Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Megszólalt a Napló Kör (3.)
Whatever
Pressburger Csaba
Pressburger Csaba a Magyar Szó főszerkesztője volt. Felidézte az éppen egy évvel ezelőtti leváltásának előzményeit.
– Az a helyzet, hogy nem élvezi többé az alapító bizalmát. Akceptálni tudja ezt? – kérdezte az igazgatóbizottsági ülés előtt négyszemközti beszélgetésre félrehívó Józsa László, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (a továbbiakban: TJGYT; értsd: igazgatóbizottság) elnöke.
– Nem – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Tudtommal a Magyar Nemzeti Tanács az alapító, és tudtommal attól a pillanattól kezdve nem élvezem a bizalmát, hogy erről szavazással döntött.
– Persze – mondta az elnök –, de, tudja, léteznek döntés-előkészítő mechanizmusok az MNT-ben, amelyek ezt vetítik előre.
– És vannak indokaik is? Nagyon kíváncsi volnék rájuk – mondtam.
– Természetesen. Csak az egész folyamattól megkímélhette volna magát, ha akceptálja ezt a helyzetet – mondta, majd felsóhajtott: – Whatever, jöjjön akkor, aminek jönnie kell.
Fölálltunk az asztaltól, és elindultunk a negyedik emeleti tanácsterem felé. Én mentem elöl, mint egy halálraítélt, akit kísérnek, és akinek a kivégzését már jó előre kitervelték a pártszékházban.
Főszerkesztői kinevezésem óta ekkor éreztem magam először igazán szabadnak. Végre nem kellett azon törnöm a fejem, hogy hol a határ vállalható és vállalhatatlan kompromisszum között, hogyan egyeztethető össze az újságírói etika és a főszerkesztői pragmatizmus, mit nyerek, illetve veszítek, ha diplomatikusan viselkedek, és mit akkor, ha elragadnak az indulataim. Tudtam, hogy immár csak egy a fontos: végigcsinálni teljes erőbedobással – érvelni, cáfolni és a nyilvánosságot minél erőteljesebben mozgósítani. Győzni akarni, és nem gondolkodni azon, hogy ez sikerülhet-e, hogy kikkel szemben, milyen hatalmasságok ellen kell megvívni a harcot.
Miközben sétáltunk föl a negyedik emeleti ülésterembe, az első stáció helyszínére, azon törtem a fejem, hogy vajon mit jelentett volna, ha úgymond „akceptálni tudom a helyzetet”? Önként lemondok, mint Barát Tóth Lívia az MNT tájékoztatási megbízottjának posztjáról, és utána bölcsen hallgatok az okokról, elzárkózom a sajtó kérdései elől? Nyilván ezt jelentette volna, hiszen ellenkező esetben kénytelenek lettek volna lefolytatni azt a kínos, háromlépcsős hivatalos eljárást, amelyet végül le is folytattak. És ha, tegyük föl, lemondok: vajon mit kaptam volna cserébe? Hm. Esetleg kérhettem volna valami szépen jövedelmező, nyugis állást? Esetleg Józsa föl is kínált volna valamit, amiről megbízói úgy gondolták, hogy kielégítő lehet számomra a hallgatásért cserébe? Sose derül ki.
Egy biztos: nem Józsa ötlete volt a leváltásom. No, arra azért nem fogadnék, hogy megkísérelte elvakult megbízóit jobb belátásra bírni, de ő itt csak végrehajtó volt, aki a későbbi, MNT-ülésről való demonstratív távol maradásával is azt igazolta, hogy nem ért (teljes mértékben) egyet a döntéssel. Nem is igazán az én leváltásom lehetett ellenére, sokkal inkább Varjú Márta tervezett kinevezése, ami egyúttal az ő arcul csapását is jelentette. Varjú ugyanis 2009-ben Simonyi Zoltánnal és velem együtt megpályázta a főszerkesztői állást, de – állítólag formai okok miatt – már első körben diszkvalifikálták a pályázatát. Később az igazgatói pozícióra is pályázott a Magyar Szóban, de ekkor sem ő volt Józsa és a TJGYT választottja.
Akkor mégis kik és milyen valódi okok álltak a leváltás hátterében? A „kik” kérdésére a válasz egyszerűbb, de homályosabb: a VMSZ informális vezető körei. Az okok kérdése már sokkal összetettebb: egy biztos, legkevésbé a szakmai hibák játszottak ebben szerepet, viszont volt itt vélt pártérdek, elvi-ideológiai szembenállás, de egy jó adag személyes sértettség is. Így jutottak el az „összeesküvők” a leváltás vágyától a szándékig, majd a likvidálás tervének kidolgozásától a végrehajtásig.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >