2021. február 26. péntek
Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A birkák dala

Hatodik rész: Korruptokrácia

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A birkák dala
Korrupció (ggarfield illusztrációja)

Bitó László írónak, a galamus.hu-n megjelenő sorozatából ragadtunk ki egy részt a korrpucióról:

„Orbán sokszor hangoztatta, hogy szigorúan fel akar lépni a korrupció ellen. Vagyis meg akarja szüntetni a széles körű törvényellenes befolyásgyakorlást, a megvesztegetéseket, lefizetéseket, csúszópénzeket. A Kádár-korszak nyilvánvaló kedvezményezettjeként a fiatal Orbán számára is a mindenkit mindenért – még a cipészt is a gyorstalpalásért – lefizetni kényszerülő, szánalmasan kisszerű korrupció lehetett a rendszer egyik legirritálóbb aspektusa. Az ilyen kicsinyes korrupció semmiképp sem lehet elfogadható Orbán számára. Márpedig ez ellen az egyik leghatásosabb mód a korrupció államosítása, a korruptokrácia bevezetése lehet, amelyben a korrupció és az intézmények korrumpálása megfelelő törvényekkel bele van építve a rendszerbe, tehát az egyéni korrupció bizonyos körök – például a kormányközeli oligarchák – számára fölöslegessé, míg a kívülállók számára szinte lehetetlenné válik. Például olyan közbeszerzési törvények beiktatásával, amelyek automatikusan, minden egyéni befolyásgyakorlás (egyéni korrupció) nélkül előnyhöz juttatnak bizonyos szektorokat, monopóliumokat, míg másokat kizárnak. Tehát a jól felépített korruptokráciában a kedvezményezetteknek nem kell senkit lefizetniük vagy zsarolniuk előnyök megszerzéséhez.

A már végbement ilyen irányú lépesek között említhetjük a földbérleti pályázatok titkosítását, amellyel ellehetetlenítik az elbírálások átláthatóságát: nem tudja meg senki, milyen alapon semmizik ki a belső körön kívül állókat, a rokoni kapcsolattal nem rendelkezőket. Egy újabb példa a korrupció rendszerbe foglalására az egy év múlva életbe lépő trafiktörvény, a dohány-kiskereskedelem állami koncesszióvá tétele a szabad piacgazdaság kizárásával. Vajon kik és milyen alapon fogják elbírálni a várhatóan hat-hétezer koncessziós pályázatot, amelyek elnyerése húsz évre hatalmas vagyont ér? Még ha senki sem használja is ki ezt az az állami monopóliumot és az adminisztrációjából elérhető előnyöket, ezt a monopóliumot egymagában a szabad piac korrumpálásának tekinthetjük. Amit eddig láttunk, az azonban csak a kezdete egy folyamatnak, melyet korruptokráciának nevezhetünk, és amely rákos burjánzásként terjedhet át az állam minden szervére.

Így válhat maga a korrupció állami monopóliummá egy egyeduralkodó és holdudvara, egy szűk kör javára. Ezzel az eddig szélesebb körben elterjedt egyedi – vagy a szemben álló politikai pártok fenntartását biztosító – korrupciót szinte teljesen meg lehet szüntetni. Ha mégis előfordul nem törvényes korrumpálás a rendszeren kívül állók részéről, azt az ad hoc törvények teljes szigorával lehet büntetni. Méghozzá anélkül, hogy az ilyen precedens érintené a „mi kutyánk kölykeit”, akik mindent elérhetnek a törvényileg korrumpált intézményeken keresztül.

Ha netán lesz még ideje bukása vagy leváltása előtt, Orbán a demokráciának még a korruptokráciánál durvább alternatíváját is megpróbálhatja bevezetni. Amit ki sem kell gondolnia, mert jól ismeri ifjúsága legboldogabb éveiből, a kádári diktatúra idejéből. Persze lehet, hogy a már elnyert egyeduralmát a kádárinál is bársonyosabbnak hiszi, és hiheti is, ha csak a sajátjait veszi figyelembe. Mint ahogy már régen leírta a népnek nem az ő oldalán felsorakozó felét, hiszen „a haza nem lehet ellenzékben”, mint ahogy erről már szó esett az előző részben is. Híveiért viszont nyilván szeretne többet tenni, mint amit a mai gazdasági helyzet megenged – ez ugyanis azt semmiképp sem engedi meg, hogy mindenki számára jobb életet biztosítson. Követőit, támogatóit, belső körét pedig csak a korrupció intézményesítésével juttathatja anyagi előnyökhöz.”

2012. szeptember 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább

Sinkó, Herceg és Tito

Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >

Tovább