Ma Csaba, Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Život je čudo
Bódis Gábor
Miért tiltották ki Bob Dylant a szpliti közszolgálati rádió műsorából? – megtudjuk Heni Erceg írásából a Peščanikon:
„Veliko je pitanje hoće li gospodin Robert Allen Zimmerman uopće preživjeti takav udarac. Jest da mu je zadat izdaleka, čak s drugog kontinenta, ali ipak… Američki pjesnik, pjevač, kultna osoba generacije šesdesetih, buntovnik protiv društvenih i političkih dogmi, poznatiji javnosti kao Bob Dylan, ovih je dana naime zabranjen na Radio Splitu, stanici Hrvatske radio televizije. Dylanove pjesme s njegova novog albuma naprasno su skinute s programa, a prema odluci glavne urednice koja je odlučila da taj provincijski bastion hrvatstva ne smije u eter puštati nekoga tko se diskriminatorski odnosi prema drugome. Hm, lijepo i poučno! Pogotovo jer je urednica, kao što i treba, poslušala glas naroda, to jest slušatelja, koji da su je „bombardirali pozivima, šokirani što je u eteru još uvijek pjevač koji je Hrvate izjednačio s nacistima.” Tako je jedna usputna izjava koštala eto Dylana gubitka tolikih brojnih i važnih slušalaca, totalno ogorčenih poput većine Hrvata, jer je Dylan u intervju listu Rolling Stone, govoreći o američkom rasizmu, kazao i kako Židovi mogu osjetiti naciste, baš kao Srbi Hrvate.”...
„Pa sada, dok presretni Srbi namjeravaju velikog pjevača proglasiti svecem jer je tamo u bijelom svijetu prepoznao kakva su Hrvati rasistička govna, dotle su Hrvati izvan sebe zbog činjenice da Dylan nije prepoznao tko je tu žrtva, a tko agresor, nego ih tako nevine proglašava još i nacistima. Zato uvijek budna urednica hrvatskog radija nije puno dvojila, nego je Dylana naprosto izbacila iz programa.
I dok su nacionalno osvješteni građani, analitičari, intelektualci, pljuvali Boba Dylana, filmski producent Branko Lustig, dobitnik dva Oscara, također Židov, organizirao je u Kninu predavanje o holokaustu, uz prikazivanje dokumentarnog filma „Posljednji let Petra Ginza”, priče o židovskom dječaku iz Praga ubijenom u plinskoj komori u Auschwitzu. Ali grdno se prevario Lustig, koji je i sam bio zatočenik toga nacističkog logora, jer od 350 školskih učenika, koliko ih je trebalo biti na predavanju o holokaustu, nije se pojavio ni jedan. OK, znamo koji je grijeh Boba Dylana, ali čime je to Lustig zaslužio takav generalni bojkot u gradu kojemu je, upravo zbog nacionalističke zadrtosti, itekako potrebno tumačenje opasnosti rasizma i fašizma? Zaslužio je, nego što nego zaslužio, kliknut će taj oveći zdrug ovdašnjih talibana, jer se usudio dan ranije, na istom predavanju u drugom gradu, deklarirati kao nevjernik, to jest kazao je kako nakon iskustva Auschwitza više ne vjeruje u boga! Uzaludna su mu bila sva naknadna objašnjenja, neće nekrst u naš grad, zaključili su nastavnici i roditelji katoličkog grada Knina i zabranili djeci odlazak na predavanje o strahotama nacizma. Pa vrijeme vjerojatno proveli, ti roditelji, a možda i ta djeca, mnogo svrsishodnije, to jest psujući Židove, toga Dylana zbog sramotne izjave o Hrvatima i Srbima, i toga Lustiga koji se usuđuje kazati kako ne vjeruje u boga.”
Kommentek
VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS
A vasárnap ebéd utáni TV-s beszélgetéseket nehéz figyelemmel kisérni,mert a telt has gravitációja urrá lesz a szempillákon.Kivéve,ha a meghivott vendég egy kivételes egyéniség.
Az idős úr egy világhirű Oscar-dijas filmproducer,számtalan dijnyertes film társszerzője.Sztár szinészekkel és sztár rendezőkkel dolgozott már együtt. A műsorvezető tisztelettudó tapintattal mindenről fagatta;magánéletéről,munkájáről.Ő készségesen válaszolt a feltett kérdésekre,amiből egy gazdag,izgalmas élet rajzolódott ki.
A beszélgetésből kiderűlt,hogy ő egy horvátországi zsidónak vallja magát.Gyermekként élte túl a második világháborús náci haláltáborokat,ahova apja és rokonai odavesztek.A munkája felől érdeklődvén,a riporter megjegyzi,hogy szigorú egyén hirében áll,aki már néhány szinésszel és rendezővel összezördült.A műsor vendége barátságos mosoly kiséretében válaszol:"Nézze kérem,nem gondolom,hogy ezt szigornak kellene nevezni,csupán a rendet és a pontosságot tartatom be munkám során.Ezt a tulajdonságomat valószinűleg Auschwitznek köszönhetem."
Lám, aki azt túlélte,még gazdagodott is belőle.A fentebb elhangzott válasz értelme kisértetiesen egybecseng a Sorstalanság cimű könyv Nobel-dijas irójának gyerekkori élményével.A háború után kiszabadulva a német haláltáborból,a világ,hazája és városa zűrzavara,fejetlensége fogadta.Bizonyos értelemben "honvágy" fogta el a tábor után,ahol "tisztább és egyszerűbb volt az élet".Utolsó mondatában a könyvben,pedig a"koncentrációs táborok boldogságáról"szól.
A "honvágy" és a "boldogság",valamint a fentebbi "rend" és "pontosság" szavak nemes érzéseket és tulajdonságokat takarnak.Ezek birtokosai lelki gazdagságról tanúskodnak,melyre a haláltáborokban tettek szert. (Branko Lustig védelmére közöltem ezt az irást)
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Minden tét nélkül
A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >
A NER esztétái
Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >