Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Nikica
Bódis Gábor
Díszpolgári címet akárcsak az életmű díjat az ember általában már érett korában kapja meg. Így történt ez Nikicával is. Azaz unokabátyámmal, Ilanković Nikolával.
Földi, ebben az esetben szabadkai pályafutásunk legeslegeleje összefonódott, lévén egy nagy család harmadik generációjának középgárdájához tartoztunk. Barátságunk nemcsak a rendszeres családi összejövetelekkor (emlékeim szerint a Nagypapa aktív idején a Bódis cukrászda zárt ajtai mögött, később pedig Ilonka néni és Pika bácsi kertes házának kapualjában) kovácsolódott, hanem a gimnázium végéig szinte minden gyermeki és kamasz csínytevésében is együtt voltunk.
Már korai zsenge korunkban úttörő szerepet vállaltunk. Az ötvenes évek betonkommunizmusa idején, nem kis pimaszsággal kapitalista ötletet fundáltunk ki. Kiscsirkéket vásároltunk (már nem tudom hol volt e bűnös tevékenység kezdetének eredeti színhelye), a Prvomajskaból nyíló kisutca már említett házának udvarában egy részt elkerítettünk és ott etettük a csibéket, azzal az alantas szándékkal, hogy amikor felnőnek és főleg amikor meghíznak, majd jól eladjuk őket. Naponta mérlegeltük a helyzetet, a technológiai folyamatot egy kicsit lassúnak tartottuk. Végül mégis csak beért az áldozatos tevékenység gyümölcse, ami természetesen a busás haszon lett volna. Szinte minden tökéletes volt, de az akkori korcs piac nem érzékelte forradalmi tettünket és főleg nem értékelte. A felcseperedett, piacra kész csirkék a családi összejövetel asztalán végezték. És itt megoszlik a történészek (mármint Nikica és én) véleménye: szerinte csirkepaprikás, szerintem pedig rántott csirke alakjában távoztak, a jobb sorsa érdemes csibék az árnyékvilágból.
A tőkés világba történt rövid kirándulásunk után, sajnos a sokkal unalmasabb iskolapadokban folytattuk az élet című tantárgy tanulmányozását. Nem egy általánosba jártunk, hiszen Nikicáék a postánál, mi meg a Petőfi Sándor utcában laktunk. A gimnáziumi években forrt ki aztán az a haveri viszony, ami, függetlenül attól, hogy a későbbiekben földrajzilag legtöbbször távol voltunk egymástól, meghatározóvá vált. Ebben Nikicának, két évvel idősebb lévén, az idősebb pártfogói szerepe jutott, amit ő szívesen gyakorolt és gyakorol ma is.
Elsős gimnazista koromban, ő már harmadikos volt és aktívan részt vett a gimi közösségi életében is. Ennek köszönhetően többször is kikérhetett, mondjuk az utolsó órákról, hogy aztán az akkori Radnički mozi felett levő teremben nyugodtan kártyázhattunk a többiekkel, Kusulja Lajčóval, Bogár Lacival, Balázs Pistával, Tumbas Slavkóval, , Meckével, Musával, Obradović Jocóval, Vučurović Batóval (ő volt az egyetlen, aki megjelent a csapatból, többen igazoltan maradtak távol, hiszen már nincsenek közöttünk). Ezek a nem gyakori esetek mélyebb nyomokat hagytak bennem, még pedagógiailag is, mint az iskolapadok nyújtotta közöny és unalom.
Ha kellett komoly ideológiai vitákat is folytatunk. Annak a szerencsés generációnak vagyunk a tagjai, akik serdülőkoruktól „élőben” (real time) nézhettük és főleg hallgathattuk végig a 20. század egyik legnagyobb csodáját. a beat/rock zene térhódítását. Az akkori szabadkai gimnázium egyik fénypontja volt, hogy vitaesteket lehetett szervezni arról, hogy ki a jobb a Beatles vagy a Rolling Stone. Nikicát elkábították Jaggerék, én meg John és Paul hatása alatt álltam és állok. És abban az időben (a csajokat leszámítva) fontosabb dolog nem létezett. Ehhez a pároshoz időközben a hosszúlépés is csatlakozott.
Két éves intenzív gimis továbbképzés után, Nikicáék elmentek egyetemre, ő Belgrádba, hiszen már régen eltökélte, hogy orvos lesz. Aztán onnan is segített, hiszen neki köszönhetem, hogy pszichológiát tanultam. Nálam a tudatosság már nem volt ennyire kifejezett. Aztán jöttek a belgrádi évek, ahol én derekasabban vettem ki részemet a Fedezd fel a főváros kávéházait! elnevezésű humanitárius akcióban és a Šumatovac illetve a Pod lipom nevű oktató jellegű közintézmények számszerűleg is beszámolhatnának. Nikica tanult, kicsit helyettem is. Én legalábbis így éreztem. Vizsgáim előtt napokban aztán pánikszerűen felkerestem, hogy igazítson el egy-egy tantárgy bonyolult útvesztőiben. A legjobb tanácsokat adta. Megúsztam a vizsgákat.
Akkoriban alakult ki, most már megállapíthatom, egy életre szóló kapcsolata Zsanával, akivel már az unokákat istápolják. Sőt a tudományban is többször összeért a pályafutásuk.
Nikicának volt még egy olyan hőstette, amit nem hagyhatok ki. Egészen későn, az utolsó pillanatban, tehát 27 éves koromban vonultam be, hogy eltöltsem életem legértelmetlenebb 11 hónapját. A kezdet viharos volt: a belgrádi tartalékos tiszti képzőbe hívott az akkori haza. Ide orvosok, fogorvosok, patikusok mentek. Meg én, egy gyanútlan pszichológus. Létszám túllépés történt, magyarán túl sokan voltunk. Hát kit golyóztak ki legelőször? Eltalálták. Már mindenki beöltözött bakaruhába, csak csámborogtam nem kívánatos civilként. Hívott egy tiszt: azt mondta, nem akarnak lefokozni, ezért elküldenek Bilećába, ahol gyalogos kiképzés van. 7 hónapig. Hiába mondtam, hogy csak tessék engem lefokozni, nem vagyok sértődékeny. Nem segített. Maradt ismét – Nikica. Sikerült vele beszélni a kaszárnyafalakon innen s túl. Akkoriban, mint fiatal orvos-tudósk a VMA-n (Vojnomedicinska akademija,) is dolgozott. Elment hát ahhoz a Paro tábornokhoz, aki ennek a legpatinásabb kórháznak a rettegett vezetője volt. És nem mentem Bilećába.
Nemcsak ezt köszönöm, Nikicám!
Kommentek
szivbol jot, szivbol koszonom!
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Nem konfrontálódunk, együttműködünk”
Különösen groteszkül hatnak és nevetségesen hangzanak Pásztor szavai, miszerint pártja „továbbra is meg akarja őrizni önállóságát, >
A demokrácia színlelése
Bátrak vagyunk, lerántjuk a leplet az anonim hatalomról. Mert a hatalmat semmiképpen sem nevezzük meg. Volt >
Felerősödött az európai öntudat is
Putyin mozgósította nem csak az európai politikusokat, hanem az európai értékeket védelmező polgárokat is. Felemelte a >
Migráns ügyben (is) mosakodnak a Véemeszes politikusok!
A szerb hatalom vagy nem képes, vagy nem is szándékozik megoldani a migránshelyzetet. Olyan vélemények is >
Play Lovas?
A jelekből arra lehet következtetni, hogy széles e tájon (ameddig csak a Vajdasági Magyar Szövetség és >
Különbéke honol a szerbiai társadalomban
Erről számolhatok be én is. Számos régi barátom, ismerősöm mély hallgatásba merülve alkalmazkodik a rendszerhez, amelyet >
Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal
Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >
Siker a semmittevésben!
Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >
A „budapesti buborék”
Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >
Titoról álmodott…
Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >
Szerbia: Se parlament, se kormány
Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >
Oroszország menti meg a katolikus híveket?
Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >