Ma Jusztin, Jusztina, Auréliusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Megszólalt a Napló Kör (2.)
A véres fehér ing
Radics Viktória a belgrádi Atelje 212 Zoran Đinđić c. előadását értékeli.
2003. március 12-én történt: Zoran Đinđić államférfi, aki szíve szerint kivezette volna Szerbiát a napvilágra, ötvenéves korában merénylet áldozata lett. Az utcán, a kormányépület bejárata előtt orvul agyonlőtték. A szerb demokrácia sorsa azóta is a hanyatlás.
Kilenc év múlva Belgrádban egy horvát rendező, Oliver Frljić igazi, kemény politikai színházat csinált ebből a sötét kalamajkából, a brechti és az artaud-i színházi hagyományokra egyaránt alapozva, ami azt jelenti, hogy a darab az elmét is, meg a testet is megmozgatja. Felelősségre vonó, megszólító színház született: a Zoran Đinđić címet viselő darab, melyet a rendező írt, kész vocativus. A színészek a közönséghez beszélnek, a közönségre kiabálnak, az interakció nem hagy ki egy percre sem, és ez borzasztó intenzívvé teszi a röpke másfél órát az Atelje 212-ben.
Az előadás azzal kezdődik, hogy a színészek könyékig mártják a karjukat az „Újabb szerb történelem” feliratú pléhhordóba, mely vérrel van teli, és a szó szoros értelmében „vértől csöpögő” vádbeszédet mondanak a közönség ellen: miattatok öltek meg ennyi meg ennyi embert Srebrenicában, miattatok fojtották mészbe Stambolićot, miattatok ölték meg Zoran Đinđićet, és így tovább, tűrhetetlenül hosszan… pedig ez csupán kicsiny töredéke a fekete krónikának. Aztán fölmosófára tekerik a szerb zászlót, és fölmossák vele a vércsöppes padlót. Sok-sok minden színre kerül még: Amfilohije Radović pópa, revolverrel a kezében, crnagoraiul prédikál, Koštunicát kihallgatják a gyilkosság ügyében, a temetésen egy vérszomjas farkas maszkja strázsál… A legvégén a nagyszerű szőke színésznő (Tamara Krcunović) fölveszi meztelen keblére Zoran Đinđić véres ingjét, szomjúhozva fölhajt fél liter ásványvizet, majd lenyomja a torkán az ujját, és ráokádik a szerb zászlóra.
Frenetikus előadás, tényleg elgondolkodtató, ugyanakkor zsigerekig hatoló. A mellettem ülő fiatal szerb kolléganőm azt mondta, hogy végig ökölbe szorult a gyomra. Pedig igazából nagyon parodikus, morbid humortól habzó ez a darab -- azonban Belgrádban a végig megvilágított nézőtéren senki nem nevetett egy mukkot sem. Csak én nevetgéltem magamban, többek között arra gondolván, hogy bezzeg Magyarországon nem lehetne ilyen politikai színházat csinálni; ha valaki merné is, azonnal repülnének a följelentések.
Belgrádban a Politika kritikusa esztétikailag kérdőjelezi meg Frljić színházát, azzal a régi közhellyel rukkolván elő, hogy a politizálás az esztétikum rovására megy. Ez a kifogás nevetséges és tudatlanságról árulkodik. A politikai színház a szellemi élet legaktívabb módozata, ilyenkor érezni azt, amit most: valami történt. Valami moccant az obskúrus nemzeti gondolkodás állóvizében, nagyot ugrott egy béka, és hopp, királyfivá változhat annak az elméjében, aki odafigyel, és akinek az erkölcsi tudata még nem fásult el.
A politikai színház: erkölcsi tett. Nem csoda, hogy a premieren a politikus díszvendégek közül néhányan tüntetően kivonultak az előadásról. Menjenek!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >
„A nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele annak, hogy Szerbia előre haladjon az európai úton”!
Nem lehet, tehát, azt mondani, hogy a szerb állam vezetősége – köztük Kovács Elvira, a parlament >