Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az utolsó
Bódis Gábor
„Miközben Magyarországon Horthy szobrokat avatnak, kormánypárti képviselők azt bizonygatják, hogy a büszke antiszemita Prohászka Ottokár püspök nem is volt antiszemita, illetve, ha volt, nem úgy volt, a nyilas kormányt és Szálasit támogató harmadrangú írót magyar közjogi méltóságok támogatásával temetik, antiszemitizmusukkal kérkedő egykori írókat tesznek be az immár kötelező tanmenetbe, nos mindeközben a világ egyik legnagyobb példányszámú lapjának a riporterei Budapesten megtalálnak egy háborús bűnöst. A 97 éves Csatáry Lászlóról régóta feljegyezték, hogy 1944-ben az egyik legkegyetlenebb volt azon magyar hatósági személyek közül, akik közreműködtek sokszázezer magyar állampolgár kegyetlen meggyilkolásában.”
Dési János a Népszavában a magyar bűnüldöző szervek újabb felsüléséről vagy esetleg érdektelenségéről ír.
„Ha összeillesztjük a tényeket, akkor annyit már látunk, hogy tavaly szeptember óta valamiféle eljárás, nyomozás folyik a férfi ellen Magyarországon. Budapestről nézve természetesen normális, hogy szeptember óta nem tudnak a magyar hatóságok megtalálni valakit. Már miért tudnának? Nyilván, ez az egész nem olyan fontos. Különben is, itt volt a filozófusok ügye, most Hagyóra kell gyúrni és Gyurcsány sincs még rendesen meggyanúsítva.”…
„A tét az, hogy szembe mer-e nézni Magyarország azzal, ami itt történt. Azzal, hogy a szélsőjobbal való kokettálás, a szélsőjobbnak tett engedmények hova vezettek.
A művelt világ számára az a kérdés, hogy Magyarország oda tartozik-e még az antifasiszta szövetségen alapuló, demokratikus világhoz, ki meri-e mondani, hogy bizony sokszázezer állampolgárának meggyilkolásában bűnös.
Mi biztosan vagyunk benne persze, hogy odatartozunk, és előbb utóbb rend lesz a fejekben.
Csakhogy ezért tenni kell. Különben megint lesz miért magyarázkodni. Tudják, a látszat.”
Következő cikk: Orbáni látványpolitika: négy párti magyar egyeztetés, külön-külön
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >