2020. április 2. csütörtök
Ma Áron, Ferenc névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A sócsempész-ág

Radics Viktória
Radics Viktória
A sócsempész-ág
Tolnai Ottó (vidakzs illusztrációja)

Tolnai Ottó múltjának kevésbé ismert részleteit idézi fel az Édes Otthon mai számában Radics Viktória:

Tolnai Ottó sosem fog Lear király sorsára jutni, hiszen nagyon is megbecsüli a sót, mely szó művészetének egyik fontos matériája és metaforája, szava-borsa, de hogy pöszének ne higgyenek, tisztázzuk: az ótatája sócsempészettel, ő viszont szócsempészettel foglalkozott. Ha az ótata „a császár sócsempésze”, akkor ő a Kádár-kori aczélos magyar ellenzék szócsempésze volt, és ez nem üres játék a szavakkal, hanem szóhivatal-béli tény.

Megjelent egy kétezer-kétszáz oldalas történészi munka, Szőnyei Tamás írta, a címe: Titkos írás, és azokat a besúgói jelentéseket és sóhivatali intézkedéseket dolgozza fel nagyon alaposan, amelyek 1956 és 1990 között behálózták a magyar irodalmi, egyáltalán a szellemi életet, azzal a céllal, hogy „ellenőrzés alatt” tartsák az írókat és irodalmárokat, megfojtsanak minden szabadság-kezdeményezést és útját állják az értelmiségi függetlenségnek. Ez a háló nagyon sűrű volt, s a kedvetlen – hogy ne mondjam: sótlan –, buzgó és túlbuzgó besúgóknak se szeri, se száma.

Egyébként nem igaz, hogy nem lehetett kilépni vagy be se lépni. Aki nemet mondott, azt életveszélyes bántódás nem érte, annál több kellemetlenség. Aki viszont igent mondott, annak nemcsak „hasznos információkkal” kellett szolgálnia a rendőrtiszteknek, hanem „a kapcsolat elmélyítésére” is törekednie illett a kiszemelt páciensekkel. Ami a színjátszás shakespeare-i bugyraiba vezetett.

Visszatérve Tolnai Ottóra, akire a vámosok és a magyar állambiztonsági szolgálat emberei is vissza-visszatértek (derül ki a fenti könyvből), akit követtek, lestek, lehallgattak, figyeltek, letartóztattak, faggattak, inzultáltak – az Új Symposion fiatal főszerkesztője, a legműveltebb vajdasági homo aestheticus szolidaritás, vagyis, ahogy mondani szoktuk, „kiállás” ügyében volt olyan csöndes és kitartó, mint Cordelia. Ma is az. Miközben édes otthonunkban az írók és írónők (na meg a kultúrtantik!) gátlástalanul politizálnak és színjátszanak (ki profi, ki amatőr mód), a sócsempész onokája pontosan tudja, hogy mikor kell nemet mondani az Illetékeseknek. És ennek súlya van.

2012. július 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább