Ma Kázmér, Lúciusz, Zorán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Vissza a jövőbe
Bódis Gábor
A Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási bizottságának május 16-ára összehívott, majd értesüléseink szerint, indoklás nélkül elhalasztott üléséről egy 22 évvel ezelőtti nyílt levelem jutott az eszembe.
A címe: Nyílt levél B. B. Emíliához. Az ifjabbak és feledékenyek számára a hölgy zentai származású vajdasági tisztségviselő volt, aki felszólalt – és ez lesz az utolsó ilyen, a feledés mély homályába veszett fogalom, mellyel felbosszantom Önöket – a Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének Tartományi Választmányán. És akkor idézet a nyílt levelemből:
Megnyilatkozásomnak egyetlen oka az Ön felszólalása a VDNSZSZ TV legutóbbi ülésén, amelyben a többi között erkölcsi dilemmáit ismertette egyes újságírók „kétarcú” tevékenysége miatt. A „tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó újságírók egyre gyakrabban együttműködnek újonnan megalakított lapokkal, illetve maguk alakítanak és adnak ki lapot, oly módon, amely ellentmond azon tájékoztatási eszközök koncepciójának és egyben a minőség kárára is megy, ott, ahol állandó munkaviszonyban vannak” – mondta Ön a többi között beszédében. A mondat első felét, megvallom őszintén, nem nagyon értem, hiszen az újságírásnak a tényeken alapuló, tárgyilagos tájékoztatás lenne a feladata. Függetlenül attól, hogy milyen sajtóeszközben dolgozik az illető tollforgató. Hacsak nem arról van szó, hogy a „hivatalos” tájékoztatási eszközökben csak egyetlen igazság létezik, és ennek megmondhatója az Egyetlen Párt. Utadról soha le nem térünk… Ha valaki mégis letérne, várja a differenciáció, szuszpendálás és egyéb, nem éppen „szervezett és demokratikus” társadalmakban alkalmazott fenyítés.
Eddig az idézet. Nem kell különösebb politikai vénával rendelkezni ahhoz, hogy a kísérteties párhuzam szembeötlő legyen. Csak most nem a Jugoszláv Kommunista Szövetség útjáról nem szabad letérni. Az említett Tájékoztatási bizottság fenyegető hangvételű napirendi pontjai a régi, szép pártállami reflexeket idézik fel:
2. Állásfoglalás a közszolgálati média-dolgozók szerepvállalásáról a Blic napilap Édes Otthon című mellékletében
3. Állásfoglalás a Szabadkai Magyar Hírlappal kapcsolatban
Csakhogy 22 évvel ezelőtt ezzel nyíltan szembeszállt a Napló és a független újságíró szervezetek. És volt egy bátor Magyar Szó.
Reméljük az újságírás esetleges politikai megzabolázását, még ha a keresztes háború a kisebbség szent védelmének zászlaja alatt zajlik is, most sem kíséri néma, cinkos csend.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa árvái
Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >