Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A pártlap történelmi kontárságai
Bódis Gábor
Derűs mélabúval olvastam a vajdasági párt napilap legújabb kísérletét, hogy a még egyetlen független médiumot, a Vajdasági RTV magyar szerkesztőségét (Vajdaságban a függetlenség egyetlen fokmérője, hogy távol áll az VMSZ-MNT csápjaitól) lejárassa. Erre ugyan nem a leghitelesebb „szemtanút” kérte fel (vagy jött kéretlenül is), de hát egy mozgalomban vannak komolyabb érdemek is a hitelességnél (párthűség, sőt ajánlatos a szakmaiatlanság is). A folytatásos valami (Magyar Szó, A média elvesztegetett hatalma) inkább hasonlít egy Rorschach-teszt eredményére, mint történelmi visszapillantásra.
Természetesen, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségével foglalkozó részre kívánok csak egy-két megjegyzést tenni. A szerző lelkileg nehezen megélt kívülállóságát mintegy elpanaszolván, hogy a „Híradó szerkesztősége volt a vajdasági magyar újságíró arisztokrácia központja. Ezt akár dicséretnek is felfoghatnánk, ha a kívül rekedt szerkesztő nem sejtetné, hogy igen érdemes drámaírók, szerkesztők, rendezők, operatőrök más részlegekben is dolgoztak. Az én emlékezetem szerint, ezeket a jeles alkotókat senki nem zárta ki sehonnan (legfeljebb a párt, de ez egy másik történet) és nagyon jól érezték magukat a helyükön, nem kívántak részt venni a napi kuli munkában, ami az „arisztokratáknak” jutott ki osztályrészül. A „kékvérűség” akkori mércéje a magyar nyelv ismerete és egy kis írástudás volt. Ezen a hálón fenn is lehetett akadni.
A Rorschach-teszt egyik legkirívóbb eredménye a szerkesztőség elnevezése az irományban: Híradó. Hát, kérem szépen tisztelettel: a magyar szerkesztőség a nyolcvanas évek közepén (szerény személyemmel az élén) több mint száz tagot számlált, komplett „technológiai lánca” volt (főszerkesztőtől a gépkocsivezetőn át a technikusig), a napi néhány híradó mellett magazinműsorokat és szakosított (mezőgazdaság, gazdaság, kultúra) műsorokat gyártott. A sportrészleg legkevesebb évi 12 ezer percet produkált (ez az egy adat maradt meg a fejemben), amely sporthíradókból és közvetítésekből állt össze. Soha addig és valószínűleg soha többé (sajnos) nem lesz ilyen méretű és hatású szerkesztősége a határon túli magyarságnak. A i šire.
A Híradó elnevezéssel ezt lefitymálni hamisítás vagy kóros hárítás – ne adj Isten! a nyelvileg kirekesztett tudatlansága.
A szerző ezután úgy jut el a közelmúlt történéseihez, hogy saját szerepét nem igen domborította ki. Hiszen a magyar szerkesztőséget akkor fejezték le és tették tönkre, amikor a miloševići hordák megszállták Vajdaságot. Ezt a hatalmat szolgálta, zokszó nélkül és alázatosan, a szerző. Így hát nem ugyanarról az oldalról figyeltük és értékeltük az eseményeket.
A mai állapotok leírása és a szerző szánalmas magyarázkodása saját rövid, de annál botrányosabb szerepléséről nem jelenhetne meg semmilyen magára valamit is adó lapban (megkockáztatom: még pártlapban sem). Konkrét személyek pletykaszerű említése a bulvár szintjére süllyeszti a szerző által a jobb időket is látott Magyar Szót. Talán ez a pártlapok és kontárok sorsa.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >
Topolya, Tanyaszínház, VMSZ
Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >
Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést
A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >
Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe
A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >