Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Született politikus
Szerbhorváth György
Újabb ászukat vesztették el a héten a vajdasági autonómia iránt küzdők. Igaz, erről részben épp maguk tehetnek, Nenad Čanak, aki huszonéve számít élharcosnak a témában, az utóbbi időben már inkább bohócnak tűnt, végül pedig verőlegénynek hitte magát.
Čanak neve aligha ismert a határon túl (mármint Szerbiából nézve), hisz egy törpepártot vezet bő két évtizede, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát, amely többnyire csak koalícióban mérette meg magát, így válhatott újra májustól is Čanak a szerbiai szkupstina képviselőjévé (volt a tartományi képviselőház elnöke is). A képviselőségről most lemondott, miután kocsmai verekedésbe keveredett. Hiszek én Čanaknak, hogy kiprovokálták a verekedést, s a kávézóban verbál-szexuálisan is zaklatta testvére lányát egy alak, akiről aztán végképp nem tudni semmi konkrétat (és jót), ahogyan errefelé mondják, ő is egyike az „ellentmondásos üzletembereknek” és tán a most hatalomra kerülő „haladókhoz” húz. De aztán őt húzta meg Čanak a kávézó előtti parkolóban, a fotók alapján nem is kicsit.
Politikusunk ezek után teátrálisan lemondott mentelmi jogáról, illetve magáról a képviselőségről, hangsúlyozva, hogy politikusként évek óta provokálják, de a rendőrség sose védte meg sem őt, sem családját (mondjuk, nem tudom, hogyan védhette volna meg őt akkor, amikor anno egy éjszaka motorbiciklin vagy százötvennel száguldozva törte magát ripityára, sőt, állítólag tiszta állapotban sem volt, de ezt hagyjuk). Čanaknak részben abban is igaza van, hogy ugyanez a parlament őt nem védte meg, de mentette a háborús bűnösöket – de nem teszi hozzá, hogy ama parlamentnek ő is tagja volt akkor is, sőt, a kormánykoalíció részét képezték.
Čanak kiesése a szerbiai politikából – már ha vissza nem mászik az ablakon, ahogy az szokás errefelé is – azért baj, mert noha a verekedést elítéljük stb. bla-bla-bla, az egyik legszellemesebb politikus volt, az 1990-as évek elején a háborúellenes békeharcosok – de szép fogalom: békeharcos… - ritka szerb(iai) példánya, akit a vajdasági magyarok is igen kedveltek, több magyar is a pártjába lépett be, itt-ott még a hatalom részeseivé is váltak. És tényleg autonómiapárti volt, ami épp a vajdasági magyar politikusokról néha nem mondható el, még ha erről is beszélnek.
De ha ez az igazi Čanak, aki a napokban bemutatkozott, akkor érte sem kár. Mert ha jobban megnézzük, húsz éve a szájkarate kiváló művelője, de hogy mi mást tett, én már nem tudom, illetve nem emlékszem – azon kívül, hogy politikusnak született. És ha nincs ez a konkrétabb karate, élete végéig jól ellehetett volna. Üzleti vállalkozásairól nem hallottam, viszont szeret az (állami) tévében is szerepelni – mint zongorista, még tán lemezt is kiadott. A kávéházak világát sem veti meg, most épp testvére lányával ünnepelt, mert ünnepelni errefelé mindig van mit. A kocsmát egyébként stílusosan – szabad fordításban – „Így ítéltetett”-nek hívják.
A kocsmai szintet egyébként maga Čanak is megtartotta – először is tagadta a vádakat (és azt mondta, hogy a szerinte részeg alak elcsúszott a lépcsőn), majd pedig a nők szentségéről beszélt, és hogy inkább a családját választja, semmint a képviselőséget. Ami a tökig macsó Szerbiában megint minimum furcsán hangzik: a családon belüli erőszak divatja nem múlik, és többnyire épp azokról derül ki, hogy ütik a ház népét, akik aztán a család szentségéről morálfilozofálnak.
Nenad Čanak kiesése a pikszisből tehát nem csak azért bírhat jelentős következményekkel, mert szerintem mégiscsak a jobbak közé tartozott, hanem mert az ellenzék, a normálisabb, az európaibb, az autonómia-párti ezzel csak gyengülni fog. A szocialista-„haladó” kormányzat meg röhöghet a markába, noha egyik miniszterük, a Velja nevű, szívesen használja a konfliktusok megoldása során az öklét és a lábát (minden következmény nélkül), de ez épp az ő politikai kultúrájuk, szóval, még érthető is.
De az nem érthető, mi lett Čanakból – a fenyegetések ellenére sem -, hogy még záróra után is egy parkolóban várakozik a testőreivel, és elégtételt vesz a sérelmekért. Íme, még ő sem gondolja úgy, hogy a törvények, a BTK nem írhatók át, most a női családtag, a testvér gyermeke szentsége okán. Igaz, végül érthető ez is: politikusnak született, és rájuk valami mindig más vonatkozik, mint ránk, többiekre. És neki biztos van egy kis tarcsija jó ügyvédekre is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >