2021. január 16. szombat
Ma Gusztáv, Marcell névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A pártlap történelmi kontárságai

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A pártlap történelmi kontárságai

Derűs mélabúval olvastam a vajdasági párt napilap legújabb kísérletét, hogy a még egyetlen független médiumot, a Vajdasági RTV magyar szerkesztőségét (Vajdaságban a függetlenség egyetlen fokmérője, hogy távol áll az VMSZ-MNT csápjaitól) lejárassa. Erre ugyan nem a leghitelesebb „szemtanút” kérte fel (vagy jött kéretlenül is), de hát egy mozgalomban vannak komolyabb érdemek is a hitelességnél (párthűség, sőt ajánlatos a szakmaiatlanság is). A folytatásos valami (Magyar Szó, A média elvesztegetett hatalma) inkább hasonlít egy Rorschach-teszt eredményére, mint történelmi visszapillantásra.

Természetesen, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségével foglalkozó részre kívánok csak egy-két megjegyzést tenni. A szerző lelkileg nehezen megélt kívülállóságát mintegy elpanaszolván, hogy a „Híradó szerkesztősége volt a vajdasági magyar újságíró arisztokrácia központja. Ezt akár dicséretnek is felfoghatnánk, ha a kívül rekedt szerkesztő nem sejtetné, hogy igen érdemes drámaírók, szerkesztők, rendezők, operatőrök más részlegekben is dolgoztak. Az én emlékezetem szerint, ezeket a jeles alkotókat senki nem zárta ki sehonnan (legfeljebb a párt, de ez egy másik történet) és nagyon jól érezték magukat a helyükön, nem kívántak részt venni a napi kuli munkában, ami az „arisztokratáknak” jutott ki osztályrészül. A „kékvérűség” akkori mércéje a magyar nyelv ismerete és egy kis írástudás volt. Ezen a hálón fenn is lehetett akadni.

A Rorschach-teszt egyik legkirívóbb eredménye a szerkesztőség elnevezése az irományban: Híradó. Hát, kérem szépen tisztelettel: a magyar szerkesztőség a nyolcvanas évek közepén (szerény személyemmel az élén) több mint száz tagot számlált, komplett „technológiai lánca” volt (főszerkesztőtől a gépkocsivezetőn át a technikusig), a napi néhány híradó mellett magazinműsorokat és szakosított (mezőgazdaság, gazdaság, kultúra) műsorokat gyártott. A sportrészleg legkevesebb évi 12 ezer percet produkált (ez az egy adat maradt meg a fejemben), amely sporthíradókból és közvetítésekből állt össze. Soha addig és valószínűleg soha többé (sajnos) nem lesz ilyen méretű és hatású szerkesztősége a határon túli magyarságnak. A i šire.

A Híradó elnevezéssel ezt lefitymálni hamisítás vagy kóros hárítás – ne adj Isten! a nyelvileg kirekesztett tudatlansága.

A szerző ezután úgy jut el a közelmúlt történéseihez, hogy saját szerepét nem igen domborította ki. Hiszen a magyar szerkesztőséget akkor fejezték le és tették tönkre, amikor a miloševići hordák megszállták Vajdaságot. Ezt a hatalmat szolgálta, zokszó nélkül és alázatosan, a szerző. Így hát nem ugyanarról az oldalról figyeltük és értékeltük az eseményeket.

A mai állapotok leírása és a szerző szánalmas magyarázkodása saját rövid, de annál botrányosabb szerepléséről nem jelenhetne meg semmilyen magára valamit is adó lapban (megkockáztatom: még pártlapban sem). Konkrét személyek pletykaszerű említése a bulvár szintjére süllyeszti a szerző által a jobb időket is látott Magyar Szót. Talán ez a pártlapok és kontárok sorsa.

2012. augusztus 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >

Tovább

Fennállása óta a legnagyobb összeggel rendelkezik az MNT?

Nagy kérdés viszont, hogy ezt az összeget mennyire költik célszerűen, ésszerűen és főleg milyen eredménnyel? Ugyancsak >

Tovább

“Idegen eszmék”

Gömbös Gyula sem marad le.1928 februárjában óva int: „helytelen volt, mikor becsempésztek ide nyugatról különböző eszméket, >

Tovább

A megbeszélt háború

Azokat a gaztetteket, amiket elkövettek a mi katonáink is, józan ésszel talán nem is lehetett volna >

Tovább