Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A fieszta után
Bódis Gábor
A Kárpáti Igaz Szó kárpátaljai magyar hírportálon Szabó Sándor az ukrán Potemkin-elmélet legújabb megnyilvánulásával foglalkozik.
„Minden csoda három napig tart – tartja a mondás. Nos, a részben hazai rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság esetében három hétre duzzadt a varázslat. A 2007-es cardiffi döntés óta erre vártunk, s már ki is aludtak a fények, elcsendesedtek a stadionok és a fanzónák. Ez az Eb számunkra többet jelentett egy szimpla tornánál, sporttörténeti esemény volt, s társadalmi, politikai üzenettel is bírt.
Majd tíz éve annak, hogy a sajtóban megjelentek az első olyan cikkek, melyek egy esetleges ukrán–lengyel közös rendezésű Európa-bajnokságról vizionáltak. Nem nagy jövőt jósoltak az elképzelésnek, a sajtó fantazmagóriának minősítette a tervet. A cinikus hangvételű írások arról szóltak, nincs olyan őrült, aki Ukrajnára bízna egy ekkora volumenű sporteseményt, hisz se megfelelő stadionunk, se infrastruktúránk, sőt még futballkultúránk sincs. Négy évre rá, szinte sokkolta a világot és Ukrajnát az a kép, amikor Michel Platini, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke a zárt borítékból, mint nyulat a kalapból előrántotta az Ukrajna–Lengyelország feliratú papírost.
Szinte azonnal beindult a sajtógépezet, korrupcióról cikkeztek. A döntnökök lefizetésével nyerte el a rendezés jogát a magyar–horvát és az olasz pályázat előtt az esélytelennek hitt lengyel–ukrán közös csapat – állították sokan. A vádtömeg a későbbiekben csak tovább nőtt. Öt éven keresztül folyton arról lehetett hallani, hogy Ukrajnában gondok vannak. Az esztendők alatt az is többször felvetődött, más ugrik be a teljesen felkészületlen ukránok helyett, sőt, az is elhangzott, hogy egy évvel későbbre tolják az Eb-t – végül minden maradt a régiben.
Az Eb alatt és után a nemzetközi sajtó és az Ukrajnába elmerészkedő fanok ódákat zengnek az országról. Csak egy baj van: ők három hetet töltöttek itt s hazautaztak, nekünk ellenben itt kell élnünk. Ismerve a tényeket és a viszonyokat, legfeljebb azt mondhatjuk el: ismét jelesre vizsgázott a Potemkin-elmélet.”
Következő cikk: Nem értjük Orbánt: Horn Gyula jöhet, Gyurcsány Ferenc nem?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >