2020. szeptember 23. Szerda
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A viperaház fantomja

Az ő érkezése mégis minőségi ugrás volt: szinte komikusan túlzón tette nyilvánvalóvá, hogy az operaház irányításának elnyeréséhez nem kell semmi más, csak Orbán Viktor, és kész

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Vári György a Magyar Narancsban vonja meg Ókovács Szilveszternek, mint tipikus Fidesz katonának a történetét

 

„Ókovács Szilveszterről egyelőre csak azt tudjuk biztosan, hogy nem lesz kormánybiztos, de még az sem egészen kizárt, hogy miniszteri biztosként a helyén maradhat. Csakhogy az ő pünkösdi királyságának a lényege volt, hogy kormánybiztos, hogy személyesen Orbánhoz van „bekötve”, ezért támadhatatlan.”…

„Kevés tipikusabb NER-karrier van az övénél. Úgy kezdődött, hogy nem érte be a szolgálataiért eredetileg kiosztott Duna Tv-vel. Látványosabb stallumot akart valami igazán előkelő helyen, irányítani ott, ahol művésznek kevés volt. Pályájának tanúsága szerint nálunk az operajátszás reménytelen szerelmesei közül a jobbak kritikusok lesznek (ő is próbálkozik ilyesmivel), a rosszabbak előbb-utóbb kormánybiztosok. Ahogy jött, az eldöntött mindent előre: csak akkor tudta teljesen megfúrni a másik tehetségtelen törtetőt, miután már kinevezték. Mindezt a valaha volt legátláthatatlanabb vezetői kinevezéssel a zsebében, pedig az operaházban történt már egy s más az elmúlt évtizedekben. Ókovács érkezése mégis minőségi ugrás volt: szinte komikusan túlzón tette nyilvánvalóvá, hogy az operaház irányításának elnyeréséhez nem szükséges sem rátermettség, sem koncepció, pláne nem kell ész, ugyanis nem kell hozzá semmi más, csak Orbán Viktor. Az Opera ugyanis nem több, mint díszlet azokra a gyakori esetekre, amikor az ország vezetői – csupa rossz ízlésű sznob – saját vélt jelentőségüknek megfelelően előkelő környezetben kívánnak megjelenni. Az operaház lényege Habony Árpád világában is az Operabál, Orbán Viktornak ugyanazt jelenti, amit Kiszel Tünde számára. Az operaház vezetője az ő szempontjaik szerint tehát a legmegfelelőbb porondmester kell legyen – Ókovács alighanem ezért tűnt tökéletes választásnak. Jó kiállású, kellemes fecsegőnek, slágfertig bájgúnárnak látszott, régebben még az is előfordult vele néha, hogy szellemes talált lenni, ráadásul pont érdekelte is ez az Opera nevű izé, régebben gyakran énekelgetett.”

 

2012. augusztus 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább