2020. március 31. kedd
Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Megszólalt a Napló Kör (2.)

A véres fehér ing

Radics Viktória
Radics Viktória
Megszólalt a Napló Kör (2.)

Radics Viktória a belgrádi Atelje 212 Zoran Đinđić c. előadását értékeli.

2003. március 12-én történt: Zoran Đinđić államférfi, aki szíve szerint kivezette volna Szerbiát a napvilágra, ötvenéves korában merénylet áldozata lett. Az utcán, a kormányépület bejárata előtt orvul agyonlőtték. A szerb demokrácia sorsa azóta is a hanyatlás.

Kilenc év múlva Belgrádban egy horvát rendező, Oliver Frljić igazi, kemény politikai színházat csinált ebből a sötét kalamajkából, a brechti és az artaud-i színházi hagyományokra egyaránt alapozva, ami azt jelenti, hogy a darab az elmét is, meg a testet is megmozgatja. Felelősségre vonó, megszólító színház született: a Zoran Đinđić címet viselő darab, melyet a rendező írt, kész vocativus. A színészek a közönséghez beszélnek, a közönségre kiabálnak, az interakció nem hagy ki egy percre sem, és ez borzasztó intenzívvé teszi a röpke másfél órát az Atelje 212-ben.

Az előadás azzal kezdődik, hogy a színészek könyékig mártják a karjukat az „Újabb szerb történelem” feliratú pléhhordóba, mely vérrel van teli, és a szó szoros értelmében „vértől csöpögő” vádbeszédet mondanak a közönség ellen: miattatok öltek meg ennyi meg ennyi embert Srebrenicában, miattatok fojtották mészbe Stambolićot, miattatok ölték meg Zoran Đinđićet, és így tovább, tűrhetetlenül hosszan… pedig ez csupán kicsiny töredéke a fekete krónikának. Aztán fölmosófára tekerik a szerb zászlót, és fölmossák vele a vércsöppes padlót. Sok-sok minden színre kerül még: Amfilohije Radović pópa, revolverrel a kezében, crnagoraiul prédikál, Koštunicát kihallgatják a gyilkosság ügyében, a temetésen egy vérszomjas farkas maszkja strázsál… A legvégén a nagyszerű szőke színésznő (Tamara Krcunović) fölveszi meztelen keblére Zoran Đinđić véres ingjét, szomjúhozva fölhajt fél liter ásványvizet, majd lenyomja a torkán az ujját, és ráokádik a szerb zászlóra.

Frenetikus előadás, tényleg elgondolkodtató, ugyanakkor zsigerekig hatoló. A mellettem ülő fiatal szerb kolléganőm azt mondta, hogy végig ökölbe szorult a gyomra. Pedig igazából nagyon parodikus, morbid humortól habzó ez a darab -- azonban Belgrádban a végig megvilágított nézőtéren senki nem nevetett egy mukkot sem. Csak én nevetgéltem magamban, többek között arra gondolván, hogy bezzeg Magyarországon nem lehetne ilyen politikai színházat csinálni; ha valaki merné is, azonnal repülnének a följelentések.

Belgrádban a Politika kritikusa esztétikailag kérdőjelezi meg Frljić színházát, azzal a régi közhellyel rukkolván elő, hogy a politizálás az esztétikum rovására megy. Ez a kifogás nevetséges és tudatlanságról árulkodik. A politikai színház a szellemi élet legaktívabb módozata, ilyenkor érezni azt, amit most: valami történt. Valami moccant az obskúrus nemzeti gondolkodás állóvizében, nagyot ugrott egy béka, és hopp, királyfivá változhat annak az elméjében, aki odafigyel, és akinek az erkölcsi tudata még nem fásult el.

A politikai színház: erkölcsi tett. Nem csoda, hogy a premieren a politikus díszvendégek közül néhányan tüntetően kivonultak az előadásról. Menjenek!

Megszólalt a Napló Kör (3.)

2012. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább