2019. július 18. csütörtök
Ma Szömér, Frigyes, Milla, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Két euróért magyar leszel!

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Két euróért magyar leszel!
(Andso illusztrációja)

Barak László a Paraméteren és az Új Szóban elmélkedik arról, hogyan akarják egyesek pénzre váltani a szülőföldöz való „ragaszkodásukat”.

„Miközben minimum neccesnek tartom, hogy ezért, mármint, hogy fontosnak tartsanak bizonyos körökben, no meg, hogy én, aki vagyok, önmagamat is fontosnak tarthassam, ahhoz illő és hasznos lenne betagozódnom azoknak a fontos felvidéki magyaroknak az éppen alakulóban levő „táborába“, akik most már pld. autós matricával hirdetik majd egy-egy felvidéki tájegységhez, egyszersmind a magyar nemzethez való tartozásukat. „Regionális tudatuk, szülőföldhöz való kötődésük”, s naná: nemzeti identitásuk „újjáélesztése” céljából – állítólag…

Ez jött le nekem abból a címoldalas újsághírből, amely szerint egy civil szervezet, a Fontos vagy! mozgalom Csallóköz (CSK), Mátyusföld, Nógrád, Gömör stb. magyar-szlovák-német nyelvű ország- illetve felségjelzést idéző autós matricákat forgalmaz. Hogy úgymond, újjáélessze az magyar embereknek regionális tudatát, szülőföldjükhöz való kötődését…”

„A regionális tudatért és szülőföldhöz való kötődésért indított offenzíva állítólagos sikerét bizonygatva a Fontos vagy! mozgalom „projekt tervező” szóvivője, Boldoghy Olivér nyilatkozta a sajtónak, hogy várakozáson felül fogy az áru. (Az ország- illetve felségjelzést idéző regionális matricák tudniillik. Amelyek darabja potom 2 euróért megrendelhető a Fontos vagy! mozgalom honlapján. No meg az a szóban forgó mozgalom emblémájával dekorált fehér póló is, aminek darabját 10 euróért vesztegetik.) Ellenkező esetben, mármint, ha nem vinnék az árut, mint a cukrot, ugyan mi indokolná Boldoghy által beharangozott utánnyomásukat…”

„Mármost, arról a komáromi lakhelyű Boldoghy Olivérről van szó, aki egyike azoknak a mártíroknak, akik anno annak ellenére folyamodtak nyilvánosan magyar állampolgárságért, hogy teljesen világos volt számukra, a szlovákot elveszítik emiatt. És bizony, „a szabály az szabály” elve alapján így is lőn. (Ha rossz, igazságtalan, diszkriminatív, aljas, szóval, szar is a hatályos szabály!) Joggal merülhet föl hát az emberben a gyanú, hogy Boldoghyban a szlovák állampolgárokat megillető személyazonossági igazolvány híján ezért (is!) munkálhat saját regionális tudatának és szülőföldhöz való kötődésének demonstrálási kényszere. Nem mellesleg, meglehetősen paradox módon épp így cáfolva az Európa Parlamentben hónapokkal ezelőtt tett nyilatkozatát, miszerint ő szlovák állampolgársága elvesztése és „a Közép-Európában zajló békés, csendes kulturális népirtás“ (sic!) következményeként egy tulajdonképpen „nem létező személlyé” vált volna…”

„De mit kezdjek vajon ezzel az egész helyzettel én? Aki szlovák állampolgárként voltam, vagyok és leszek magyar nemzethez tartozó individuum. És azt is a lehető leghétköznapibb evidenciának tartom, hogy él bennem regionális tudat meg a szülőföldhöz való kötődés. Nem beszélve az emberiséghez, a világegyetemhez való nyilvánvaló kötődésemről… Amint egyéb identitásaim mellett nyilvánvalóan férfiúi, férji, apai azonosságtudatom is van. (Elvégre papírom van arról, hogy három gyermeket nemzettem volt…) Eszembe nem jutott viszont soha, hogy bizonyítékul a mellemre vagy a bicepszemre tetováltassam eme hétköznapi hőstetteimet... Netán az autómra ragasztott matricával tegyem közhírré, hogy fölöttébb szeretem a szülőfalumat, Muzslyát, nem kevésbé a lakhelyemet, a csallóközi Kisudvarnokot is. Mert soha, de soha nem holmi kampánycélok miatt voltak fontosak nekem a legszemélyesebb érzelmeim, kötődéseim. És az sem fordult meg a fejemben soha, hogy saját regionális tudatom, szülőföldhöz való kötődésem vagy nemzeti identitásom ürügyén akár pénzt is kereshetnék… Hogy a másokén, az meg pláne nem!”

2012. július 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább