2020. június 4. csütörtök
Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Istorija nasilja

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Istorija nasilja
Újvidék fényei (sunyah fotója)

Ha bűnös, Nenad Čanak polgárnak felelnie kell, de mi lesz azokkal, akik ezt az incidenst a társadalmi légkör mérgezésére használják – írja Teofil Pančić a Vreme-ben:

„Šta smo ovde imali? Jednog građanina koji, khm, izgleda dosta loše, to jest ne baš onako kako izgleda neko ko je sam pao i sam se razbio (i tako više puta). I jednog političara koji prvo nije tukao tog građanina, a onda ga ipak jeste tukao – ali zasluženo, po njegovom mišljenju. Političarevom, naime. A ne građaninovom. Mada, opet, i političar je građanin, dapače i ljudsko biće, pa i njemu može da pukne film, naročito ako ga neko provocira, vređa ili nečim ugrožava integritet njegovih bližnjih, a za šta političar Nenad Č. tvrdi da je podliveni građanin činio. I što, znajući za pogane navade izvesnog sloja našeg sveta, uopšte nije isključeno da je istina. Samo što ipak nije baš poželjno da taj film pukne po nečijem licu ili telu: to je nešto što se naprosto ne radi, naročito ako ste "javna ličnost"…

„Ima, međutim, u ovoj priči jedan drugi sloj preko kojeg će se, bojim se, isuviše olako preći. A ne bih rekao da zaslužuje tako nehajno ignorisanje. Izvesnom Vučeviću, čoveku koji u poslednje vreme ima običaj da se predstavlja kao gradonačelnik Novog Sada (pazi boga ti, gradonačelnik sazdan od partijskih prebega i isključenika i od optuženih kradljivaca glasova!), "slučaj Čanak" poslužio je za promptnu optužbu – dok još takoreći ništa oko tog incidenta nije bilo jasno – da se tu radi o nekoj stvari "političkoj", ružnoj i mutnoj dozlaboga, po kojoj je onaj građanin pretučen "jer je Beograđanin", dakle u svojstvu građanina jednog grada, a ne konkretnog pojedinca koji se – videće se još kako i zašto – našao u sukobu s drugim pojedincem, inkriminisanim N. Č. Pa je onda građanin Vučević, pazi sad, uzeo da od građanina Čanka brani ne samo tog narečenog građanina nego i Novi Sad kao "multikulturalnu i multikonfesionalnu sredinu", kao grad otvoren za sve ljude bez obzira na nacionalnost, veroispovest i poreklo, pa eto čak i za Beograđane… Ne, vaistinu bi bilo smešnjikavo da nije tako oveštalo otužno.”…

„Sasvim je moguće da je Nenad Čanak dopustio sebi da učini nešto nedopustivo i da, ako je tako, zbog toga treba da podnese ovu ili onu formu političke i građanske odgovornosti. Međutim, implicirati da je to učinio naprosto zato što je taj-i-taj "Beograđanin" opasno je poigravanje vatrom, najodvratniji politikantski manevar koji se uopšte može zamisliti – dakle, nešto baš dostojno kadrova tzv. Srpske napredne stranke, kao loše preumljenih radikala. Jer, o čemu se tu uopšte radi, na šta se ovde namiguje?! Neko ko je upravo pao s Marsa pomislio bi, slušajući tog Vučevića, da Čankove patrole i kazneni korpusi iz večeri u veče patroliraju po novosadskim lokalima i legitimišu prisutne, sve tražeći Beograđane, pa da im pokažu čija nana crnu vunu prede?! Naravno da to ne radi ni Čanak ni bilo ko drugi, i da takvo nešto ne postoji nigde u stvarnom Novom Sadu, nego samo u opako bolesnim glavama i zatrovanim dušama onih koje dokazano nije sramota ničega, pa ih otuda nije sramota ni da se cinično poigravaju ovako toksičnim optužbama, koje ne škode Čanku nego ukupnoj društvenoj atmosferi, veštački izazivajući realno nepostojeće tenzije. Doduše, istina je da mnogo gde, pa i u Novom Sadu, postoji izvesna, hm, istorija nasilja motivisanog političkim i etničko-geografskim razlozima, ali akteri i baštinici tog nasilja nisu Čanak i njegova okolina nego, naprotiv, upravo oni koji sada cinično brane "otvoreni Novi Sad".

2012. szeptember 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább

Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é

A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >

Tovább

A hallgatás ideológusai

A pandémia után veszélyes idők következnek, az „óvatos radikálisok” azonban gondtalanul büszkélkednek az önkéntes szellemi karanténjukban. >

Tovább