2020. december 5. szombat
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Két euróért magyar leszel!

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Két euróért magyar leszel!
(Andso illusztrációja)

Barak László a Paraméteren és az Új Szóban elmélkedik arról, hogyan akarják egyesek pénzre váltani a szülőföldöz való „ragaszkodásukat”.

„Miközben minimum neccesnek tartom, hogy ezért, mármint, hogy fontosnak tartsanak bizonyos körökben, no meg, hogy én, aki vagyok, önmagamat is fontosnak tarthassam, ahhoz illő és hasznos lenne betagozódnom azoknak a fontos felvidéki magyaroknak az éppen alakulóban levő „táborába“, akik most már pld. autós matricával hirdetik majd egy-egy felvidéki tájegységhez, egyszersmind a magyar nemzethez való tartozásukat. „Regionális tudatuk, szülőföldhöz való kötődésük”, s naná: nemzeti identitásuk „újjáélesztése” céljából – állítólag…

Ez jött le nekem abból a címoldalas újsághírből, amely szerint egy civil szervezet, a Fontos vagy! mozgalom Csallóköz (CSK), Mátyusföld, Nógrád, Gömör stb. magyar-szlovák-német nyelvű ország- illetve felségjelzést idéző autós matricákat forgalmaz. Hogy úgymond, újjáélessze az magyar embereknek regionális tudatát, szülőföldjükhöz való kötődését…”

„A regionális tudatért és szülőföldhöz való kötődésért indított offenzíva állítólagos sikerét bizonygatva a Fontos vagy! mozgalom „projekt tervező” szóvivője, Boldoghy Olivér nyilatkozta a sajtónak, hogy várakozáson felül fogy az áru. (Az ország- illetve felségjelzést idéző regionális matricák tudniillik. Amelyek darabja potom 2 euróért megrendelhető a Fontos vagy! mozgalom honlapján. No meg az a szóban forgó mozgalom emblémájával dekorált fehér póló is, aminek darabját 10 euróért vesztegetik.) Ellenkező esetben, mármint, ha nem vinnék az árut, mint a cukrot, ugyan mi indokolná Boldoghy által beharangozott utánnyomásukat…”

„Mármost, arról a komáromi lakhelyű Boldoghy Olivérről van szó, aki egyike azoknak a mártíroknak, akik anno annak ellenére folyamodtak nyilvánosan magyar állampolgárságért, hogy teljesen világos volt számukra, a szlovákot elveszítik emiatt. És bizony, „a szabály az szabály” elve alapján így is lőn. (Ha rossz, igazságtalan, diszkriminatív, aljas, szóval, szar is a hatályos szabály!) Joggal merülhet föl hát az emberben a gyanú, hogy Boldoghyban a szlovák állampolgárokat megillető személyazonossági igazolvány híján ezért (is!) munkálhat saját regionális tudatának és szülőföldhöz való kötődésének demonstrálási kényszere. Nem mellesleg, meglehetősen paradox módon épp így cáfolva az Európa Parlamentben hónapokkal ezelőtt tett nyilatkozatát, miszerint ő szlovák állampolgársága elvesztése és „a Közép-Európában zajló békés, csendes kulturális népirtás“ (sic!) következményeként egy tulajdonképpen „nem létező személlyé” vált volna…”

„De mit kezdjek vajon ezzel az egész helyzettel én? Aki szlovák állampolgárként voltam, vagyok és leszek magyar nemzethez tartozó individuum. És azt is a lehető leghétköznapibb evidenciának tartom, hogy él bennem regionális tudat meg a szülőföldhöz való kötődés. Nem beszélve az emberiséghez, a világegyetemhez való nyilvánvaló kötődésemről… Amint egyéb identitásaim mellett nyilvánvalóan férfiúi, férji, apai azonosságtudatom is van. (Elvégre papírom van arról, hogy három gyermeket nemzettem volt…) Eszembe nem jutott viszont soha, hogy bizonyítékul a mellemre vagy a bicepszemre tetováltassam eme hétköznapi hőstetteimet... Netán az autómra ragasztott matricával tegyem közhírré, hogy fölöttébb szeretem a szülőfalumat, Muzslyát, nem kevésbé a lakhelyemet, a csallóközi Kisudvarnokot is. Mert soha, de soha nem holmi kampánycélok miatt voltak fontosak nekem a legszemélyesebb érzelmeim, kötődéseim. És az sem fordult meg a fejemben soha, hogy saját regionális tudatom, szülőföldhöz való kötődésem vagy nemzeti identitásom ürügyén akár pénzt is kereshetnék… Hogy a másokén, az meg pláne nem!”

2012. július 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább