Ma Szabolcs, Alina, Ince, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
De mit adtak nekünk a magyar olimpikonok?!
Bódis Gábor
A Mandinerről ollóztuk a következő szöveget a magyar sportsikerek és a politika kapcsolatáról:
…„És igenis jó érzés, szívet melengető érzés a magyar sportolók diadalát látni, legyen szó akár dobogós eredményről, akár hihetetlen (sport)emberi teljesítményekről. Hogy Német-, Francia- és Olaszországgal vagyunk versenyben az éremtáblázaton, ráadásul nem egy sportágas országként, hanem nagyon is különböző sportokból gyűjtögetve az érmeket.
Nem arról van szó, hogy a magyar aranyaktól máról holnapra megváltoznának a mindennapjaink, színesbe váltana a tündérmese, gyorsabban úszná az átlagpolgár a kétszáz mellet. De a sportsikerek épp úgy hozzájárulnak egy ország, egy nemzet önbecsüléséhez, mint a kiemelkedő gazdasági, kulturális vagy tudományos teljesítmények. Gondoljunk csak a külhoni magyarokra, akik közül sokan – teljesen természetes módon – többes identitással rendelkeznek. Amikor Magyarországnak jól megy, az erősíti a kapcsokat, mindenki szereti erős és sikeres közösség tagjának tudni magát. Gazdaságilag sajnos évek óta nem megy jól, és nem is látszik, mikor fog jobban menni, mint például Szlovákiának. Nincsen Nokiánk, Ikeánk, de még csak Skodánk sem. Reméljük, lesz majd, de per pillanat nincs. Viszont itt van az olimpia, ahol Magyarországnak egyedül annyi aranyérme van, mint az összes szomszédjának együttvéve (a hozzánk hasonló méretű Ausztriának például egyetlen árva bronzérme sincs). Mi ez, ha nem vegytiszta, száz százalékos menőség?
Mi a szerepe mindebben politikának? Valóban a kormányzat sportpolitika által biztosított körülményeknek köszönhető Gyurta Dániel aranya, ahogy Czene Attila szerényen utalt rá a köztévé közvetítésében (amikor éppen nem magáról beszélt, meg arról, hogy ki mindenkitől kap ő sms-t)? A fenét. Hogy Peking a Gyurcsány-éra depressziójának mementója, London meg a csodálatos forradalom győzelmének messzire lobogó lángja? Agyrém. A politikusok szurkoljanak, írjanak őszinte vagy gejl győzelmi gratulációkat a Facebookra, és kellő szerénységgel értékeljék a maguk szerepét a sportteljesítményekben. Ezek a győzelmek nem az ő győzelmeik, és ezt minden politikaellenes él nélkül mondom.
Ezeknek a győzelmeknek köszönhetjük, hogy lesz sok kisfiú és kislány, akik elhatározzák, hogy 15-20 év múlva ők az új Szilágyi Áronok és Risztov Évák akarnak lenni. 99,99%-ukból persze sohasem lesz, mégis, sportolni és versenyezni fognak, megtanulnak nyerni és veszteni, aminek nem lehet eléggé örülni.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?
Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >
A Pásztor-világ második nagy kultúrbotránya
Az első kétségkívül a szabadkai Népszínház magyar társulata "betörésének" kísérlete volt egy szélsőjobbos káder kinevezésével. Ekkor >
A „párbaj”
Verekedésre nem került sor, csak kávéházi veszekedésre. Vuk Jeremić pártelnök szerint helyesebb lenne, ha egy tévévitában >
Magánszorgalmú dögök
Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most is éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e az akolból >
A tömegdemokrácia Achilles sarka a nép
Abból indulok ki, hogy mindenki személyesen felel az általa választott politikai elit bűneiért. Nem elég a >
Rezsimtelevíziós káderek
Hol vannak most ezek a „fiatal újságírók” és mikor kapnak munkalehetőséget, ha a „nélkülözhetetlen” nyugdíjjogosultak nem >
A demokrácia bohózat lett
Diktátorra többé nincs szükség, közeleg a diktátor nélküli diktatúra korszaka. Ilyennek tűnik az önkéntes szolgaság a >
Pásztor „senkit sem hagyott cserben”?
Pásztor egyetlen fontos, a magyar közösséget is érintő társadalmi kérdést nem hogy megoldani, de még csak >
Ádám és Sztálin
Azt látom, hogy – akár egy szíven lőtt, bordó keselyű, amely épphogy csap még néhányat szárnyával >
Amikor még Orbán neve szitokszónak számított Vajdaságban
Jól emlékszem Mészöly Miklós az akkor még a Fideszes Fodor Gábor társaságába Szabadkára és Újvidékre látogatva >
Egy fenékkel több lovat megülni?
Több funkció ellátása – ebben az esetben a haladó VMSZ tisztségviselői részéről – arról tanúskodik, hogy >
Az identitás
Furcsa, hogy a magyar prózában az identitásprobléma nem játszik szerepet, legfeljebb a zsidó származású és a >