Ma Csaba, Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Bolje je bilo ostati u paktu sa Hitlerom
Bódis Gábor
Jobb lett volna a Hitelerrel kötött paktumhoz ragaszkodni – mondta a szerb elnök tanácsadója. Szabad Európa Rádió:
„U Srbiji su se građani prethodnih godina naslušali priča da ravnogorci nisu bili fašisti nego antifašisti, ali još niko nije javno ustvrdio da je pametnije bilo ostati u paktu sa Hitlerom nego se boriti protiv fašizma. Takvu tvrdnju izneo je Oliver Antić, savetnik predsednika Srbije Tomislava Nikolića.
Tri dana nakon što su ostaci Pavla Karađorđevića, njegove supruge i sina, sahranjeni u crkvi na Oplencu, Antić je rekao da bi za Kraljevinu Jugoslaviju bilo najbolje da je ostala u Trojnom paktu sa Hitlerom, koji je potpisao knez-namesnik Pavle Karađorđević.
Savetnik predsednika Srbije smatra da je proterivanje kneza Pavla iz Srbije jedna od tragedija srpske istorije i razlog što se i dan-danas oseća „Brozova mrtva ruka” nad Srbijom. Da nije došlo do puča generala Simovića i izlaska Jugoslavije iz Trojnog pakta, kaže Antić, „sačuvali bismo nekoliko miliona Srba, NDH ne bi postojala, a integritet naše zemlje ostao bi očuvan. Kasnije bi bila uspostavljena parlamentarna monarhija, a danas bismo bili negde na nivou Španije, Belgije ili Švedske. Da smo kroz rat prošli kao što su prošli Rumuni, Mađari ili Bugari, ne bi bilo zuluma na Kosovu, stradanja od ustaške kame”.
Tvrdnja Nikolićevog savetnika da je Jugoslavija trebalo da ostane u Trojnom paktu sa Hitlerom i rehabilitacija kneza Pavla koji je pakt sa Hitlerom potpisao, otvoreni je udar na antifašizam, dakle, na sam temelj i srpske i zapadne civilizacije, udar od kojeg se vlasti posle 5. oktobra, ne samo ne ograđuju nego u njemu i zdušno učestvuju, ocenjuju sagovornici Radija Slobodna Evropa.
Istoričarka Dubravka Stojanović, ovakve izjave savetnika prvog čoveka države, u razgovoru za Radio Slobodna Evropa, opisuje kao diskurs koji nije nikakva novina ove vlade nego je samo nastavak odnosa prema istoriji II Svetskog rata koji je preovladao posle političkih promena 2000. godine:
„To je slika te demokratske Srbije koja je od tada krenula u rehabilitaciju svih onih koji su bili proglašeni zločincima u Drugom svetskom ratu i to je za mene jedna zastrašujuća logika. To trenutno radi gospodin Antić sa Pavlom Karađorđevićem, to rade i čitave ekipe sa Dražom Mihailovićem i očekujemo da će se to uskoro dešavati i sa Milanom Nedićem. Već prvi udžbenici koji su izašli 2002. godine potpuno su promenili sliku Drugog svetskog rata i za heroja tog rata proglasili Dražu Mihailovića. Od tada je krenula čitava rehabilitacija, traženje kostiju, niz komisija itd. Prema tome, to nikako nije politika koju je počela ova vlada – to je, nažalost, politika koja je počela odmah posle 5. oktobra”, kaže Stojanović.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Minden tét nélkül
A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >
A NER esztétái
Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >