Ma Jácint, Réka, Hetény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Autonómisták
Avagy: egy negyed évszázad után ugyanott
Bódis Gábor
Állok Miskolczi Jóska haverommal az újvidéki Zmaj utca első baloldali balkonján, és magyarázom neki, hogy itt tartottuk húsz egynéhány évvel ezelőtt a Prozor (Ablak) elnevezésű rendezvényünket, az esti híradó idejében. Ez a napi események egy alternatív feldolgozása volt, hiszen az akkor már Milošević híveivel átitatott közmédia (akkor még állami volt, s rajta kívül semmi más, még a Napló is csak azután jelent meg) közönséges propagandává satnyult. Később a háborús uszítás központjává is vált. Gondolom, ez sorsa annak a talpnyalásos kötöttfogású sportágnak, amely az újságírás hamis címszava alatt lejt pávatáncot. A mindenkori hatalom és a megtévesztendők előtt.
Furcsállottam ugyan, hogy én a jobboldalra emlékszem (mélyebb nyomokat hagy az emberben, esetleg a veséin), ahol nem volt balkon, csak ablak. Felvilágosítottak, hogy jól emlékszem: a szemben levő épület az igazi, csakhogy időközben az egyháznak visszaadták. A független újságírók pedig átköltöztek a baloldalra. Valójában az utca közepén kellene menetelniük, a kávézók között lavírozva. Így viszont nem lehetne tribünöket tartani.
Egy ilyenre hívtak meg. A címe „Vajdaság éjjel” és lényegében a tartomány autonómiáját érintő legújabb intézkedések után előállt helyzet elemzése és – mint a hozzászólásokból kiderült – a lehető megoldások vázolása lett volna.
Az első felszólaló, talán az egyik leghozzáértőbb politikai elemző, Đ. Radosavljević még számomra is érthető módon felsorolta és elmagyarázta mivel sanyargatják Belgrádból a Vajdaságot. A vércentralista, Koštunica féle alkotmány értelmében semmissé vált a tartományi statútum jobbik része (Újvidék nem főváros, Brüsszelben a tartománynak nem lehet képviselete, stb.). Az elemző a vita során és hevében elért addig a konklúzióig is, hogy az elszakadás is egy megoldás. Békés, demokratikus úton, természetesen. Azt ugyan nem tudom, hogyan lehet. A másik részvevő (J. Komšić) ettől azonnal elhatárolódott. Nem is annyira a „szörnyű gondolat” miatt, hanem abbéli félelmében (gondolom én, aki több évtizede ismerem), hogy a szerbiai média ebben annak a tévhitnek véli az igazolását, hogy Vajdaságban van szeparatizmus. Szerintem is, de nem Belgrádtól, hanem néha a józan észtől.
A harmadik előadó egy ismert valamikori pártvezér, Ž. Berisavljević volt, akivel később elbeszélgettem, és a következő tézisét jegyeztem meg: Vajdaságnak nem elszakadnia kell Szerbiától, hanem vele egyenrangú státust kiharcolnia. Ha elszakadna, úgy járna, mint Koszovó vagy Montenegró, ahol a szerb kisebbségeket felhasználva alapos destabilizáló tevékenységet folytat Belgrád.
Tőlem azt várták volna el, hogy mondjam meg, tud-e, akar-e Brüsszel segíteni. Kitértem az egyenes válasz elől, hiszen hogyan mondhattam volna el, hogy ha az EU-n múlott volna, akkor Szarajevó ostroma még tartana. Karadžić és Mladić pedig a bunkerek fővárosává vált Paleban fogadná az éppen aktuális szerbiai fővezért. Akivel ökröt sütögetnének a srebrenicai hőstettekről nosztalgiázva.
Tehát Brüsszel leírva. Maradnak a vajdasági erők. Egyikükről (Liga) valaki a tribünön azt mondta: amikor hangosabban kiejtik az autonómia szót, fejvesztve menekül a helyszínről.
Ha Brüsszel nem, talán a magyarok. Viccnek is rossz: Orbán Viktor egy azeri fejszével üldözi a szerb elnököt, hogy azonnal adja vissza az autó valamit, mert különben magyar nemzeti hőssé fogja nyilvánítani. És az világszégyen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fizessük ki a busz árát!
Ha az utasok kitekintenek a robogó ingyen buszoktól megtekinthetik a sárguló kukoricásokat. A napfarforgófejek kétségbeesett integetnek >
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >