2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Pinochet nyomában

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Pinochet nyomában
(monsteroftheid illusztrációja)

Szerbhorváth György a Paraméter állandó publicistája a magyar, a román és a szerb politikát hasonlítja össze.

”Egy hónapja Santiagóban százak tüntettek az Augusto Pinochetről készített film ellen, mert az nemzeti hősként ábrázolja a diktátort, aki ezrek haláláért, eltűnéséért felelős. S ne kételkedjünk, akármi lesz is az Orbán-rezsim ámokfutásának a vége, sokak szemében ő is mindörökkön örökké nemzeti hős fog maradni, igazi demokrata, aki nem szakadékba taszította az országot, hanem felemelte. Szabadságharcos, aki megmutatta a világnak, hogy a magyar, az egy szabad nép, és nem lehet vele szarozni.”

„De Orbán nincs egyedül a régióban. Mint olvashatjuk, az új román miniszterelnök is hasonló útra lépett. Victor Ponta és csapata leváltotta a parlament mindkét házának elnökét, saját emberét nevezte ki ombudsmannak, lecserélte a közmédia vezetőségét, megnyirbálta az alkotmánybíróság jogkörét, felfüggesztette az államelnököt stb. Aztán meg csodálkoznak, hogy ez nem tetszik a nyugatnak, az EU-nak. És mintha egy az egyben másolnák Orbánékat abban is, hogy azokat az ellenzéki románokat emlegetik, akik úgymond külföldön ócsárolják a drága román hazát és félrevezetik Angela Merkelt és a többieket.”

„Az új szerb kormány pedig még meg sem alakult, a hatalomra készülő pártok egymás után jelentik be, hogy milyen pozíciókra tartanak igényt. Így a relatív többséget szerző „haladók” máris ugrottak, hogy lefoglalják az állami tévé és rádió igazgatói posztját, és ami számukra még fontosabb, azt akarják, hogy a titkosszolgálat élére is saját emberük kerüljön. Amikor pedig az USA és az EU követei megjelentek Belgrádban, a miniszterelnöknek készülő szocialista Ivica Dačiċ szintén az orbáni leckét mondta fel az ország függetlenségéről, meg hogy itt a nép döntött, elég volt a nyomásgyakorlásból és a többi. És szinte az összes párt lehazaárulózta a távozó köztársasági elnököt, Boris Tadiċot, mert egy dubrovniki konferencián kezet fogott a koszovói elnökkel, Hashim Thaçival, akit a szerb politikusok java háborús bűnösnek tart. Mintha a kézfogás nem szimpla üdvözlési forma lenne, civilizációs cselekedet, hanem explicit politikai üzenet is egyben, hogy lám, Tadiċ ezzel elismerte Koszovó függetlenségét.”

„De Szerbiában aggasztó dolgok folynak a tudományos-egyetemi életben is, újra nacionalista-konzervatív fordulat folyik, akárcsak jó néhány helyen Magyarországon. S abszurd, de szimbolikus esetként megemlíthetjük, hogy az egyik szerbiai egyetemen a filozófia szakra jelentkezőknek feltettek egy kérdést arról, hogy az egyik műnépdal-énekesnő legújabb dalában mely bibliai városok említődnek meg. Vagyis a filozófusjelölt diákoktól nem Kant ismeretét várják el, hanem a giccses popszámokét. Sajna nem fogok azon sem csodálkozni, ha nemsoká Magyarországon is hasonló „kulturális forradalom” fog lejátszódni, és a magyar irodalom szakosoknak nem Kosztolányi munkásságát kell majd behatóan ismerniük, hanem az Ákos nevű énekes giccses, világfájdalomtól is csepegő, szirupos dalait. Hisz ő az Orbán-rezsim élő kulturális ikonja, sokkal inkább, mint Nyirő vagy Wass Albert.”

„Ahogyan végül majd azon sem fogunk meglepődni, ha ezen új kelet-európai, latin-amerikanizálódó zsebdiktatúrák újabb antidemokratikus intézkedéseket hoznak, persze úgy, hogy éppen a demokráciára avagy a népuralomra hivatkoznak. Így egyszerűen a köztársasági elnök saját maga nevezi ki utódját, a kormány pedig az idők végezetéig a helyén marad, ha úgy tartja kedve. Biztos, ami biztos alapon elfogadják majd a szocialisták baromi ötletét is, miszerint kötelező lesz szavazni. Hogy a rendszerbe nehogy hiba csússzék, ezen országok együtt fognak működni oly mód, hogy bármikor szövetséges barátaik rendelkezésére bocsátanak saját szavazóik közül egy-két milliót, kinek mennyire lesz szüksége a hatalom megtartásához. A rendszer kritikusainak elnémításában pedig ugyanúgy fognak összejátszani, együttműködni, ahogyan azt tették anno a komcsik Nagy Imréék esetében. Snagov ismét fogadhatja vendégeit.”

2012. július 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább