2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Pinochet nyomában

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Pinochet nyomában
(monsteroftheid illusztrációja)

Szerbhorváth György a Paraméter állandó publicistája a magyar, a román és a szerb politikát hasonlítja össze.

”Egy hónapja Santiagóban százak tüntettek az Augusto Pinochetről készített film ellen, mert az nemzeti hősként ábrázolja a diktátort, aki ezrek haláláért, eltűnéséért felelős. S ne kételkedjünk, akármi lesz is az Orbán-rezsim ámokfutásának a vége, sokak szemében ő is mindörökkön örökké nemzeti hős fog maradni, igazi demokrata, aki nem szakadékba taszította az országot, hanem felemelte. Szabadságharcos, aki megmutatta a világnak, hogy a magyar, az egy szabad nép, és nem lehet vele szarozni.”

„De Orbán nincs egyedül a régióban. Mint olvashatjuk, az új román miniszterelnök is hasonló útra lépett. Victor Ponta és csapata leváltotta a parlament mindkét házának elnökét, saját emberét nevezte ki ombudsmannak, lecserélte a közmédia vezetőségét, megnyirbálta az alkotmánybíróság jogkörét, felfüggesztette az államelnököt stb. Aztán meg csodálkoznak, hogy ez nem tetszik a nyugatnak, az EU-nak. És mintha egy az egyben másolnák Orbánékat abban is, hogy azokat az ellenzéki románokat emlegetik, akik úgymond külföldön ócsárolják a drága román hazát és félrevezetik Angela Merkelt és a többieket.”

„Az új szerb kormány pedig még meg sem alakult, a hatalomra készülő pártok egymás után jelentik be, hogy milyen pozíciókra tartanak igényt. Így a relatív többséget szerző „haladók” máris ugrottak, hogy lefoglalják az állami tévé és rádió igazgatói posztját, és ami számukra még fontosabb, azt akarják, hogy a titkosszolgálat élére is saját emberük kerüljön. Amikor pedig az USA és az EU követei megjelentek Belgrádban, a miniszterelnöknek készülő szocialista Ivica Dačiċ szintén az orbáni leckét mondta fel az ország függetlenségéről, meg hogy itt a nép döntött, elég volt a nyomásgyakorlásból és a többi. És szinte az összes párt lehazaárulózta a távozó köztársasági elnököt, Boris Tadiċot, mert egy dubrovniki konferencián kezet fogott a koszovói elnökkel, Hashim Thaçival, akit a szerb politikusok java háborús bűnösnek tart. Mintha a kézfogás nem szimpla üdvözlési forma lenne, civilizációs cselekedet, hanem explicit politikai üzenet is egyben, hogy lám, Tadiċ ezzel elismerte Koszovó függetlenségét.”

„De Szerbiában aggasztó dolgok folynak a tudományos-egyetemi életben is, újra nacionalista-konzervatív fordulat folyik, akárcsak jó néhány helyen Magyarországon. S abszurd, de szimbolikus esetként megemlíthetjük, hogy az egyik szerbiai egyetemen a filozófia szakra jelentkezőknek feltettek egy kérdést arról, hogy az egyik műnépdal-énekesnő legújabb dalában mely bibliai városok említődnek meg. Vagyis a filozófusjelölt diákoktól nem Kant ismeretét várják el, hanem a giccses popszámokét. Sajna nem fogok azon sem csodálkozni, ha nemsoká Magyarországon is hasonló „kulturális forradalom” fog lejátszódni, és a magyar irodalom szakosoknak nem Kosztolányi munkásságát kell majd behatóan ismerniük, hanem az Ákos nevű énekes giccses, világfájdalomtól is csepegő, szirupos dalait. Hisz ő az Orbán-rezsim élő kulturális ikonja, sokkal inkább, mint Nyirő vagy Wass Albert.”

„Ahogyan végül majd azon sem fogunk meglepődni, ha ezen új kelet-európai, latin-amerikanizálódó zsebdiktatúrák újabb antidemokratikus intézkedéseket hoznak, persze úgy, hogy éppen a demokráciára avagy a népuralomra hivatkoznak. Így egyszerűen a köztársasági elnök saját maga nevezi ki utódját, a kormány pedig az idők végezetéig a helyén marad, ha úgy tartja kedve. Biztos, ami biztos alapon elfogadják majd a szocialisták baromi ötletét is, miszerint kötelező lesz szavazni. Hogy a rendszerbe nehogy hiba csússzék, ezen országok együtt fognak működni oly mód, hogy bármikor szövetséges barátaik rendelkezésére bocsátanak saját szavazóik közül egy-két milliót, kinek mennyire lesz szüksége a hatalom megtartásához. A rendszer kritikusainak elnémításában pedig ugyanúgy fognak összejátszani, együttműködni, ahogyan azt tették anno a komcsik Nagy Imréék esetében. Snagov ismét fogadhatja vendégeit.”

2012. július 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább