Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Autonómisták
Avagy: egy negyed évszázad után ugyanott
Bódis Gábor
Állok Miskolczi Jóska haverommal az újvidéki Zmaj utca első baloldali balkonján, és magyarázom neki, hogy itt tartottuk húsz egynéhány évvel ezelőtt a Prozor (Ablak) elnevezésű rendezvényünket, az esti híradó idejében. Ez a napi események egy alternatív feldolgozása volt, hiszen az akkor már Milošević híveivel átitatott közmédia (akkor még állami volt, s rajta kívül semmi más, még a Napló is csak azután jelent meg) közönséges propagandává satnyult. Később a háborús uszítás központjává is vált. Gondolom, ez sorsa annak a talpnyalásos kötöttfogású sportágnak, amely az újságírás hamis címszava alatt lejt pávatáncot. A mindenkori hatalom és a megtévesztendők előtt.
Furcsállottam ugyan, hogy én a jobboldalra emlékszem (mélyebb nyomokat hagy az emberben, esetleg a veséin), ahol nem volt balkon, csak ablak. Felvilágosítottak, hogy jól emlékszem: a szemben levő épület az igazi, csakhogy időközben az egyháznak visszaadták. A független újságírók pedig átköltöztek a baloldalra. Valójában az utca közepén kellene menetelniük, a kávézók között lavírozva. Így viszont nem lehetne tribünöket tartani.
Egy ilyenre hívtak meg. A címe „Vajdaság éjjel” és lényegében a tartomány autonómiáját érintő legújabb intézkedések után előállt helyzet elemzése és – mint a hozzászólásokból kiderült – a lehető megoldások vázolása lett volna.
Az első felszólaló, talán az egyik leghozzáértőbb politikai elemző, Đ. Radosavljević még számomra is érthető módon felsorolta és elmagyarázta mivel sanyargatják Belgrádból a Vajdaságot. A vércentralista, Koštunica féle alkotmány értelmében semmissé vált a tartományi statútum jobbik része (Újvidék nem főváros, Brüsszelben a tartománynak nem lehet képviselete, stb.). Az elemző a vita során és hevében elért addig a konklúzióig is, hogy az elszakadás is egy megoldás. Békés, demokratikus úton, természetesen. Azt ugyan nem tudom, hogyan lehet. A másik részvevő (J. Komšić) ettől azonnal elhatárolódott. Nem is annyira a „szörnyű gondolat” miatt, hanem abbéli félelmében (gondolom én, aki több évtizede ismerem), hogy a szerbiai média ebben annak a tévhitnek véli az igazolását, hogy Vajdaságban van szeparatizmus. Szerintem is, de nem Belgrádtól, hanem néha a józan észtől.
A harmadik előadó egy ismert valamikori pártvezér, Ž. Berisavljević volt, akivel később elbeszélgettem, és a következő tézisét jegyeztem meg: Vajdaságnak nem elszakadnia kell Szerbiától, hanem vele egyenrangú státust kiharcolnia. Ha elszakadna, úgy járna, mint Koszovó vagy Montenegró, ahol a szerb kisebbségeket felhasználva alapos destabilizáló tevékenységet folytat Belgrád.
Tőlem azt várták volna el, hogy mondjam meg, tud-e, akar-e Brüsszel segíteni. Kitértem az egyenes válasz elől, hiszen hogyan mondhattam volna el, hogy ha az EU-n múlott volna, akkor Szarajevó ostroma még tartana. Karadžić és Mladić pedig a bunkerek fővárosává vált Paleban fogadná az éppen aktuális szerbiai fővezért. Akivel ökröt sütögetnének a srebrenicai hőstettekről nosztalgiázva.
Tehát Brüsszel leírva. Maradnak a vajdasági erők. Egyikükről (Liga) valaki a tribünön azt mondta: amikor hangosabban kiejtik az autonómia szót, fejvesztve menekül a helyszínről.
Ha Brüsszel nem, talán a magyarok. Viccnek is rossz: Orbán Viktor egy azeri fejszével üldözi a szerb elnököt, hogy azonnal adja vissza az autó valamit, mert különben magyar nemzeti hőssé fogja nyilvánítani. És az világszégyen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >