2019. november 20. Szerda
Ma Jolán, Zsolt, ödön, Bódog névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Egészségünkre!

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Egészségünkre!
Kér egy rakit? (Ritualist illusztrációja)

Emlékszem, úgy egy évtizede valahol Szerbiában leültek pálinkázni az atyafiak, szlopálták az olcsó bolti nedűt. Másnapra egyikük meghalt. Vidéken játszódott a történet, kis faluban, a hegyekben, az isten háta mögött, ahová orvos sem jár ki, nem hogy kórboncnok. Eltemették hát a következő napon szerettüket – fiatal már nem volt –, hazatérvén pedig most nem egymás egészségére, hanem a megboldogult lelki üdvére ittak.

Ugyanabból az üvegből.

Az elhunyt ugyan nem támadt fel, de újabbak haltak meg a családból. S mint kiderült, metilalkoholmérgezésben haltak meg. A hatóság nem könnyedén csípte el a kvázi-pálinka gyártóját, mert nem kis tételben ment a dolog, hamisított adatokat tüntettek fel az üveg címkéjén is (Domaća rakija, Beograd – és elég is). Egyébként Szerbiában több, hasonló történet kering, amolyan városi (falusi) legendaként, van, amikor temetés helyett menyegző szerepel, és hamisított  pálinka helyett ipari alkohol.

Mindez tehát abban a Szerbiában játszódik, ahol sosem merülhetett fel, még a szocializmusban sem, hogy korlátozzák a szerb parasztot a szilvapálinka-főzésben – ha megteszik, menten kitör az antikommunista forradalom. Ma sincs ez másképp, de lám, még sincs elég házi itóka. Azaz lenne, na de hát a minőséget meg kell fizetni. Egy jobbfajta házi pálesz literje pedig öt eurótól indul, tíz a barack (áfa és egyebek nélkül). Íme, most egy észak-szerbiai faluban ülök, ahol a házaknál kapható szilva, alma, birs, barack, ám ezekből nem szolgálnak fel a kocsmákban. Ott is van ez meg az, de mind bolti, s a legolcsóbb féldeci (itt még az van) pedig 40 dinár, azaz kb. 35 cent, magyarul 100 forint sincs. A szlovén kolléga csettintett is az árra, de mondtam neki, ha élve akar hazamenni, minimum 50 dinárost vigyen. Mert a pálinka minősége nem csak azon méretik le, másnap fáj-e a fejünk, hanem egyszerűen azon, mennyibe kerül. Ha pedig 40 dinárért adják, az gyümölcsöt nem látott, annál inkább kémikust.

Július végén egyébként Szerbiában újabb metilalkohol-mérgezést is följegyeztek, a biznisz tehát azóta is működik, és amíg lesz állam, adó és alkohol, ez alighanem így is fog maradni.

Anno szép anekdotaként meséltük a fenti esetet, s viccelődve jegyeztük meg, hogy no, már csak a szabályozások miatt is hasznos lesz a sokat kiröhögött Európai Unió, amely még az uborka hosszát is meghatározza – ez volt a közkeletű és elrettentő példa, amiről persze kiderült, hogy nem is úgy igaz –, mert ott nem lehet pancsolni. Meg nem is érdemes – annyira. Aztán hopp, most azt látjuk, Csehországban nagyon is megéri, és feltételezem, máshol is ez a gyakorlat (Magyarországot most ne is említsük!), csak hát ügyelnek a metilalkohol szintjére. Vagyis hát az, hogy hamisítják-e az alkoholt, nem függ attól, EU-s vagy nem EU-s országról van szó, nehéz kimutatni az életszínvonallal való összefüggést, de nincs ez kapcsolatban a világválsággal sem. Hisz mindig válságban élünk.

Az egyik helyi kávézó vezetője világosan lekottázta, miért nem árulnak ők igazi házi pálinkát – mert őrületes procedúra azt bejegyeztetni, engedélyeztetni. Már eleve a termelést, nem hogy a forgalmazást. Igaz, ez így van mindenütt. De az sem biztos, hogy nagy lenne rá kereslet, még ha bizonyos fajtákat egészen olcsón is tudnának árulni – hisz itt, a világ végén úgyis főleg azok isszák meg azt is, akik termelik. De elmondott még egy csavart a történetben. Tudniillik amíg kocsmájukat az összes szabály maximális betartása mellett üzemeltették, rendszeresen fizették az adót, a járulékokat, rendben volt a könyvelés, megvolt minden számla minden egyes deciről, addig folyamatosan nyakukra jártak az ilyen-olyan ellenőrök. Gyanús volt nekik, hogy semmi sem gyanús. És ha már kijöttek, hát úgyis kiírtak valami büntetést, ha más nem, a pincérnő haja belelógott a pohárba, hát ezért. Ám mióta többek közt a rentabilitás érdekében maguk is elkezdtek mutyizni, pult alól árulni, vizezni a bort (de ezt már én teszem hozzá, nyilván nem részletezte), azóta a hatóságok is megnyugodtak. Persze ellenőriznek náluk is, de ugyanoly gyakorisággal, mint másokat, és persze azért kirónak valami bírságot is.

A történet úgy lenne ha szép, ha most a végén odabiggyeszthetném: és most így mindenki boldog. De nem, hisz házi pálinka továbbra sincs a kocsmában, a szlovén kolléga legnagyobb fájdalmára.

2012. szeptember 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább