2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A pártlap történelmi kontárságai

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A pártlap történelmi kontárságai

Derűs mélabúval olvastam a vajdasági párt napilap legújabb kísérletét, hogy a még egyetlen független médiumot, a Vajdasági RTV magyar szerkesztőségét (Vajdaságban a függetlenség egyetlen fokmérője, hogy távol áll az VMSZ-MNT csápjaitól) lejárassa. Erre ugyan nem a leghitelesebb „szemtanút” kérte fel (vagy jött kéretlenül is), de hát egy mozgalomban vannak komolyabb érdemek is a hitelességnél (párthűség, sőt ajánlatos a szakmaiatlanság is). A folytatásos valami (Magyar Szó, A média elvesztegetett hatalma) inkább hasonlít egy Rorschach-teszt eredményére, mint történelmi visszapillantásra.

Természetesen, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségével foglalkozó részre kívánok csak egy-két megjegyzést tenni. A szerző lelkileg nehezen megélt kívülállóságát mintegy elpanaszolván, hogy a „Híradó szerkesztősége volt a vajdasági magyar újságíró arisztokrácia központja. Ezt akár dicséretnek is felfoghatnánk, ha a kívül rekedt szerkesztő nem sejtetné, hogy igen érdemes drámaírók, szerkesztők, rendezők, operatőrök más részlegekben is dolgoztak. Az én emlékezetem szerint, ezeket a jeles alkotókat senki nem zárta ki sehonnan (legfeljebb a párt, de ez egy másik történet) és nagyon jól érezték magukat a helyükön, nem kívántak részt venni a napi kuli munkában, ami az „arisztokratáknak” jutott ki osztályrészül. A „kékvérűség” akkori mércéje a magyar nyelv ismerete és egy kis írástudás volt. Ezen a hálón fenn is lehetett akadni.

A Rorschach-teszt egyik legkirívóbb eredménye a szerkesztőség elnevezése az irományban: Híradó. Hát, kérem szépen tisztelettel: a magyar szerkesztőség a nyolcvanas évek közepén (szerény személyemmel az élén) több mint száz tagot számlált, komplett „technológiai lánca” volt (főszerkesztőtől a gépkocsivezetőn át a technikusig), a napi néhány híradó mellett magazinműsorokat és szakosított (mezőgazdaság, gazdaság, kultúra) műsorokat gyártott. A sportrészleg legkevesebb évi 12 ezer percet produkált (ez az egy adat maradt meg a fejemben), amely sporthíradókból és közvetítésekből állt össze. Soha addig és valószínűleg soha többé (sajnos) nem lesz ilyen méretű és hatású szerkesztősége a határon túli magyarságnak. A i šire.

A Híradó elnevezéssel ezt lefitymálni hamisítás vagy kóros hárítás – ne adj Isten! a nyelvileg kirekesztett tudatlansága.

A szerző ezután úgy jut el a közelmúlt történéseihez, hogy saját szerepét nem igen domborította ki. Hiszen a magyar szerkesztőséget akkor fejezték le és tették tönkre, amikor a miloševići hordák megszállták Vajdaságot. Ezt a hatalmat szolgálta, zokszó nélkül és alázatosan, a szerző. Így hát nem ugyanarról az oldalról figyeltük és értékeltük az eseményeket.

A mai állapotok leírása és a szerző szánalmas magyarázkodása saját rövid, de annál botrányosabb szerepléséről nem jelenhetne meg semmilyen magára valamit is adó lapban (megkockáztatom: még pártlapban sem). Konkrét személyek pletykaszerű említése a bulvár szintjére süllyeszti a szerző által a jobb időket is látott Magyar Szót. Talán ez a pártlapok és kontárok sorsa.

2012. augusztus 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább