2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Präsident Orban

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Präsident Orban
(Wormcare illusztrációja)

Nem gonosz ő, csak éppen egy hároméves kisfiú intelligenciájával és egy mindenható hároméves kisfiú érzelmi kultúrájával formálja a világát – írja Széky János a Paraméteren:

„Van egy kiváló sci-fi novella, régi antológiadarab, Jerome Bixby írta, az a címe, hogy „Élni jó”.  Anthony, egy hároméves kisfiú isteni tulajdonságokkal született: érzékeli a körülötte lévő emberek, állatok gondolatait és szándékait, de ami nagyobb baj, mindent meg tud tenni, ami eszébe jut. Nem gonosz ő, csak éppen egy hároméves kisfiú intelligenciájával és egy mindenható hároméves kisfiú érzelmi kultúrájával formálja a világát. A falucskát, ahol családja él, kiszakítja a Földből, ott lebeg a világűrben, de mivel Anthony csupa szeretet és jóindulat, gondoskodik arról, hogy az emberek életben maradjanak (sőt, ha ő úgy akarja, sose haljanak meg). Amikor olyanja van, bő termést gondol nekik, de annyit, hogy ott rohadna a földeken, ha nem szórnák ki a semmibe. Meg kellemes időjárást, a tévébe műsort értelmetlen látvánnyal és hangokkal. Persze bonyolultabban előállítható dolgokat, meg olyanokat, amik nem érdeklik, nem tud létre gondolni, azt a pár üveg viszkit például, ami megmaradt a kiszakadáskor, nagyon gondosan beosztják a falubeliek.  Mindenki mindenre azt mondja, hogy „jó”, még ha nagyon utálja is, sőt azt is gondolja. Mert különben az illetőről Anthony megállapítja, hogy rossz ember, olyasmivé változtatja, „amiről soha senki se hitte , hogy lehetséges, aztán ezt a valamit belegondolta egy sírgödörbe, a kukoricaföld mélyére” (Weichinger Andrea fordítása). Ez a kis remekmű arról jutott eszembe (sokadszor), hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nyilatkozott a Handelsblatt című német napilapnak. Szó szerint azt mondta: „Mai demokratikus rendszereink beépített problémája a vezetés gyengesége. Egy elnöki rendszer valószínűleg alkalmasabb nehéz reformok végrehajtására, mint egy parlamentáris rendszer.” Mondja mindezt a parlamentáris demokráciájukra büszke németeknek, a Bundestag által megválasztott kancellárjukkal folytatott tárgyalás előestéjén. Rávághatnánk, hogy valaki nem lehet ennyire hülye. Márpedig hogyne lehetne, és Orbán még csak nem is hülye, hanem a magyar – ne beszéljünk mellé: parlamentáris – rendszer az, amelyik egy tökéletes gazdasági és diplomáciai analfabétát emelt az ország élére, és megingathatatlanul ott is tartja. A nagyobbik baj az, hogy Orbán-Anthony a maga kis falujában azt tesz, amit akar. Hogy Merkel mit szól hozzá, az más lapra tartozik, de miniszterelnökünk – avagy Präsident Orban, ahogy a Handelsblatt, nem hagyva ki a ziccert, gúnyosan nevezi már a címben – szokása szerint az otthoniaknak üzent.”

2012. október 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább