2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A salamoni döntés

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A salamoni döntés
(AramShadow illusztrációja)

Ezzel a címmel jelent meg Szerbhorváth György írása a Paraméter.sk-n. A szerző beleegyezésével közöljük mi is.

Az én esetem, melyben múlt héten bírósági döntés született, s mely ellen nem fellebbeztem, mert különösebben értelmét nem látom, hogy a jelenlegi hatalom ellen, illetve épp a Szájer-család bírósága ellen hadakozzak, önmagában nem túl érdekes. Munkaügyi perecske, miután csoportos létszámleépítés címén kivágtak az MTVA nevezetű pénznyelő közmédiából, mint macskát szarni. Szakmailag és erkölcsileg még jobban is jártam, kell a francnak az önéletrajzomban, hogy minden idők (ideértve a kádárit is) legpropagandisztikusabb közmédiájában dolgozzak. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy akik ott dolgoznak, egytől egyig alkalmatlanok munkájuk elvégzésére, sőt. Kiváló (szak)embereket ismerhettem meg, akiknek java most félelemben él: egyfelől egzisztenciálisan, másfelől politikai retorzióktól tartva. A szakmáról már rég nincs szó, lásd a közmédia bukdácsolását.

Minthogy azt bizonyítani úgy sem tudnám, hogy esetemben politikai döntés született, ezt nem is ragoznám. Annyit azért hozzáfűznék, hogy a Magyar Rádióban épp az volt a dolgunk, hogy a hírműsorokat vizsgáljuk: a kormányzat, kormánypártok, illetve az ellenzék milyen arányban jelenik meg. Az érdekes az volt, hogy miután távozott az előző vezetés, ám a Szalai-féle, fideszes garnitúra még meg sem jelent az MR1-Kossuth Rádió szerkesztőségében, az újságírók, szerkesztők megkezdték a pártvonalhoz való igazodást, úgyhogy – nem túlzok – az összes ellenzéki párt hónapokon át 10 százalékot kapott a hírekben. Akkor is főleg úgy, hogy Gyurcsányt és más ellenzékieket szedtek elő negatív kontextusban. Ami még meglepőbb, hogy a győzedelmes KDNP sem volt sehol, a Jobbik meg mintha ki lett volna tiltva. A Fidesz, illetve a kormányzat mindent vitt. Még mielőtt valaki azt gondolná, üzleti titkokat fecsegek ki, gondoljon bele, hogy a hírműsorok nyilvánosak, tehát bárki által mérhető a bennük megjelenő pártok, a kormányzat aránya.

Mindeddig azt hittem, hogy egy bíróság a mérlegelés csúcsát testesíti meg. Jugoszláviában jogi szakközépiskolába jártam, számtalanszor jártunk bírósági tárgyalásra „praksza” gyanánt, minthogy az egyik tanárunk bíró volt. Szerencsétlen véget ért az amúgy kiváló tanár elvtárs, aki a Jugoszláv Kommunista Szövetség utolsó párttitkára volt Zentán, szerb létére perfekt beszélt magyarul. Végül ügyvédként dolgozott, miután pártjának leáldozott, majd vérbe fagyva találták meg, az elkövetők máig nem kerültek elő. De a lényeg az, hogy az utolsó tyúktolvajt is meghallgatta, ugyan mi motiválta; minden kocsmai verekedés esetében körbejárta a problémát. Ezért gondoltam azt, hogy egy munkaügyi per esetében talán engem is meghallgatnak.

Mármost ma Budapesten egy bírósági tárgyalás úgy kezdődik, hogy felolvassák az ítéletet, kb. mint a Tanú c. filmben a vádirat helyett. Az igaz, hogy az ügyvédem mondhatott vagy öt mondatot, de a bírónő rögtön úgy kezdte, hogy ha nem tudunk megegyezni az alperessel, ő úgy véli, hogy a csoportos leépítés során beígért racionalitásba belefér az, ha másokat több munkaidőben több pénzért foglalkoztatnak, és az se érdekes, hogy a munkaadó megspórolhatta volna a végkielégítésemet (bár az csak egyhavi volt, szóval nem egy tétel, amikor Jáksó kétmilliárdot ver el a nem nézett Marslakókra). Amikor kapisgálni véltem, hogy egy magyar bírónak azt jelenti a racionális spórolás, ami éppenséggel többe kerül, rögtön éreztem, itt semmi keresnivalóm. Az ügyvédem is így látta, tehát úgy döntöttünk, húzni fogunk, mint a vadlibák, csak kérdés, mekkora lesz a perköltség. Ami ki is lett róva, az ügyvédem szerint még jól is jártam, szerinte pont a tízszeresét kéne fizetnem, ha a bíró úgymond nem méltányos. Méltányos meg azért volt, mert maga is meghökkent azon, hogy nem emlékezett arra, hogy ez nem az első tárgyalás volt, hanem a második. Amit ő maga halasztott el, mert náthás volt, és nem volt hangja, amúgy meg az ellenfél ügyvédje is kérte a halasztást, mert nem ért rá fölkészülni, annyi ügye van, többek közt a bíróval közösbe’. Ekkor már Kafka A per c. korszakalkotó munkájában éreztem magam, s kezdtem belátni, hogy Magyarország tényleg jogállam, de csak abban az értelemben, hogy jogászok uralják, Orbánok, Kövérek, Szájerek, szájízük szerint. És nem a filozófusok. Mert ha egy bíró nem képes visszaemlékezni az előző tárgyalásra (ami amúgy márciusban, azaz negyed éve volt, mert a következőre csak júniusi időpontot talált), akkor ugyan miben kéne még bízni? De ez is hülye kérdés: abban teljesen bízhatom, hogy a NAV küldi majd a csekket.

A sors iróniája, hogy a bíró vezetékneve egyébként: Salamon.

2012. június 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább