2020. szeptember 29. kedd
Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ki lesz a következő?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Ki lesz a következő?
Dusev-Janics Natasa és Kertész Imre

Az elmúlt héten legalább két embert sikerült kizárni a magyar társadalomból: Kertész Imrét és Dusev-Janics Natasát – írja Szerbhorváth György a Paraméteren:

Ebből is látszik, milyen gazdag nemzet vagyunk: simán megtagadunk egy Nobel-díjas írót és egy olimpikont, csak azért, mert ki merték jelenteni, hogy nem érzik jól magukat Magyarországon. Kertész régóta él Berlinben, Dusev-Janics majd most utazik vissza szülőhazájába vagy épp Bulgáriába. Kertésztől nem más, mint a közmédia, az MTVA-nak nevezett csődtömeg vonta meg magyarságát, magyar származásúnak nevezve őt, Natasától meg aki csak érte.

Ehhez képest Orbán legutóbb ifjúgazdák előtt jelentette ki, hogy: „Ha a következő választáson kapunk még négy évre lehetőséget, akkor itt hat év múlva olyan ország lesz, hogy mindenki haza akar jönni.” (Hja, az ifjú gazdák előtt fejtegette ezt, akiket ide köt a föld, másutt azt meg úgysem igen tudnának venni.)

Egyelőre azonban nagyon nem ez a helyzet, nem tér ide senki vissza, aki elment, és reménykedhet Orbán akár a jóistenben, akár a földönkívüliekben, per pillanat Magyarország olyan hajóhoz hasonlít, amely süllyed, és aki tud, menekül. Nincs olyan hónap, hogy közeli ismerőseim közül ne távozna valaki, és még többeknél merül fel a távozás ötlete. És csak azért nem mennek el, mert már idősebbek, akárcsak én. Negyven körül nem szívesen ugrabugrál az ember, de Kertész példája is azt mutatja, van az a taszító erő, ami emigrálásra késztet valakit. Ilyen az antiszemitizmus, ami újabban egyre gyakrabban vált át igazi fizikai erőszakká.

Az az újabb gyűlölethullám, amely a magyarok egy jó részét elöntötte a kajakozó ügyében, szintúgy rémisztő. Hirtelen kiderült, hogy nem minden magyar állampolgár jó állampolgár, sőt, az áruló címkét is fél perc alatt megkaphatja. Akitől meg kell vonni az életjáradékot is (amit egyébként én a sportolók esetében különben túlzásnak tartok, mert más sikeres polgároknak ilyen alapon nem jár semmi, főleg nem 35 éves koruk után, noha saját szakterületükön meglehet, maguk is világelsők). Ha ez így megy tovább, végül bevezetésre kerül a hazafias mérce: akiről egy magát magyarnak valló idióta kijelenti, hogy nem igazi magyar hazafi, sőt, nem is magyar – ámde egy logikai bukfenc révén mégis a magyar nemzet árulója –, attól majd megvonják a nyugdíjat, a szociális segélyt, nem járhat orvoshoz és nem szállhat fel a BKV járműveire, se a MÁV vonataira. Még hajléktalan sem lehet Magyarországon, hanem átzsuppolják valamelyik határon. Vagy internálják, és Orbánék kőbányájában vagy L. Simon államtitkár szőlejében dolgozhat.

Miközben a minősíthetetlen magyar focicsapatok játékosai közt számos, már magyar állampolgársággal bíró szerb játékos szerepel (akik hazájukban alig is vitték valamire), illetve afrikai származásúak, addig a Magyarországot elhagyó állampolgárnak (legyen sportoló vagy kétkezi munkás, mindegy) eleve szembesülnie kell a gyanúsítgatással. Orbán már idézett mondata ugyan optimizmust sugall, hisz a Kánaán eljövetelét ígéri, amennyiben ő marad hatalmon (bátran kijelenthetjük, kész tény, hogy Orbánon elhatalmasodott a cezarománia), addig, ha megkapargatjuk e mondat felszínét, rögtön elővillan az a gyűlölet  az országot elhagyók iránt. Akik el merték hagyni az országot – az ő engedélye nélkül! Akik egyéni döntést hoztak. No de nem lesz ez mindig így, íme, látjuk is magunk előtt Orbán fenyegető ujját: majd haza akartok ti még jönni!

De abban sem lesz köszönet, a Fideszt ismerve az, aki visszavándorol, nyilván valamiféle retorzióra számíthat majd. Nincs az a különadó, amit nem találnak ki újabban, s ami meghaladja már a legdurvább hadisarcot is, így nem nehéz elképzelni, hogy a hazatérőkre is kitalálják majd a hazatérési különadót (ha már a távozók megadóztatása nem lehetséges): utólag megfizettetik majd az egészségügyi- és nyugdíjjáradékot (még ha külföldön azt rendesen fizették is), s ha véletlenül hazahozzák a spórpénzüket, azt is megvágják. Hisz a cár bumaskája nélkül távoztak külföldre.

Természetesen Orbán meg abban is téved, miszerint elképzelhető még egy olyan Magyarország, amely mindenki számára vonzó lesz, aki távozott. Mert egyszerűen a migrációnak más a logikája, és itt nincs különbség magyarok és nem magyarok közt. Van, aki házastársa után megy, mint Dusev-Janics Natasa, aki jobb körülményekre is számít. Van, aki ugyan csak pár évet tervezett külföldön tölteni vendégmunkásként, aztán ott ragad, és már megszokásból sem tud és akar visszatérni, hisz beilleszkedett az adott társadalomba, és 40-50 évesen nem akarja újrakezdeni, még ha a hazáról, az otthonról is van szó. És sorolhatnánk az okokat tovább.

De minek? Orbánék annyira elvesztették a realitásérzéküket, hogy vitatkozni sem érdemes velük, hisz tudhatjuk, úgyis legyintenek minden érvre. Nincs más, mint kivárni a két vagy hat évet, vagy akár többet is, ha sikerül teljes mértékben kiépíteniük azt a diktatúrát, amelyben ugyan többpártrendszer van (az volt néhány szocialista országban is formálisan), csak épp az uralkodó pártot nem lehet megdönteni a választásokon, hisz olyan szabályokat hoznak létre.

Szóval, marad a két vagy hat év, vagy még több. Itt(hon) vagy külföldön.

2012. október 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább