Ma Csilla, Noémi, Kájusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Autonómisták
Avagy: egy negyed évszázad után ugyanott
Bódis Gábor
Állok Miskolczi Jóska haverommal az újvidéki Zmaj utca első baloldali balkonján, és magyarázom neki, hogy itt tartottuk húsz egynéhány évvel ezelőtt a Prozor (Ablak) elnevezésű rendezvényünket, az esti híradó idejében. Ez a napi események egy alternatív feldolgozása volt, hiszen az akkor már Milošević híveivel átitatott közmédia (akkor még állami volt, s rajta kívül semmi más, még a Napló is csak azután jelent meg) közönséges propagandává satnyult. Később a háborús uszítás központjává is vált. Gondolom, ez sorsa annak a talpnyalásos kötöttfogású sportágnak, amely az újságírás hamis címszava alatt lejt pávatáncot. A mindenkori hatalom és a megtévesztendők előtt.
Furcsállottam ugyan, hogy én a jobboldalra emlékszem (mélyebb nyomokat hagy az emberben, esetleg a veséin), ahol nem volt balkon, csak ablak. Felvilágosítottak, hogy jól emlékszem: a szemben levő épület az igazi, csakhogy időközben az egyháznak visszaadták. A független újságírók pedig átköltöztek a baloldalra. Valójában az utca közepén kellene menetelniük, a kávézók között lavírozva. Így viszont nem lehetne tribünöket tartani.
Egy ilyenre hívtak meg. A címe „Vajdaság éjjel” és lényegében a tartomány autonómiáját érintő legújabb intézkedések után előállt helyzet elemzése és – mint a hozzászólásokból kiderült – a lehető megoldások vázolása lett volna.
Az első felszólaló, talán az egyik leghozzáértőbb politikai elemző, Đ. Radosavljević még számomra is érthető módon felsorolta és elmagyarázta mivel sanyargatják Belgrádból a Vajdaságot. A vércentralista, Koštunica féle alkotmány értelmében semmissé vált a tartományi statútum jobbik része (Újvidék nem főváros, Brüsszelben a tartománynak nem lehet képviselete, stb.). Az elemző a vita során és hevében elért addig a konklúzióig is, hogy az elszakadás is egy megoldás. Békés, demokratikus úton, természetesen. Azt ugyan nem tudom, hogyan lehet. A másik részvevő (J. Komšić) ettől azonnal elhatárolódott. Nem is annyira a „szörnyű gondolat” miatt, hanem abbéli félelmében (gondolom én, aki több évtizede ismerem), hogy a szerbiai média ebben annak a tévhitnek véli az igazolását, hogy Vajdaságban van szeparatizmus. Szerintem is, de nem Belgrádtól, hanem néha a józan észtől.
A harmadik előadó egy ismert valamikori pártvezér, Ž. Berisavljević volt, akivel később elbeszélgettem, és a következő tézisét jegyeztem meg: Vajdaságnak nem elszakadnia kell Szerbiától, hanem vele egyenrangú státust kiharcolnia. Ha elszakadna, úgy járna, mint Koszovó vagy Montenegró, ahol a szerb kisebbségeket felhasználva alapos destabilizáló tevékenységet folytat Belgrád.
Tőlem azt várták volna el, hogy mondjam meg, tud-e, akar-e Brüsszel segíteni. Kitértem az egyenes válasz elől, hiszen hogyan mondhattam volna el, hogy ha az EU-n múlott volna, akkor Szarajevó ostroma még tartana. Karadžić és Mladić pedig a bunkerek fővárosává vált Paleban fogadná az éppen aktuális szerbiai fővezért. Akivel ökröt sütögetnének a srebrenicai hőstettekről nosztalgiázva.
Tehát Brüsszel leírva. Maradnak a vajdasági erők. Egyikükről (Liga) valaki a tribünön azt mondta: amikor hangosabban kiejtik az autonómia szót, fejvesztve menekül a helyszínről.
Ha Brüsszel nem, talán a magyarok. Viccnek is rossz: Orbán Viktor egy azeri fejszével üldözi a szerb elnököt, hogy azonnal adja vissza az autó valamit, mert különben magyar nemzeti hőssé fogja nyilvánítani. És az világszégyen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Rudiban volt minden reménysége…”
„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >
A Senkiföldjén
Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >
A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”
Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >
A nemzetállam a kisebbségek csapdája
Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >
Beszélni kellene a franciával...
Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >
A mai Sorelnek nincs bűntudata
„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >
Egyeztetni, egyeztetni!
A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >
A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?
Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >
Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni
Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket. A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >
Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom
Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >
Távol Európától
A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >
Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak
A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >