2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Autonómisták

Avagy: egy negyed évszázad után ugyanott

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Autonómisták
(Petar Milošević fotója)

Állok Miskolczi Jóska haverommal az újvidéki Zmaj utca első baloldali balkonján, és magyarázom neki, hogy itt tartottuk húsz egynéhány évvel ezelőtt a Prozor (Ablak) elnevezésű rendezvényünket, az esti híradó idejében. Ez a napi események egy alternatív feldolgozása volt, hiszen az akkor már Milošević híveivel átitatott közmédia (akkor még állami volt, s rajta kívül semmi más, még a Napló is csak azután jelent meg) közönséges propagandává satnyult. Később a háborús uszítás központjává is vált. Gondolom, ez sorsa annak a talpnyalásos kötöttfogású sportágnak, amely az újságírás hamis címszava alatt lejt pávatáncot. A mindenkori hatalom és a megtévesztendők előtt.

Furcsállottam ugyan, hogy én a jobboldalra emlékszem (mélyebb nyomokat hagy az emberben, esetleg a veséin), ahol nem volt balkon, csak ablak. Felvilágosítottak, hogy jól emlékszem: a szemben levő épület az igazi, csakhogy időközben az egyháznak visszaadták. A független újságírók pedig átköltöztek a baloldalra. Valójában az utca közepén kellene menetelniük, a kávézók között lavírozva. Így viszont nem lehetne tribünöket tartani.

Egy ilyenre hívtak meg. A címe „Vajdaság éjjel” és lényegében a tartomány autonómiáját érintő legújabb intézkedések után előállt helyzet elemzése és – mint a hozzászólásokból kiderült – a lehető megoldások vázolása lett volna.

Az első felszólaló, talán az egyik leghozzáértőbb politikai elemző, Đ. Radosavljević még számomra is érthető módon felsorolta és elmagyarázta mivel sanyargatják Belgrádból a Vajdaságot. A vércentralista, Koštunica féle alkotmány értelmében semmissé vált a tartományi statútum jobbik része (Újvidék nem főváros, Brüsszelben a tartománynak nem lehet képviselete, stb.). Az elemző a vita során és hevében elért addig a konklúzióig is, hogy az elszakadás is egy megoldás. Békés, demokratikus úton, természetesen. Azt ugyan nem tudom, hogyan lehet. A másik részvevő (J. Komšić) ettől azonnal elhatárolódott. Nem is annyira a „szörnyű gondolat” miatt, hanem abbéli félelmében (gondolom én, aki több évtizede ismerem), hogy a szerbiai média ebben annak a tévhitnek véli az igazolását, hogy Vajdaságban van szeparatizmus. Szerintem is, de nem Belgrádtól, hanem néha a józan észtől.

A harmadik előadó egy ismert valamikori pártvezér, Ž. Berisavljević volt, akivel később elbeszélgettem, és a következő tézisét jegyeztem meg: Vajdaságnak nem elszakadnia kell Szerbiától, hanem vele egyenrangú státust kiharcolnia. Ha elszakadna, úgy járna, mint Koszovó vagy Montenegró, ahol a szerb kisebbségeket felhasználva alapos destabilizáló tevékenységet folytat Belgrád.

Tőlem azt várták volna el, hogy mondjam meg, tud-e, akar-e Brüsszel segíteni. Kitértem az egyenes válasz elől, hiszen hogyan mondhattam volna el, hogy ha az EU-n múlott volna, akkor Szarajevó ostroma még tartana. Karadžić és Mladić pedig a bunkerek fővárosává vált Paleban fogadná az éppen aktuális szerbiai fővezért. Akivel ökröt sütögetnének a srebrenicai hőstettekről nosztalgiázva.

Tehát Brüsszel leírva. Maradnak a vajdasági erők. Egyikükről (Liga) valaki a tribünön azt mondta: amikor hangosabban kiejtik az autonómia szót, fejvesztve menekül a helyszínről.

Ha Brüsszel nem, talán a magyarok. Viccnek is rossz: Orbán Viktor egy azeri fejszével üldözi a szerb elnököt, hogy azonnal adja vissza az autó valamit, mert különben magyar nemzeti hőssé fogja nyilvánítani. És az világszégyen.

2012. szeptember 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább