Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Zacchasonlatok várakozásra
Bódis Gábor
Kocsis Árpád a Vajdaság Ma-n jelentette meg jegyzetét a rádióról és poltikusainkról:
„Várakozásból is többféle van. A mamám, hogy végre felvigyem hozzá az Újvidékről hazaköltöztetett rádiót, a sündörgő-topogó formáját mutatja be: tesz-vesz, míg én, kinek tulajdonképpen a várakozása szólt, az ablakba állítom a szerkezetet, az antennával ügyeskedem, a redőny fémhuzalához illesztem, hogy nagyobb felületen keresztül fogjuk be az éter hullámait. Míg kávéhoz ülünk, arra gondolok, hogy az Újvidéki Rádió (sistereg), a Kossuth és a topolyai Régió mellett a nagyszülői ház hatvan éve is megszólalhat a rádióban. Talán éppen ezt várjuk mindketten, hiszen csak hallgatunk. Ő, aki már kifelé várakozik az életből, s én, aki talán még befelé, míg a kanál örvényt kever a csészében.
A rádióban azonban nem a várt hangok rezdülnek meg.
Az első rádiós felolvasását megörökítő novellájából kiderül, hogy Kosztolányi berezelt „az igénytelennek tetsző fehér kocka [...] telis-teli szénszemcsékkel, a mikrofon” előtt, „... mely hangomat az ismert, de rejtélyes villanyáram segítségével éterrezgések útján elviszi majd fiamnak, ki otthon hallgatja, szüleimnek, kik innen messze élnek, más országban, egy frankfurti s egy milánói barátomnak, kiknek sürgönyileg adtam találkát erre az estére a rádión, aztán Stockholmba és Madridba, Moszkvába és Athénba, sőt – amint itt mondják – Afrikában is hallhatják hangomat, mely egyébként arra is gyenge, hogy az dolgozóból az ebédlőbe kiáltsak vele.”
Bezzeg a politikusaink, márt meg egy kockacukrot a kávéjában a mamám, azok nem félnek a mikrofontól! Bólogatok.
Pásztor István (az Újvidéki Rádióban halljuk a hangját) már kora reggel olyan dölyfösen nyilatkozik, hogy (amint elképzelem) a mikrofont az orra alá tartó újságíró csak egy léckerítés túloldaláról mer vele beszélni. Mintha azt mondaná Orbán Viktor-i (MR1) düllesztett mellkassal, hogy: „Nincs két nagy ellentábor. Egy nagy tábor van, itthon is, otthon is. Meg néhány kis táborocska, néhány hangadóval.” (Ja, ezt nem ő mondja, hanem Fehér Márta a jegyzetében. Egyre megy...) Korhecz Tamás MNT-elnök pedig Pásztorban találhatott pásztorára, de hál’ Isten, egy-egy viccet néhanap azért elsüt – ilyenkor pukkad ki belőlünk a nevetés. De az urak bár nem finomkodnak, mint Celluska Erzsébet (Régió Rádió), az újonnan megválasztott kishegyesi polgármesterasszony, akinek ajkain a teljes hasonulások és összeolvadások olyan ritkák, mint Dinkićnél a tények, Dačićnál a lekiismereti kétely, vagy – hogy ismét visszatérjünk a magyar politikusokhoz és a beszédhez – Pál Károlynál a tiszta beszédhang, s úgy keverednek a magyar és szerb kifejezések, mint ahogyan Egeresi Sándornál ölelkezik a toleranciatábor a „bádenvürtenberg”-gel.
A leginkább most mégis Bodzsoni Istvánra, a Pannon RTV igazgatójára várakozunk, hátha szombati esti meseként felolvas a könyvéből...
A kávé zaccáról hörpöljük le már a feketét, amikor ismét Kosztolányi áll a mikrofon elé. Őt figyelmeztették néhány külsőségre: „Nem szabad se nagyon hangosan, se nagyon tagoltam beszélnem, csak úgy, mintha társalognék.”
De a „mi” világunk emberei vajon kinek engedik meg a figyelmeztetést?!”
Következő cikk: Így menekülhetsz meg a Fidesz-kormánytól: látszódj magyarnak!
Kommentek
Szépek az irás metafórái és a szereplők találó jellemvonásai. Sajnos a mai politikusok sem embert, sem Istent, sem mikrofont nem tisztelnek már.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az árulás testi kényszere
Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >
Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe
Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >