Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egészségünkre!
Szerbhorváth György
Emlékszem, úgy egy évtizede valahol Szerbiában leültek pálinkázni az atyafiak, szlopálták az olcsó bolti nedűt. Másnapra egyikük meghalt. Vidéken játszódott a történet, kis faluban, a hegyekben, az isten háta mögött, ahová orvos sem jár ki, nem hogy kórboncnok. Eltemették hát a következő napon szerettüket – fiatal már nem volt –, hazatérvén pedig most nem egymás egészségére, hanem a megboldogult lelki üdvére ittak.
Ugyanabból az üvegből.
Az elhunyt ugyan nem támadt fel, de újabbak haltak meg a családból. S mint kiderült, metilalkoholmérgezésben haltak meg. A hatóság nem könnyedén csípte el a kvázi-pálinka gyártóját, mert nem kis tételben ment a dolog, hamisított adatokat tüntettek fel az üveg címkéjén is (Domaća rakija, Beograd – és elég is). Egyébként Szerbiában több, hasonló történet kering, amolyan városi (falusi) legendaként, van, amikor temetés helyett menyegző szerepel, és hamisított pálinka helyett ipari alkohol.
Mindez tehát abban a Szerbiában játszódik, ahol sosem merülhetett fel, még a szocializmusban sem, hogy korlátozzák a szerb parasztot a szilvapálinka-főzésben – ha megteszik, menten kitör az antikommunista forradalom. Ma sincs ez másképp, de lám, még sincs elég házi itóka. Azaz lenne, na de hát a minőséget meg kell fizetni. Egy jobbfajta házi pálesz literje pedig öt eurótól indul, tíz a barack (áfa és egyebek nélkül). Íme, most egy észak-szerbiai faluban ülök, ahol a házaknál kapható szilva, alma, birs, barack, ám ezekből nem szolgálnak fel a kocsmákban. Ott is van ez meg az, de mind bolti, s a legolcsóbb féldeci (itt még az van) pedig 40 dinár, azaz kb. 35 cent, magyarul 100 forint sincs. A szlovén kolléga csettintett is az árra, de mondtam neki, ha élve akar hazamenni, minimum 50 dinárost vigyen. Mert a pálinka minősége nem csak azon méretik le, másnap fáj-e a fejünk, hanem egyszerűen azon, mennyibe kerül. Ha pedig 40 dinárért adják, az gyümölcsöt nem látott, annál inkább kémikust.
Július végén egyébként Szerbiában újabb metilalkohol-mérgezést is följegyeztek, a biznisz tehát azóta is működik, és amíg lesz állam, adó és alkohol, ez alighanem így is fog maradni.
Anno szép anekdotaként meséltük a fenti esetet, s viccelődve jegyeztük meg, hogy no, már csak a szabályozások miatt is hasznos lesz a sokat kiröhögött Európai Unió, amely még az uborka hosszát is meghatározza – ez volt a közkeletű és elrettentő példa, amiről persze kiderült, hogy nem is úgy igaz –, mert ott nem lehet pancsolni. Meg nem is érdemes – annyira. Aztán hopp, most azt látjuk, Csehországban nagyon is megéri, és feltételezem, máshol is ez a gyakorlat (Magyarországot most ne is említsük!), csak hát ügyelnek a metilalkohol szintjére. Vagyis hát az, hogy hamisítják-e az alkoholt, nem függ attól, EU-s vagy nem EU-s országról van szó, nehéz kimutatni az életszínvonallal való összefüggést, de nincs ez kapcsolatban a világválsággal sem. Hisz mindig válságban élünk.
Az egyik helyi kávézó vezetője világosan lekottázta, miért nem árulnak ők igazi házi pálinkát – mert őrületes procedúra azt bejegyeztetni, engedélyeztetni. Már eleve a termelést, nem hogy a forgalmazást. Igaz, ez így van mindenütt. De az sem biztos, hogy nagy lenne rá kereslet, még ha bizonyos fajtákat egészen olcsón is tudnának árulni – hisz itt, a világ végén úgyis főleg azok isszák meg azt is, akik termelik. De elmondott még egy csavart a történetben. Tudniillik amíg kocsmájukat az összes szabály maximális betartása mellett üzemeltették, rendszeresen fizették az adót, a járulékokat, rendben volt a könyvelés, megvolt minden számla minden egyes deciről, addig folyamatosan nyakukra jártak az ilyen-olyan ellenőrök. Gyanús volt nekik, hogy semmi sem gyanús. És ha már kijöttek, hát úgyis kiírtak valami büntetést, ha más nem, a pincérnő haja belelógott a pohárba, hát ezért. Ám mióta többek közt a rentabilitás érdekében maguk is elkezdtek mutyizni, pult alól árulni, vizezni a bort (de ezt már én teszem hozzá, nyilván nem részletezte), azóta a hatóságok is megnyugodtak. Persze ellenőriznek náluk is, de ugyanoly gyakorisággal, mint másokat, és persze azért kirónak valami bírságot is.
A történet úgy lenne ha szép, ha most a végén odabiggyeszthetném: és most így mindenki boldog. De nem, hisz házi pálinka továbbra sincs a kocsmában, a szlovén kolléga legnagyobb fájdalmára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >