2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Ki lesz a következő?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Ki lesz a következő?
Dusev-Janics Natasa és Kertész Imre

Az elmúlt héten legalább két embert sikerült kizárni a magyar társadalomból: Kertész Imrét és Dusev-Janics Natasát – írja Szerbhorváth György a Paraméteren:

Ebből is látszik, milyen gazdag nemzet vagyunk: simán megtagadunk egy Nobel-díjas írót és egy olimpikont, csak azért, mert ki merték jelenteni, hogy nem érzik jól magukat Magyarországon. Kertész régóta él Berlinben, Dusev-Janics majd most utazik vissza szülőhazájába vagy épp Bulgáriába. Kertésztől nem más, mint a közmédia, az MTVA-nak nevezett csődtömeg vonta meg magyarságát, magyar származásúnak nevezve őt, Natasától meg aki csak érte.

Ehhez képest Orbán legutóbb ifjúgazdák előtt jelentette ki, hogy: „Ha a következő választáson kapunk még négy évre lehetőséget, akkor itt hat év múlva olyan ország lesz, hogy mindenki haza akar jönni.” (Hja, az ifjú gazdák előtt fejtegette ezt, akiket ide köt a föld, másutt azt meg úgysem igen tudnának venni.)

Egyelőre azonban nagyon nem ez a helyzet, nem tér ide senki vissza, aki elment, és reménykedhet Orbán akár a jóistenben, akár a földönkívüliekben, per pillanat Magyarország olyan hajóhoz hasonlít, amely süllyed, és aki tud, menekül. Nincs olyan hónap, hogy közeli ismerőseim közül ne távozna valaki, és még többeknél merül fel a távozás ötlete. És csak azért nem mennek el, mert már idősebbek, akárcsak én. Negyven körül nem szívesen ugrabugrál az ember, de Kertész példája is azt mutatja, van az a taszító erő, ami emigrálásra késztet valakit. Ilyen az antiszemitizmus, ami újabban egyre gyakrabban vált át igazi fizikai erőszakká.

Az az újabb gyűlölethullám, amely a magyarok egy jó részét elöntötte a kajakozó ügyében, szintúgy rémisztő. Hirtelen kiderült, hogy nem minden magyar állampolgár jó állampolgár, sőt, az áruló címkét is fél perc alatt megkaphatja. Akitől meg kell vonni az életjáradékot is (amit egyébként én a sportolók esetében különben túlzásnak tartok, mert más sikeres polgároknak ilyen alapon nem jár semmi, főleg nem 35 éves koruk után, noha saját szakterületükön meglehet, maguk is világelsők). Ha ez így megy tovább, végül bevezetésre kerül a hazafias mérce: akiről egy magát magyarnak valló idióta kijelenti, hogy nem igazi magyar hazafi, sőt, nem is magyar – ámde egy logikai bukfenc révén mégis a magyar nemzet árulója –, attól majd megvonják a nyugdíjat, a szociális segélyt, nem járhat orvoshoz és nem szállhat fel a BKV járműveire, se a MÁV vonataira. Még hajléktalan sem lehet Magyarországon, hanem átzsuppolják valamelyik határon. Vagy internálják, és Orbánék kőbányájában vagy L. Simon államtitkár szőlejében dolgozhat.

Miközben a minősíthetetlen magyar focicsapatok játékosai közt számos, már magyar állampolgársággal bíró szerb játékos szerepel (akik hazájukban alig is vitték valamire), illetve afrikai származásúak, addig a Magyarországot elhagyó állampolgárnak (legyen sportoló vagy kétkezi munkás, mindegy) eleve szembesülnie kell a gyanúsítgatással. Orbán már idézett mondata ugyan optimizmust sugall, hisz a Kánaán eljövetelét ígéri, amennyiben ő marad hatalmon (bátran kijelenthetjük, kész tény, hogy Orbánon elhatalmasodott a cezarománia), addig, ha megkapargatjuk e mondat felszínét, rögtön elővillan az a gyűlölet  az országot elhagyók iránt. Akik el merték hagyni az országot – az ő engedélye nélkül! Akik egyéni döntést hoztak. No de nem lesz ez mindig így, íme, látjuk is magunk előtt Orbán fenyegető ujját: majd haza akartok ti még jönni!

De abban sem lesz köszönet, a Fideszt ismerve az, aki visszavándorol, nyilván valamiféle retorzióra számíthat majd. Nincs az a különadó, amit nem találnak ki újabban, s ami meghaladja már a legdurvább hadisarcot is, így nem nehéz elképzelni, hogy a hazatérőkre is kitalálják majd a hazatérési különadót (ha már a távozók megadóztatása nem lehetséges): utólag megfizettetik majd az egészségügyi- és nyugdíjjáradékot (még ha külföldön azt rendesen fizették is), s ha véletlenül hazahozzák a spórpénzüket, azt is megvágják. Hisz a cár bumaskája nélkül távoztak külföldre.

Természetesen Orbán meg abban is téved, miszerint elképzelhető még egy olyan Magyarország, amely mindenki számára vonzó lesz, aki távozott. Mert egyszerűen a migrációnak más a logikája, és itt nincs különbség magyarok és nem magyarok közt. Van, aki házastársa után megy, mint Dusev-Janics Natasa, aki jobb körülményekre is számít. Van, aki ugyan csak pár évet tervezett külföldön tölteni vendégmunkásként, aztán ott ragad, és már megszokásból sem tud és akar visszatérni, hisz beilleszkedett az adott társadalomba, és 40-50 évesen nem akarja újrakezdeni, még ha a hazáról, az otthonról is van szó. És sorolhatnánk az okokat tovább.

De minek? Orbánék annyira elvesztették a realitásérzéküket, hogy vitatkozni sem érdemes velük, hisz tudhatjuk, úgyis legyintenek minden érvre. Nincs más, mint kivárni a két vagy hat évet, vagy akár többet is, ha sikerül teljes mértékben kiépíteniük azt a diktatúrát, amelyben ugyan többpártrendszer van (az volt néhány szocialista országban is formálisan), csak épp az uralkodó pártot nem lehet megdönteni a választásokon, hisz olyan szabályokat hoznak létre.

Szóval, marad a két vagy hat év, vagy még több. Itt(hon) vagy külföldön.

2012. október 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább