2021. október 25. hétfő
Ma Blanka, Bianka, Mór névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Pujgatók

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Pujgatók
(kindledeath illusztrációja)

„A magyar kormány, no meg a Jobbik ahhoz a rossz gyerekhez hasonlít, mely pujgatja a szomszéd kutyáját, aztán meg csodálkozik, hogy megharapta.” Ezzel a felvetéssel kezdődik Szerbhorváth György jegyzete a Paraméter című hírportálon.

„Immár minden hétre jut egy eset, amikor a magyarországi (szélső)jobboldal a szomszéd országokat provokálja. Bár nincs ebben semmi új, sajnos, Orbánék már a fél világot irritálják, a Világbankot, Brüsszelt, az egész EU-t, a németeket (akik nélkül a magyar gazdaság sehol sem tartana). Eközben az emberi jogokra tök érzéketlen nagyhatalmakkal bratyizna, Kínával meg Oroszországgal, csak hát azok meg többnyire a térképen sem találják Magyarországot, nemhogy stratégiai szövetségben gondolkodnának. Na vagy ott van Azerbajdzsán, ahol előadást tart Orbán. Vagy maga is tanulmányokat folytat majd, hogyan kell egy elnöki klán rendszert kiépíteni.”

„Úgy egy héten át folyamatosan a románokat sikerült b…tatni Nyirő hamvaival, Kövér beszólásával, Szőcs Géza performanszával, akinek élete nagy alakítása volt ez. Kár, hogy nem azzal foglalkozik, amivel kéne – mint költő például semmit sem tesz az irodalmi életért. S miközben arról kuruttyolnak, hogy mennyire szívükön viselik a határon túliak sorsát, arról mélyen hallgatnak, hogy a fiatal határon túli magyar íróknak szánt ösztöndíjak kiosztását elhalasztották. Ja, mert nincs lóvé. A Nyirő-akcióra volt, meg arra is, hogy Szőcs saját haverjainak adjon ösztöndíjakat a saját keretéből.

Aztán itt van a Jobbik, amely minap Szegeden köpött bele a közép-európai levesbe. Merthogy úgy tiltakoztak Szegeden a szlovák nyelvtörvény ellenében, hogy átragasztottak két utcanév táblát, amelyeken szlovák nyelvű felirat volt a kisebbségek házán. E primitív cselekedetnek legjobban persze a szlovák szélsőségesek örülhetnek, van hová mutogatni. Bő két éve Szegedi Csanád, a Jobbik EP-képviselője Szlovákia EU-tagságának felfüggesztését kérte Strasbourgban, rasszistának minősítve a szlovák nyelvtörvényt. Hja, bezzeg az ő cselekedetük, az mélyen demokratikus. Persze ha rajtuk múlna, a magyar csapatok már bemasíroztak volna Pozsonyba, Kolozsvárra, Szabadkára.

Még jó, hogy a magyar honvédelem maximum két falusi utca megvédésére áll készen, így ha teljesen meghülyülnek is a politikusok, hiába adnának ki hadparancsot. És azért itt (ott) a NATO, csak a szövetség része Magyarország is, bár a vitézkedésnek inkább szab gátat az, hogy ha az a pár működőképes magyar tank megindulna Szlovákia vagy Románia irányába, a NATO repülőgépei gyorsan romhalmazzá bombáznák azokat. Ehhez képest Orbán, Kövér arról filozofál, hogy a magyar győztes nemzet, ellenei meg még a hamvaktól is félnek. Igen? És Trianon, Párizs? A román hadsereg járt Budapesten, vagy a magyar Bukarestben?”

„A magyar (szélső)jobboldal, a konzervatív kormányzat folyamos agresszivitása, provokációja persze érthető. Ha már az unortodox gazdaságpolitika semmilyen eredményt nem hoz, ha érzékelik, hogy csökken a támogatottságuk, nincs más hátra – mint előre. Támadás! Roham! És szavazótáboruk egy része nyilván elégedetten csettintget, tótoznak és oláhoznak. Aztán majd sorra kerülhetnek a rácok is (bár Semjén múltkor megfenyítette őket, hogy Magyarország meg fogja vétózni Szerbia EU-társulását a vagyon visszaszármaztatási törvény miatt). A foci EB kapcsán meg esetleg az ukránok, bár Orbán Janukoviccsal jóban van, talán példát is vesz róla, amikor a politikai ellenfelek bebörtönzéséről, ottani bántalmazásukról van szó.”

„És ha már június 4-e, Trianon. 1914-ben a magyarok nekiugrottak a fél világnak, meg is lett az eredménye. Ami miatt – győzelem ide vagy oda - most sírunk-rívunk, így a területvesztés, úgy a határon túlra szakadt magyarok. A magyar politikának idestova száz éve szinte konstans jellemzője a szomszédok pujgatása, irreális vágyálmoktól vezérelve. Az irritálásnak aztán a nagy seggre esés a végeredménye. Még szerencse, hogy ma azért működik az európai biztonságpolitika, hol jobban, hol kevésbé, de működik. A korlátozott szuverenitás korában pedig az effajta kis fiókdiktátorokat, szélsőjobbosokat végül orrba vágják, mehetnek kapirgálni a saját kis történelmi szemétdombjukra, az egy párti nemzeti egységről álmodozni. A kérdés – sajnos – csak az, hogy meddig kell várni, amíg ez a garnitúra is megbukik, s mi lesz ennek az ára. A cehhet már most is fizetjük.

Hogy elfogult lennék? Hát igen. De örültem Gyurcsányék bukásának is. Ahogyan örülök majd ezekének is. Mert semmi sem örök.”

2012. június 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az értelmiségi hivatásról

A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >

Tovább

Pártszínház

Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >

Tovább

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább