2020. szeptember 29. kedd
Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Zacchasonlatok várakozásra

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Zacchasonlatok várakozásra

Kocsis Árpád a Vajdaság Ma-n jelentette meg jegyzetét a rádióról és poltikusainkról:

„Várakozásból is többféle van. A mamám, hogy végre felvigyem hozzá az Újvidékről hazaköltöztetett rádiót, a sündörgő-topogó formáját mutatja be: tesz-vesz, míg én, kinek tulajdonképpen a várakozása szólt, az ablakba állítom a szerkezetet, az antennával ügyeskedem, a redőny fémhuzalához illesztem, hogy nagyobb felületen keresztül fogjuk be az éter hullámait. Míg kávéhoz ülünk, arra gondolok, hogy az Újvidéki Rádió (sistereg), a Kossuth és a topolyai Régió mellett a nagyszülői ház hatvan éve is megszólalhat a rádióban. Talán éppen ezt várjuk mindketten, hiszen csak hallgatunk. Ő, aki már kifelé várakozik az életből, s én, aki talán még befelé, míg a kanál örvényt kever a csészében.

A rádióban azonban nem a várt hangok rezdülnek meg.

Az első rádiós felolvasását megörökítő novellájából kiderül, hogy Kosztolányi berezelt „az igénytelennek tetsző fehér kocka [...] telis-teli szénszemcsékkel, a mikrofon” előtt, „... mely hangomat az ismert, de rejtélyes villanyáram segítségével éterrezgések útján elviszi majd fiamnak, ki otthon hallgatja, szüleimnek, kik innen messze élnek, más országban, egy frankfurti s egy milánói barátomnak, kiknek sürgönyileg adtam találkát erre az estére a rádión, aztán Stockholmba és Madridba, Moszkvába és Athénba, sőt – amint itt mondják – Afrikában is hallhatják hangomat, mely egyébként arra is gyenge, hogy az dolgozóból az ebédlőbe kiáltsak vele.”

Bezzeg a politikusaink, márt meg egy kockacukrot a kávéjában a mamám, azok nem félnek a mikrofontól! Bólogatok.

Pásztor István (az Újvidéki Rádióban halljuk a hangját) már kora reggel olyan dölyfösen nyilatkozik, hogy (amint elképzelem) a mikrofont az orra alá tartó újságíró csak egy léckerítés túloldaláról mer vele beszélni. Mintha azt mondaná Orbán Viktor-i (MR1) düllesztett mellkassal, hogy: „Nincs két nagy ellentábor. Egy nagy tábor van, itthon is, otthon is. Meg néhány kis táborocska, néhány hangadóval.” (Ja, ezt nem ő mondja, hanem Fehér Márta a jegyzetében. Egyre megy...) Korhecz Tamás MNT-elnök pedig Pásztorban találhatott pásztorára, de hál’ Isten, egy-egy viccet néhanap azért elsüt – ilyenkor pukkad ki belőlünk a nevetés. De az urak bár nem finomkodnak, mint Celluska Erzsébet (Régió Rádió), az újonnan megválasztott kishegyesi polgármesterasszony, akinek ajkain a teljes hasonulások és összeolvadások olyan ritkák, mint Dinkićnél a tények, Dačićnál a lekiismereti kétely, vagy – hogy ismét visszatérjünk a magyar politikusokhoz és a beszédhez – Pál Károlynál a tiszta beszédhang, s úgy keverednek a magyar és szerb kifejezések, mint ahogyan Egeresi Sándornál ölelkezik a toleranciatábor a „bádenvürtenberg”-gel.

A leginkább most mégis Bodzsoni Istvánra, a Pannon RTV igazgatójára várakozunk, hátha szombati esti meseként felolvas a könyvéből...

A kávé zaccáról hörpöljük le már a feketét, amikor ismét Kosztolányi áll a mikrofon elé. Őt figyelmeztették néhány külsőségre: „Nem szabad se nagyon hangosan, se nagyon tagoltam beszélnem, csak úgy, mintha társalognék.”

De a „mi” világunk emberei vajon kinek engedik meg a figyelmeztetést?!”

2012. augusztus 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Cola, írta: 2012. augusztus 29. 14:41:01

Szépek az irás metafórái és a szereplők találó jellemvonásai. Sajnos a mai politikusok sem embert, sem Istent, sem mikrofont nem tisztelnek már.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább