2021. október 18. hétfő
Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Arafat és az Unió

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Arafat és az Unió
(tistwas illusztrációja)

Hát, ennyit arról a díjról, amit anno Jasszer Arafat is megkapott. Nagyon köszönjük, norvégok, hálánk örök – írja Seres László a hvg.hu-n:

„Amennyire érdemtelenül kapta a kétségkívül békés, ám ezért külön semmit sem tevő 27 tagállamnyi még-nem-föderáció az elismerést, annyira el volt telve magától mindenki, az eurokratáktól a médiáig. Barroso szerint a díj odaítélésének "üzenete az, hogy az Európai Unió nagyon értékes dolog, amelyet az európaiak és az egész világ érdekében meg kell becsülni." A Koh-i-Noor gyémánt, az iPad és Rubik Ernő is nagyon értékes, meg kell becsülni, mégsem kapnak Nobel-békedíjat, nem baj, más nemigen jutott Barroso eszébe. Ja de, az, hogy gyorsan elsorolta az alapértékeiket, amúgy joggal, nem tudom, Európában ki tudná fejből így elmondani őket. Ellenben sajnos véget ér az európai értelemben vett humorérzék, ha az ember megnézi, mikkel is indokolta pontosan a norvég ember a megtisztelő díjat: "Ide sorolta a dél-európai államok demokratikus rendszerének kiépülését a diktatúrák lerázása után, vagy a berlini fal leomlását követően a kontinens egyesítését, a Balkán megbékélését." A Balkán megemlítése ebben a kontextusban annyira átlépi az arcátlanság határát, hogy szavakat sem találni. Sem a boszniai háborút lezáró 1995-ös Daytoni Szerződéshez, sem az 1999-es koszovói őrületnek véget vető műveletekhez, békekötéshez alapvetően semmilyen köze nem volt európai intézményeknek. A béketeremtés Bosznia és Koszovó esetében is alapvetően ENSZ- és NATO-keretben (pontosabban: az Egyesült Államok bombázásaival) történt, tehát fegyverrel, bombákkal, nem uniós direktívákkal vagy pacifista deklarációkkal. Európa szerepe akkor leginkább abban merült ki, hogy tétlenül, színes plazmatévén nézte a srebrenicai mészárlást, a koszovói népirtást.”

2012. október 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább

Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása

Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >

Tovább

Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku

Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >

Tovább

Bekezdések az előválasztásról

Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy >

Tovább

Szembenézni a tényekkel!

Ha valamiben „konszenzus van”, akkor abban, hogy „a kulturális autonómiának becézett Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem >

Tovább

A vörös vonal

Nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne lépjem át a „vörös vonalat” és ne váljak nacionalistává, mert >

Tovább