2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ivica Dačić u Drugom svetskom ratu

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Ivica Dačić u Drugom svetskom ratu
(Sulejman fotója)

Dubravka Stojanović a szerb miniszterelnök „történelmi” eszmefuttatásával foglalkozik a Peščanikon:

...„Rekao je premijer da su poražene nacije danas postale važnije nego Srbija i sprski narod. Tu imamo dva nivoa: jedan je onaj poznati da su pobeđeni preleteli na stranu pobednika. Tu se, pritom, zaboravlja da su ti „pobeđeni“, u najvećem broju slučajeva, posle poraza doživeli velike unutrašnje potrese i da su, kao dubinski promenjeni, bili prihvaćeni od strane nekadašnjih protivnika. Nikad nisam do kraja razumela tu misao, ali izgleda da bi to značilo da nemate pravo da se promenite i da u novoj situaciji budete na drugačijem mestu od onog koje vas je dovelo do poraza. Slutim i da u toj misli leži razlog što Srbija uporno ne menja stranu i što, u inat, stoji na strani poraženih bez namere da se odatle pomeri. Pored toga, iz premijerove rečenice viri još jedna ideja, i to poznatija od ove prethodne: da Srbija dobija u ratu, a gubi u miru. Jer, kaže on, poraženi su sad važniji od nas – pobednika. Ta ideja, proistekla iz vremena smrti, odvela je Srbiju direktno u ratove devedesetih, noseći u sebi militarističko oduševljenje i ubeđenje da Srbija rat ne može izgubiti. Bio je to poklič koji je pozivao da se sve „nepravde“ nanete u miru isprave novim ratom. Upravo je ta ideja nosila u sebi onu nacionalnu aroganciju koja „pobedniku“ daje pravo da lupa šamare, drži lekcije i postavlja uslove, što nas je prethodni put, sa Dačićevim šefom na čelu, odvelo u sankcije i bombardovanje. I, na kraju: ono što danas određuje moderne države nije ono što se desilo u Drugom svetskom ratu, već odnos koji one danas imaju prema Drugom svetskom ratu. Ako to prihvatamo, onda je idejnim osnovama Drugog svetskog rata danas bliža Srbija od Nemačke. Jer Srbija je danas ta koja rehabilituje one koji su s nacistima sarađivali, ratovali, vladali i ideološki se slagali. Vlast koja staje iza ideje da je najpametnije bilo potpisati pakt s Hitlerovom Nemačkom i rehabilituje kneza koji je to potpisivanje podržao, jeste vlast koja je u dubokom nesaglasju sa antifašističkom Evropom i sa antifašističkom Nemačkom. I zato premijer još jednom pokazuje svoj anahroni intelektualni sklop kad se žali što, kako je rekao, u Evropi nema mesta za Srbiju koja je ratovala na antifašističkoj strani. Time pokazuje da ne shvata da Evropa ne prima članice na osnovu zasluga iz 1941. godine, već na osnovu onoga što one danas imaju o tome da kažu. A Srbija uporno govori da iz Drugog svetskog rata još nije izašla i da joj još nije jasno koje mesto u tom ratu treba da zauzme. Takva predstava o prošlosti oslikava ne samo turobnu sadašnjost, već i obećava tamnu budućnost.”

2012. október 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább