2023. június 6. kedd
Ma Norbert, Norberta, Cintia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az újságíró mint nyomkereső kiscserkész

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Az újságíró mint nyomkereső kiscserkész
(fotosensible fotója)

Túlélőtábort szervez a honvédelem a magyar újságíróknak. De nem információk, hanem a víz után kereshetnek. Szerbhorváth György a Paraméteren elemzi a magyar újságírás jelenkori áldatlan állapotát:

Új éra következik a magyar újságírás történetében: a zsurnaliszta ezután nem információkat próbál megszerezni, leellenőrizni és hírré varázsolni, hanem tájékozódni tanul (félreértések ne essék: nem úgy általában, hanem az erdőben, mezőben, a természetben), vizet találni, azt ihatóvá tenni, tüzet gyújtani, menedéket építeni. Felderítő lesz, aki utat tör a szebb jövő felé, na meg a Honvédelmi Minisztériumnak, a kormányzatnak.

A kiképző tábor stílusosan Táborfalván lesz, de tegyük hozzá, ennek apropója a National Geogaphic Chanel új műsora lesz a túlélési praktikákról. És a HM kapva kapott az alkalmon, hogy a dicső magyar honvédséget népszerűsítse.

A Natgeót még érteni is vélem, aki neki dolgozik, gyakran kerülhet éles helyzetbe. Magam is írtam egyszer egy riportot a folyóiratnak az észak-montenegrói és dél-szerbiai muzulmán bosnyákokról, pár vahabitával, azaz radikális muzulmánnal is találkoztunk, akik a mészárszékben fenték a késeiket és nem engedtek fotózni. Később tényleg lelepleztek egy-két terroristát közülük az ügybuzgó szerb kommandósok, lásd még Ozorát, ahol 400 magyar rendőr kapott el négy drogdílert.

Az én tapasztalatom az, hogy inkább éppen az ügybuzgó hatóságoktól kell tartanunk. Így akkor is a legnagyobb veszélyt egy, a pisztolyával hadonászó, focialsógatyóban ugráló montenegrói rendőr-focista jelentette. Egy tehenet próbáltam a fotós kérésére odaterelni, hogy a feje belelógjon a képbe, ám a csávó elzavart bennünket, mondván, ők ott lenn, akik fociznak a völgyben, s akiket mi fotózunk, nagyon fontos emberek a városban, a rendőrségi-titkosszolgálati elit, utalt rá finoman. Tilos hát fotózni, húzzunk el, és ne jöjjünk mi itt a Nacionál Geográf papírjával, ismeri ő azt, a tévében megy. A fotós megjegyezte: az egész országban nincs annyi fontos ember (tizenkettő), mint ahányan itt most fociznak – de ezt nem fordítottam le.

Az egész túlélőtáborban az a perverz, hogy ma a magyar újságírót nem azért fenyegeti az éh- és szomjhalál, mert elveszett az Alföld híres kannás boros Bermuda-háromszögében, a pusztában, hanem egyszerűen egzisztenciális okokból (lásd a mégiscsak kereskedelmi Neo FM-et, ahol akadt, aki nem tudott dolgozni menni, mert vonatjegyre sem futotta, s már anyósának sem).

Ó, persze akad egy réteg, akiknek nincs gondja, és százezer forintos túrabakancsra is telik majd, hogy a NG-vel meg a HM-mel ripacskodjon (utána kötelezően borkóstoló lesz vaddisznópörkölttel, lefogadom), ők a rezsimpárti magánsajtó és a közmédia kiváló munkatársai. Velük azonban az a (fogalmi) probléma, hogy nem újságírók, hanem propagandisták. Nem is értem, hogy a magára joggal oly kényes NG ezt hogyan képzeli? A média mégiscsak hatalmi ág lenne egy boldog világban, mely ellenőrizni igyekszik a hatalmat – nem pedig a valagát nyalni és közös táborozásokba bevonni, hogy egymást népszerűsítsék. Ez épp olyan, mintha a NG a kínai párt-szénmágnásokkal állna össze, hogy igenis, milyen jó ott a munkásoknak és az egész a környezet javára válik.

S azokat, akiknek tényleg szükségük lenne a túlélési praktikák elsajátítására (ha nem is ebben a kommandós avagy túra-verzióban), úgysem fogja a HM meghívni. Hisz a kormányzati propagandagyár, ha valamire ügyel, az az, hogy távol tartsa magától a független és/vagy ellenzéki média munkatársait, nem küldenek meghívókat a sajtótájékoztatókra, nem válaszolnak az elküldött kérdésekre (noha ez törvényi kötelezettségük közérdekű adatok esetben is), nem adnak interjúkat, csak saját mikrofonállványaiknak. Arról nem beszélve, milyen anyagi helyzetbe kerültek ezen újságírók – már akiknek egyáltalán van, maradt munkája. Az persze nem kétséges, hogy a kereskedelmi tévék kvázi-magazinműsorainak egy-két vezetője majd sisakkal a fején fog tombolni Táborfalván, s hogy a Fidesz-közeli kereskedelmi on-line, rádió- és tévébirodalmak emberei is ott lesznek „túlélni”, noha ők éppen túléltek, addig biztos, amíg a Fidesz hatalmon van.

A HM akciójának egyik célja, hogy népszerűsítse a honvédséget (hoppá, erre tehát van lóvé, pedig elég homályos az egész). A másik viszont a nem szándékolt, ám ami még inkább jellemzi az uralkodó osztály viszonyulását az újságíráshoz: a tollforgató, ha nem képes minket kiszolgálni, ne a városban, a minisztériumok, hivatalok stb. környékén kószáljon hülye kérdéseivel, ne az interneten molyoljon, ne ott terjessze a felfedezett dolgokat, ne fácsézzen, emilezgessen, mobilozzon, hanem iparkodjon kifele a sivatagba, a kopár sziklaszirtekre, oda, ahol golyókkal várják, nem kávéval és pogival. Ne oknyomozzon, hanem ehető vadnyulak nyomát kutassa a Nemzeti Összefogás Rendszerének Csingacsgukjaként. Ott ugráljon, a skorpiók között negyvenöt fok árnyékban, egyen bogarakat és igya meg saját húgyát, az is jó, majd meglátja, sőt, fertőtlenít.

Az újságíró mint nyomkereső kiscserkész
Túlélőtábort szervez a honvédelem a magyar újságíróknak. De nem információk, hanem a víz után kereshetnek.
Szerbhorváth György  a Paraméteren elemzi a magyar újságírás jelenkori áldatlan állapotát
Új éra következik a magyar újságírás történetében: a zsurnaliszta ezután nem információkat próbál megszerezni, leellenőrizni és hírré varázsolni, hanem tájékozódni tanul (félreértések ne essék: nem úgy általában, hanem az erdőben, mezőben, a természetben), vizet találni, azt ihatóvá tenni, tüzet gyújtani, menedéket építeni. Felderítő lesz, aki utat tör a szebb jövő felé, na meg a Honvédelmi Minisztériumnak, a kormányzatnak.
A kiképző tábor stílusosan Táborfalván lesz, de tegyük hozzá, ennek apropója a National Geogaphic Chanel új műsora lesz a túlélési praktikákról. És a HM kapva kapott az alkalmon, hogy a dicső magyar honvédséget népszerűsítse.
A Natgeót még érteni is vélem, aki neki dolgozik, gyakran kerülhet éles helyzetbe. Magam is írtam egyszer egy riportot a folyóiratnak az észak-montenegrói és dél-szerbiai muzulmán bosnyákokról, pár vahabitával, azaz radikális muzulmánnal is találkoztunk, akik a mészárszékben fenték a késeiket és nem engedtek fotózni. Később tényleg lelepleztek egy-két terroristát közülük az ügybuzgó szerb kommandósok, lásd még Ozorát, ahol 400 magyar rendőr kapott el négy drogdílert.
Az én tapasztalatom az, hogy inkább éppen az ügybuzgó hatóságoktól kell tartanunk. Így akkor is a legnagyobb veszélyt egy, a pisztolyával hadonászó, focialsógatyóban ugráló montenegrói rendőr-focista jelentette. Egy tehenet próbáltam a fotós kérésére odaterelni, hogy a feje belelógjon a képbe, ám a csávó elzavart bennünket, mondván, ők ott lenn, akik fociznak a völgyben, s akiket mi fotózunk, nagyon fontos emberek a városban, a rendőrségi-titkosszolgálati elit, utalt rá finoman. Tilos hát fotózni, húzzunk el, és ne jöjjünk mi itt a Nacionál Geográf papírjával, ismeri ő azt, a tévében megy. A fotós megjegyezte: az egész országban nincs annyi fontos ember (tizenkettő), mint ahányan itt most fociznak – de ezt nem fordítottam le.
Az egész túlélőtáborban az a perverz, hogy ma a magyar újságírót nem azért fenyegeti az éh- és szomjhalál, mert elveszett az Alföld híres kannás boros Bermuda-háromszögében, a pusztában, hanem egyszerűen egzisztenciális okokból (lásd a mégiscsak kereskedelmi Neo FM-et, ahol akadt, aki nem tudott dolgozni menni, mert vonatjegyre sem futotta, s már anyósának sem).
Ó, persze akad egy réteg, akiknek nincs gondja, és százezer forintos túrabakancsra is telik majd, hogy a NG-vel meg a HM-mel ripacskodjon (utána kötelezően borkóstoló lesz vaddisznópörkölttel, lefogadom), ők a rezsimpárti magánsajtó és a közmédia kiváló munkatársai. Velük azonban az a (fogalmi) probléma, hogy nem újságírók, hanem propagandisták. Nem is értem, hogy a magára joggal oly kényes NG ezt hogyan képzeli? A média mégiscsak hatalmi ág lenne egy boldog világban, mely ellenőrizni igyekszik a hatalmat – nem pedig a valagát nyalni és közös táborozásokba bevonni, hogy egymást népszerűsítsék. Ez épp olyan, mintha a NG a kínai párt-szénmágnásokkal állna össze, hogy igenis, milyen jó ott a munkásoknak és az egész a környezet javára válik.
S azokat, akiknek tényleg szükségük lenne a túlélési praktikák elsajátítására (ha nem is ebben a kommandós avagy túra-verzióban), úgysem fogja a HM meghívni. Hisz a kormányzati propagandagyár, ha valamire ügyel, az az, hogy távol tartsa magától a független és/vagy ellenzéki média munkatársait, nem küldenek meghívókat a sajtótájékoztatókra, nem válaszolnak az elküldött kérdésekre (noha ez törvényi kötelezettségük közérdekű adatok esetben is), nem adnak interjúkat, csak saját mikrofonállványaiknak. Arról nem beszélve, milyen anyagi helyzetbe kerültek ezen újságírók – már akiknek egyáltalán van, maradt munkája. Az persze nem kétséges, hogy a kereskedelmi tévék kvázi-magazinműsorainak egy-két vezetője majd sisakkal a fején fog tombolni Táborfalván, s hogy a Fidesz-közeli kereskedelmi on-line, rádió- és tévébirodalmak emberei is ott lesznek „túlélni”, noha ők éppen túléltek, addig biztos, amíg a Fidesz hatalmon van.
A HM akciójának egyik célja, hogy népszerűsítse a honvédséget (hoppá, erre tehát van lóvé, pedig elég homályos az egész). A másik viszont a nem szándékolt, ám ami még inkább jellemzi az uralkodó osztály viszonyulását az újságíráshoz: a tollforgató, ha nem képes minket kiszolgálni, ne a városban, a minisztériumok, hivatalok stb. környékén kószáljon hülye kérdéseivel, ne az interneten molyoljon, ne ott terjessze a felfedezett dolgokat, ne fácsézzen, emilezgessen, mobilozzon, hanem iparkodjon kifele a sivatagba, a kopár sziklaszirtekre, oda, ahol golyókkal várják, nem kávéval és pogival. Ne oknyomozzon, hanem ehető vadnyulak nyomát kutassa a Nemzeti Összefogás Rendszerének Csingacsgukjaként. Ott ugráljon, a skorpiók között negyvenöt fok árnyékban, egyen bogarakat és igya meg saját húgyát, az is jó, majd meglátja, sőt, fertőtlenít.
Menjen a mocsárba. Túlélni. Ha nem sikerül, hát úgy is jó. Eggyel kevesebb.
http://www.parameter.sk/rovat/paravelemeny/2012/08/13/az-ujsagiro-mint-nyomkereso-
2012. augusztus 15.
Küldje tovább ezt a cikket.
Megosztás

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Családi üzelmek az újvidéki Forumban?

Szükségtelen és indokolatlan Virág Gábor védelmezése. A VMSZ, pontosabban Pásztor és Lovas kegyei által került kinevezésre >

Tovább

Pásztorlovas Szó

A lapról azonban régóta tudjuk, hogy egy párt, pontosabban Pásztor pártjának és élettársának, Lovas Ildikónak a >

Tovább

A társadalmi traumákat kell gyógyítani

Rendben van, a rendőrség foglalkozzon a tünetekkel, de ki fog foglalkozni a miértekkel?  Milyenek az iskolai >

Tovább

A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség

Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >

Tovább

Milyen országban élünk? (4.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Milyen országban élünk? (3.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén

Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >

Tovább

Milyen országban élünk? (2.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Mi is elpilledtünk

A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >

Tovább

Milyen országban élünk? (1.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk

Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >

Tovább

Hol a Lovas? Itt a Lovas!

Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >

Tovább