Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Szerbhorváth György

Nemrégiben Méry Péter gondolt nagyot, és ugyan patriotizmusát nem vonom kétségbe, de azt, hogy ízléstelen szövegű nótát szerzett, az biztos. A Határtalan dal  c. (másutt Határtalan összefogásként emlegetik) akármi zenei világát nem elemezném, az, hogy a szerző szerint a közönség kajálja, éppen semmit sem bizonyít – szerintem a zene is gügye, és mivel Szikora Robi, Balázs Fecó is énekli, engem kiver a hideg veríték, de Keresztes Ildikótól, Dér Henitől vagy Bódi Gusztitól is. Mert igen, ez egy összefogásról szóló, összefogó dal, amolyan We Are the World, csak itt nem a szegényeket kell megmenteni, hanem a magyarokat. Hogy kiktől, az homályban marad, bár pár zavaros utalás azért felfedezhető. Az énekesek úgymond ingyen énekeltek Mérynek, és szó van itt világ körüli turnéról (Kaliforniában léptek fel az ún. Magyar közösségek előtt), arról, hogy a Magyarok Világtalálkozóján komponálta a művet, s hogy mindenütt szívesen eldanolják, ahol magyarok élnek, szóval, lesz itt még haknizás és ön-népszerűsítés, ami a zenét is érintő világválság közepette jól jöhet még a kiszolgáltabb zeneipari szakmunkásoknak.

De hátast nem ettől dobunk, így van ez mindenütt: kvázi-önkéntes munka, jótékonykodás – és persze ez csak a celebek magamutogatása. Itt most minket inkább az érdekel, hogy Méry dalában a magyar kormányzat főbb gondolatai bukkannak fel, és sajnos az a gyanúnk, hogy egyes kormányzati megmondóemberek paranoiája átragadt a zenészek egy csoportjára, de legalábbis Méryre és társaira, és félő, hogy a magyarellenes összeesküvésnek még több híve lesz. Mert e magvas gondolatok így jutnak el azokhoz, akik amúgy újságot nem olvasnak, híradóból is csak a katasztrófást-bűnügyist nézik, sosem szavaznak, közéleti aktivitásuk nulla, és untig elég nekik az a szirupos zenei és médiavilág, amit Méryék tálalnak nekik.

Aki egy interjúban mélyenszántóan kifejtette, hogy a magyaroknak mindenütt a világon össze kell fogniuk, vegyék magukat komolyan, különben nagyon nagy problémák lesznek. De hogy mi, azt konkrétan nem fejtette ki. (Egyébként a dal szövege megtalálható itt: 

Méry bugyuta, erőltetett rímekkel telített szövegének kiindulópontja, hogy itten létezünk már ezer éve, pedig „országunkat békediktátummal tépték szét”, saját véreink a szomszédaink, szét vagyunk szórva a világban, „de ha nem vigyázunk egymásra, szép lassan elfogyunk”. A csasztuskák világát megidéző költemény refrénje a megmaradásért való összefogásra szólít fel, általában pedig a magyarkodásból élő politikusok világképét idézi fel, már ha ez világkép. Méry szerint van a világon olyan hely, „hol törvénnyel büntetik azt, mikor megszólalunk” – ami ebben a formában minimum hamis állítás, egetverő baromság, hisz arra sem tér ki, mely nyelven szólalunk meg ott valahol (feltételezzük, itt Szlovákiára utal a költő, csak nem pontosít…) Az „anyanyelvében él a nemzetünk” gondolat után egy bakugrással ott köt ki, hogy „Európát gyakran védték meg a kardjaink / Segítséget mégsem kaptak hős magyarjaink.” – ez pedig hát nem más, mint az orbáni filozófia veleje: a hálátlan nyugatot mi védtük meg tatártól, töröktől, muzulmántól, komcsitól, de lám, a szabadságharcos magyarokat a nyugat sose segíti meg. Innen megint egy bakugrás, vissza a Szent Koronáig, amit persze Isten kegyelméből kaptunk, ez óvott meg bennünket minden koron át, így poétánk, majd következik két sor arról, hogy sorainkban árulók is voltak, de ám világváltoztató forradalmárok is. Tralala-tralala, és persze a végén kiderül, hogy „Sorstragédiák minket oly gyakran sújtanak / 

Hát óvjuk egymást akkor is mikor nem bántanak. / A nagyvilág sokkal szegényebb lenne nélkülünk”.

Ühüm: vagyis a költő azt akarja mondani, hogy noha  balsors, akit régen tép, mi majd jól összefogunk, óvjuk egymást, hiába bánt bennünket ez a szaros nyugat, amelyik olyan szegényes is, hogy azt sem látja, bizony, hogy nélkülünk mennyivel nullább lenne. Ácsi.

Íme hát, megvan hát a magyar kormányzat új bárdja, a kurzus zenész-költője, akit íróként is jegyeznek valahol. Csak épp olvasnivalót nem találunk tőle, mert találat alig akad a guglin, csak e politikai ámokfutás kapcsán, meg hogy Horváth Charlinak kongázott. Úgy tűnik, ez az egyedüli dala is, bár a netnek sem lehet mindig hinni. De azt nem csak hisszük, hanem biztosra vesszük, hogy Méry a legújabb magyar hatalmi ideológiával akar befutni, a nyugat-ellenes maszlaggal, a már megszokott összeesküvés-elmélettel és szabadságharcos dumával. Égő.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Üldözési mánia
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Megalázott nemzeti ünnep

Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >

- Micsoda nap van ma?

A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >

Szerbia – „részben szabad ország”

Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >

Mi történik a magyarokkal?

Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >

A Zoran

Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >

„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)

Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >

Ilyenek vagyunk!

Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović  és még számos bátor >

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje

Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >

Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába

Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >

„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!

A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >

„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!

A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić   A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >

Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba

Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >