2020. szeptember 19. szombat
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szűz Mária, űzd el Orbánt!

Menjen, és éldegéljen Haverbajdzsánban inkább

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Szűz Mária, űzd el Orbánt!
(Chris-Lamprianidis illusztrációja)

A Balavány Posztról ollóztuk a következő írást, és rövidítve közreadjuk:

„Orbán Viktor azt találta mondani tegnap az Országházban, sok más egyéb okosság mellett, hogy a kormány nem pénzügyi megfontolásból döntött az azeri gyilkos kiadatásáról. Nem, hanem mert így „igazságos.” Ugyanis a magyar joggyakorlat „az volt és az is marad,” hogy ha valakit itt egy bűncselekményért elítélnek, és a  hazája kéri, a büntetés végrehajtását átengedik. „Eddig is mindig ezt tettük, ezután is ezt fogjuk tenni” – tette hozzá. Elmondta továbbá, hogy összkormányzati egyeztetésen vették számba a nemzetközi jogi és diplomáciai szempontokat. Ugyanakkor a Balavány Poszt birtokába jutott sajtóhírek szerint az egyeztetés valójában veszekedés volt, melynek végén maga Orbán hozta meg a döntést, tudatában annak, hogy a gyilkost el fogják engedni, de azt kommunikálta, hogy a diplomáciai vihar majd lecsillapodik, oszt jó napot.

Nos, attól tartok: az igazság szót Orbán eléggé összeszarozta. Meg a becsület, tisztesség stb. szavakat is. Elmondtam múlt héten a Kossuth téren, most le is írom: ha van erkölcsi konszenzus a XX. század utáni nyugati demokráciában, akkor az az, hogy senkit nem szabad bántani a származása, az identitása, vagy akár a hivatalostól eltérő véleménye miatt. Aki ezt a morális minimumot nem tatja be, számíthat minden jóérzésű ember megvetésére. Orbán Magyarország miniszterelnökeként járult hozzá, hogy a rasszista gyilkost szabadon engedjék és hősként ünnepeljék. Ezzel legitimálta a tettét. Pénzért, mi másért.”…

„Félreértés ne essék, nem tartozom azok közé, akik gyűlölik Orbán Viktort. Viszont mélyen undorodom bizonyos tetteitől. Undorodom amiatt, ahogy tönkreteszi a hazát, ahogy lejáratja a hitet, ahogy megalázza a nemzetet, ahogy hazudik – hihetetlen természetességgel – reggel, éjjel meg este, akárcsak az elődje.

De nem kívánok neki sem, a családjának sem rosszat. Ne legyen beteg, ne menjen gallyra. Őszintén imádkozom: hadd tudjon lejönni arról, ami szétzúzta a személyiségét, legyen az bármi (valószínűleg csupán a hatalommánia). Hadd tudjon pihenni, menjen pl. üdülni Haverbajdzsánba, ott biztos többen fogják szeretni, meg aztán az Keletre van. De ne csinálhassa ezt itt tovább, könyörgöm! Úgyhogy hadd szóljon a fohász, a Pussy Riot után, szabadon:

Szűz Mária, Jézus anyja, űzd el Orbánt, űzd el Orbánt!
Szűz Mária, Jézus Anyja, űzd el Orbánt, űzd el őt!”

2012. szeptember 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább

A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete

A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >

Tovább