2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A sócsempész-ág

Radics Viktória
Radics Viktória
A sócsempész-ág
Tolnai Ottó (vidakzs illusztrációja)

Tolnai Ottó múltjának kevésbé ismert részleteit idézi fel az Édes Otthon mai számában Radics Viktória:

Tolnai Ottó sosem fog Lear király sorsára jutni, hiszen nagyon is megbecsüli a sót, mely szó művészetének egyik fontos matériája és metaforája, szava-borsa, de hogy pöszének ne higgyenek, tisztázzuk: az ótatája sócsempészettel, ő viszont szócsempészettel foglalkozott. Ha az ótata „a császár sócsempésze”, akkor ő a Kádár-kori aczélos magyar ellenzék szócsempésze volt, és ez nem üres játék a szavakkal, hanem szóhivatal-béli tény.

Megjelent egy kétezer-kétszáz oldalas történészi munka, Szőnyei Tamás írta, a címe: Titkos írás, és azokat a besúgói jelentéseket és sóhivatali intézkedéseket dolgozza fel nagyon alaposan, amelyek 1956 és 1990 között behálózták a magyar irodalmi, egyáltalán a szellemi életet, azzal a céllal, hogy „ellenőrzés alatt” tartsák az írókat és irodalmárokat, megfojtsanak minden szabadság-kezdeményezést és útját állják az értelmiségi függetlenségnek. Ez a háló nagyon sűrű volt, s a kedvetlen – hogy ne mondjam: sótlan –, buzgó és túlbuzgó besúgóknak se szeri, se száma.

Egyébként nem igaz, hogy nem lehetett kilépni vagy be se lépni. Aki nemet mondott, azt életveszélyes bántódás nem érte, annál több kellemetlenség. Aki viszont igent mondott, annak nemcsak „hasznos információkkal” kellett szolgálnia a rendőrtiszteknek, hanem „a kapcsolat elmélyítésére” is törekednie illett a kiszemelt páciensekkel. Ami a színjátszás shakespeare-i bugyraiba vezetett.

Visszatérve Tolnai Ottóra, akire a vámosok és a magyar állambiztonsági szolgálat emberei is vissza-visszatértek (derül ki a fenti könyvből), akit követtek, lestek, lehallgattak, figyeltek, letartóztattak, faggattak, inzultáltak – az Új Symposion fiatal főszerkesztője, a legműveltebb vajdasági homo aestheticus szolidaritás, vagyis, ahogy mondani szoktuk, „kiállás” ügyében volt olyan csöndes és kitartó, mint Cordelia. Ma is az. Miközben édes otthonunkban az írók és írónők (na meg a kultúrtantik!) gátlástalanul politizálnak és színjátszanak (ki profi, ki amatőr mód), a sócsempész onokája pontosan tudja, hogy mikor kell nemet mondani az Illetékeseknek. És ennek súlya van.

2012. július 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább