2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Seksom protiv jebanja u mozak

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Seksom protiv jebanja u mozak
Coco de mer a Seychelle-szigetekről (L-Lawliott fotója)

Az e-novine átvette Ahmed Burić szövegét a Szarajevói Rádióból:

„...Prošlu sedmicu sam proveo u Crnoj Gori. Država s najviše mobitela po glavi stanovnika – zadnji podaci govore da “đetići” imaju 1,2 miliona aparata na oko 600.000 stanovnika – osjetila je krizu, i ima razne probleme, ali polako ide naprijed. Vidi se to, recimo, kad gledate panoramu Podgorice u (iz)gradnji, osjetite gostoprimstvo u etno-selima na Sjeveru (meko “š”) ili razgovarate s ljudima na ulici. Dobiju li Đukanović i njegov DPS nadolazeće izbore, čini se da neće biti nikakve prepreke ulasku u Evropsku uniju. Kao što obično i biva, BiH i Srbija ostaju prikovani za dno, u nekom čudnom zagrljaju u kojem njihov ministar policije pjeva Halidove hitove, ali teško priznaje da su oni bili ti koji su započeli ratove u bivšoj Jugoslaviji. Doduše, ni s ove strane nije puno bolje tako da ne preostaje ništa drugo nego pružiti ruku Crnogorcima i poželjeti im sreću na putu za Bruxelles.

Kad smo kod Crnogoraca, ima jedan vic o njima koji naprosto volim. Kaže, došle dvije djevojke Njemice na nudističku plažu u Budvu prije 25 godina, i vide tipa koji sjedi i spolovilom razbija orahe. Njih dvije oduševljene, priđu mu i ponude mu da dođe kod njih u sobu, da se malko poigraju. Rečeno – učinjeno: ode kršni majstor da to “oposli”, on sretan, one sretne, sve kako treba. One natrag u Njemačku, on na plažu lupati orahe dok ne prođe ljeto.

Prođe tako četvrt stoljeća, one sad gospođe u najboljim godinama i odluče da ponovo posjete plažu na kojoj su se ludo zabavljale. Zapute se u Crnu Goru, na istu onu plažu, kad tamo isti onaj tip, samo stariji, sjedi i istim onim spolovilom razbija kokosove orahe. Gledaju one, i ne vjeruju svojim očima. Priđu mu, guten tag, on kaže dobra vi sreća. Vele one njemu:

- Sjećate li se vi nas. Mi smo one dvije što smo se ludo zabavljale s vama, prije ihihi godina?

- A znam - prisjeti se on, pomalo tužno. Eto vidite ostarilo se, slabo se može kao nekad u mladosti.

One oduševljeno gledaju one razbijene kokosove orahe i ne mogu vjerovati svojim očima. 

- Kako ostarilo, pa pogledajte sada u kakvoj ste moći?

On odgovori, pomalo skrušeno, kao da se izvinjava:

- A eto, sad imam dioptriju. Obneviđelo se.“...

„E, sad, možete me optužiti za seksizam, rasizam i ko zna za šta sve ne, ali to je bila prva stvar koja mi je pala na pamet kad su me po povratku dočekale naše novine i portali s udarnom viješću o seksu u mostarskom parku Zrinjevac. Par, izgleda da je bračni, u po bijela dana u centru grada, zasjeo na klupicu, ona njemu lijepo sjela u krilo, skinula pantalone do koljena i oni obavili što su imali. Na njih se srušila lavina optužbi, pas s maslom ih ne bi pojeo, razni komiteti ćudoređa su iz vjerskih zajednica i redakcija poslali fetve na to dvoje razigranih supružnika, koji se danas “peru na sve načine”. Te “samo smo se mazili”, “te nije bilo seksa”, te “kako nas možete tako oblatiti, pa mi imamo djecu”? Ne znam samo otkud odjednom takva hajka na vesele Mostarce, jer ako recimo petkom uveče malo bolje pogledate šta se događa u recimo, sarajevskim parkovima, dok šetate, vidjećete da scena sličnih ovoj mostarskoj ima na svakom koraku.“...

„Da se ne shvatimo pogrešno, nije baš da sam za to da se ljudi seksaju po ulicama i ispred šaltera, ali mi je ovo dvoje Mostaraca ispalo nekako simpatično. Prvo zato što nisu baš u godinama za tu vrstu egzibicija – doduše mostarska klima dozvoljava “igre” napolju skoro tokom cijele godine, a drugo što su na neki simboličan način izveli performance čija se poruka može protumačiti i ovako: imamo djecu, nemamo ni krova nad glavom, izlazimo u park umjesto u restoran ili kafić i jedino što nam preostaje je da se seksamo. Ako mislite da nedostatak životnog prostora, sredstava i ostalih sadržaja nisu razlog što se ljudi seksaju na ulicama – grdno se varate. Ljudi, prosto, nemaju izbora pa se dovijaju. Baš kao i Crnogorac, junak našeg vica.“

2012. október 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább