Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Fehérek közt egy európait”
Szerbhorváth György
„Schöpflin Györgyről eddig semmi különöset nem gondoltam, mert minek, az ember nem gondol minden politikusról valamit, még ha fideszes is. Hisz egy fideszes is lehet jó szülő, kiváló sportoló, szakorvos vagy príma borász, ahogyan egy bűnözőnek is lehet oltári a humora. Schöpflin amúgy is Londonból települt haza, angol úriember, mondhatnánk, aki aztán rögvest áttelepült Brüsszelbe az Európai Parlamentbe, amely köztudottan politikustemető, de azért van ott lóvé és hatalom. Nem sok, de van, és különösen a tagjelölt országok pislognak oly sejtelmesen Brüsszelre, mint pártában maradt leány a falu bikájára. (Ez most pont olyan érthetetlen hasonlat volt, mint amilyen a tagjelölt államok politikusainak és lakosainak viszonya az EU-hoz.)
Cikkünk alanya egyébiránt amolyan Szerbia-felelős az EP-ben, így ő volt tavasszal a Szerbia-jelentés néppárti felelőse (hogy ez a pártos felelősség mit jelent, ne tőlem kérdezzék). A minap is Szerbiában járt, még a szocialista kormányfővel, Ivica Dačić-tyal is találkozott – de mivel az MTI nem számolt be erről (legalábbis nem találom a hírt a honlapjukon), nem tudom, hogyan tettek hitet az európai értékek mellett (mert biztos ezt tették), miközben a szerb miniszterelnök egyre inkább EU-ellenesebb, ha Kosovo kerül szóba, akárcsak Schöpflin főnöke. Vicces helyzet ez: külföldön megy az európázás, otthon meg az eu-anyázás. De mit is gondoljunk amúgy azokról az európai pártokról, amelyekre az anyjuk sem ismerne rá – íme, szintén szombati hír, hogy a volt szerb államfő, a választásokon megbukott Demokrata Párt lemondani nem hajlandó elnöke, Boris Tadić lett az Európai Szocialisták Pártjának egyik alelnöke. Ha tudnák ezt Szerbiában, hogy Tadić, illetve pártja szocialista, hát...
De vissza Schöpflinhez, aki interjút adott a Vajdasági Televízió magyar híradójának is Szerbia EU-csatlakozásának témakörében. Innen idéznék: „Sok minden mást is teljesítenie kell Szerbiának. Tehát nem elég, hogy csak a kosovói problémát oldja meg, hanem példának okáért a szervezett bűnözés, a korrupció, a sajtószabadság… Tehát az, hogy az államnak még mindig vannak különféle beavatkozási lehetőségei a sajtóba, ez azt mondja, hogy itt még komoly problémák vannak.”
Most hagyjuk azt, hogy Szerbia ugyan hogyan is tudná megoldani Kosovo helyzetét, ha lövése sincs már hozzá (mert az volt igen sok, szó szerint), ha az EU, az USA sem tudta tizenpár év alatt megoldani (és persze ez nem csak rajtuk múlik). S készséggel elismerem, nehéz egy 70 másodperces interjúban differenciáltan fogalmazni. De azért figyeljünk csak oda, mit kifogásol az EP egyik képviselője Szerbia kapcsán, mi az egyik feltétele a csatlakozásnak? Újra idézném:
„… a sajtószabadság… Tehát az, hogy az államnak még mindig vannak különféle beavatkozási lehetőségei a sajtóba, ez azt mondja, hogy itt még komoly problémák vannak.”
Igen, jól hallottuk, Schöpflin szerint komoly probléma az, ha az államnak különféle beavatkozási lehetőségei vannak a sajtóba. Vagyis ha vannak, akkor ott problémás a sajtószabadság is. És igen, mi magunk ezzel maximálisan egyezünk, Szerbiában súlyos gondok akadnak a média világában is, annak jó része közvetve a pártok kezében van, a maradék az államéban, de a legzavarosabb az, ahogyan az ún. tajkunok, azaz a ki tudja hogyan meggazdagodott üzletemberek birtokolják-manipulálják a sajtót.
Ám tegyük hozzá: néminemű szabályozást azért a médiavilágban is elfogadhatónak vélünk. Például, hogy a kurucinfó azért megjelenhessen, de ha mocskolódnak, akkor vállalják érte a felelősséget a bíróságon is, ne bújjanak el amcsi szerverek mögé. Szóval, az állam vonuljon a háttérbe, amennyire csak lehet.
Schöpflin ezen mondatával azonban lényegében egyet érthetünk, s biztosan ő is hozzáfűzött volna még ezt-azt, hogyan is képzeli el a média világát. De ha ez a mondat egy fideszes szájából Magyarországon hangzik el, dobunk egy hátast azonnal, nem hiszünk a fülünknek! Mert a magyar államnak ma nem hogy különféle, hanem igen komoly beavatkozási lehetőségei vannak a sajtóba, és ezt itt tovább nem is ragoznám. Annak ellenére, hogy tényleg, a Népszabi, az ÉS, a Magyar Narancs, az ATV nem lett betiltva, és a Klub Rádió is szól még, már ahol. Ippeg csak az állami cégek reklámoznak úgy, ahogyan, s épp csak fideszesnek mondható köröknek van médiabirodalmuk és így tovább.
Nem folytatnám, mert tudjuk jól, mi van. Csak annyit jegyeznénk meg, nagyon szép az, ha Schöpflin képviselő úr angol cilinderében és sétapálcájában a sajtószabadságért aggódik. De ne csak a balkáni, ámbár (József Attila-i értelemben vett) fehér Szerbiában tegye ezt európaiként, hanem menjen már haza, mármint a „fehér” Magyarországra, és ott is legyen ugyanekkora európai. Ott mondja el ugyanezt, ha meri, ha van benne civil (angol) kurázsi. Az lenne a szép, az európai.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >