2021. október 24. vasárnap
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Sajátosan román

Narancssárgán innen és túl: Románia esete Európával

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Sajátosan román
(think0 illusztrációja)

Hosu Andrea a Transindexen elemzi az Európai parlamentben lefolytatott vitát Romániáról (is):

„Semmi újdonságot nem állapítunk meg, ha azt mondjuk: a romániai politikai helyzetről szerdán Strasbourgban megrendezett informális EP–vita legfontosabb jellemzője, annak sajátosan román jellege volt. Megmutattuk Európának, hogyan szoktuk mi tipikusan román stílusban rendezni közös dolgainkat. Ebben messzemenően egyet kell értenem az eseményről – pártpolitikai irányultságtól függetlenül – tájékoztató román lapokkal. Pártpolitikától nem függetlenül pedig megtudtuk azt is, hogy Viviane Reding asszony, az Európai Bizottság alelnöke

egy csúnya, rossz néni,

aki hazug, részrehajló és felelőtlen, és aki narancssárga ruhájával ráadásul Băsescu-pártiságát is nyíltan bizonyította. Ezt, és ehhez hasonlókat visszhangoznak azóta is a romániai hírtelevíziók nem ritkán véresszájú elemzői, kormánypárti képviselői. A maguk módján sajnos igazuk lehet ebben – egyáltalán nem a narancssárga ruha teszi – még akkor is, ha a megszólalás vehemenciája bőven hagyott kívánnivalót maga után.”…

„Románia, akárcsak korábban Magyarország esete lehet az a két nagyon evidens példája és indítéka annak a felismerésnek, hogy a demokrácia európai szintű védelmének fontosságát már nem elegendő kinyilatkoztatni. Mert lám-lám, ismételten kiderült: vajmi kevés eszköz áll rendelkezésre a demokrácia és jogállamiság megvédésére, ha ezt az EU határain belül egy tagállamban veszély fenyegeti. Azt gondolom, hogy az Európai Parlament „súlyos aggodalma” Magyarország autokrácia felé haladásával, vagy a román kormány kétes játszmáival kapcsolatban egyfelől dicséretes, másfelől egyáltalán nem elégséges. Főleg, hogy a nyilvánvaló különbségek ellenére van egy nagyon közös tanulsága a két ország hatalmi logikájának, európai pályafutásának: bebizonyították, hogy az Európai Unióban már jó ideje evidenciaként kezelt demokratikus elkötelezettség számukra egyáltalán nem magától értetődő. Tudniillik Európának eddig ritkán kellett szembesülnie azzal, hogy egy tagország autokráciába süllyed és kockáztatja a kizáratását. Nos, ma már tudják – a strasbourgi plenáris vita megrendezésének igénye is ezt támasztja alá – hogy nagyon is számolni kell ezzel a lehetőséggel.”

2012. szeptember 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább