2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Megszólalt a Napló Kör (2.)

A véres fehér ing

Radics Viktória
Radics Viktória
Megszólalt a Napló Kör (2.)

Radics Viktória a belgrádi Atelje 212 Zoran Đinđić c. előadását értékeli.

2003. március 12-én történt: Zoran Đinđić államférfi, aki szíve szerint kivezette volna Szerbiát a napvilágra, ötvenéves korában merénylet áldozata lett. Az utcán, a kormányépület bejárata előtt orvul agyonlőtték. A szerb demokrácia sorsa azóta is a hanyatlás.

Kilenc év múlva Belgrádban egy horvát rendező, Oliver Frljić igazi, kemény politikai színházat csinált ebből a sötét kalamajkából, a brechti és az artaud-i színházi hagyományokra egyaránt alapozva, ami azt jelenti, hogy a darab az elmét is, meg a testet is megmozgatja. Felelősségre vonó, megszólító színház született: a Zoran Đinđić címet viselő darab, melyet a rendező írt, kész vocativus. A színészek a közönséghez beszélnek, a közönségre kiabálnak, az interakció nem hagy ki egy percre sem, és ez borzasztó intenzívvé teszi a röpke másfél órát az Atelje 212-ben.

Az előadás azzal kezdődik, hogy a színészek könyékig mártják a karjukat az „Újabb szerb történelem” feliratú pléhhordóba, mely vérrel van teli, és a szó szoros értelmében „vértől csöpögő” vádbeszédet mondanak a közönség ellen: miattatok öltek meg ennyi meg ennyi embert Srebrenicában, miattatok fojtották mészbe Stambolićot, miattatok ölték meg Zoran Đinđićet, és így tovább, tűrhetetlenül hosszan… pedig ez csupán kicsiny töredéke a fekete krónikának. Aztán fölmosófára tekerik a szerb zászlót, és fölmossák vele a vércsöppes padlót. Sok-sok minden színre kerül még: Amfilohije Radović pópa, revolverrel a kezében, crnagoraiul prédikál, Koštunicát kihallgatják a gyilkosság ügyében, a temetésen egy vérszomjas farkas maszkja strázsál… A legvégén a nagyszerű szőke színésznő (Tamara Krcunović) fölveszi meztelen keblére Zoran Đinđić véres ingjét, szomjúhozva fölhajt fél liter ásványvizet, majd lenyomja a torkán az ujját, és ráokádik a szerb zászlóra.

Frenetikus előadás, tényleg elgondolkodtató, ugyanakkor zsigerekig hatoló. A mellettem ülő fiatal szerb kolléganőm azt mondta, hogy végig ökölbe szorult a gyomra. Pedig igazából nagyon parodikus, morbid humortól habzó ez a darab -- azonban Belgrádban a végig megvilágított nézőtéren senki nem nevetett egy mukkot sem. Csak én nevetgéltem magamban, többek között arra gondolván, hogy bezzeg Magyarországon nem lehetne ilyen politikai színházat csinálni; ha valaki merné is, azonnal repülnének a följelentések.

Belgrádban a Politika kritikusa esztétikailag kérdőjelezi meg Frljić színházát, azzal a régi közhellyel rukkolván elő, hogy a politizálás az esztétikum rovására megy. Ez a kifogás nevetséges és tudatlanságról árulkodik. A politikai színház a szellemi élet legaktívabb módozata, ilyenkor érezni azt, amit most: valami történt. Valami moccant az obskúrus nemzeti gondolkodás állóvizében, nagyot ugrott egy béka, és hopp, királyfivá változhat annak az elméjében, aki odafigyel, és akinek az erkölcsi tudata még nem fásult el.

A politikai színház: erkölcsi tett. Nem csoda, hogy a premieren a politikus díszvendégek közül néhányan tüntetően kivonultak az előadásról. Menjenek!

Megszólalt a Napló Kör (3.)

2012. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább