Ma Valér, Detre névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Vissza a jövőbe
Bódis Gábor
A Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási bizottságának május 16-ára összehívott, majd értesüléseink szerint, indoklás nélkül elhalasztott üléséről egy 22 évvel ezelőtti nyílt levelem jutott az eszembe.
A címe: Nyílt levél B. B. Emíliához. Az ifjabbak és feledékenyek számára a hölgy zentai származású vajdasági tisztségviselő volt, aki felszólalt – és ez lesz az utolsó ilyen, a feledés mély homályába veszett fogalom, mellyel felbosszantom Önöket – a Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének Tartományi Választmányán. És akkor idézet a nyílt levelemből:
Megnyilatkozásomnak egyetlen oka az Ön felszólalása a VDNSZSZ TV legutóbbi ülésén, amelyben a többi között erkölcsi dilemmáit ismertette egyes újságírók „kétarcú” tevékenysége miatt. A „tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó újságírók egyre gyakrabban együttműködnek újonnan megalakított lapokkal, illetve maguk alakítanak és adnak ki lapot, oly módon, amely ellentmond azon tájékoztatási eszközök koncepciójának és egyben a minőség kárára is megy, ott, ahol állandó munkaviszonyban vannak” – mondta Ön a többi között beszédében. A mondat első felét, megvallom őszintén, nem nagyon értem, hiszen az újságírásnak a tényeken alapuló, tárgyilagos tájékoztatás lenne a feladata. Függetlenül attól, hogy milyen sajtóeszközben dolgozik az illető tollforgató. Hacsak nem arról van szó, hogy a „hivatalos” tájékoztatási eszközökben csak egyetlen igazság létezik, és ennek megmondhatója az Egyetlen Párt. Utadról soha le nem térünk… Ha valaki mégis letérne, várja a differenciáció, szuszpendálás és egyéb, nem éppen „szervezett és demokratikus” társadalmakban alkalmazott fenyítés.
Eddig az idézet. Nem kell különösebb politikai vénával rendelkezni ahhoz, hogy a kísérteties párhuzam szembeötlő legyen. Csak most nem a Jugoszláv Kommunista Szövetség útjáról nem szabad letérni. Az említett Tájékoztatási bizottság fenyegető hangvételű napirendi pontjai a régi, szép pártállami reflexeket idézik fel:
2. Állásfoglalás a közszolgálati média-dolgozók szerepvállalásáról a Blic napilap Édes Otthon című mellékletében
3. Állásfoglalás a Szabadkai Magyar Hírlappal kapcsolatban
Csakhogy 22 évvel ezelőtt ezzel nyíltan szembeszállt a Napló és a független újságíró szervezetek. És volt egy bátor Magyar Szó.
Reméljük az újságírás esetleges politikai megzabolázását, még ha a keresztes háború a kisebbség szent védelmének zászlaja alatt zajlik is, most sem kíséri néma, cinkos csend.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?
A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >
Néhány szó a magyar parlamentről
De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >
Bőnyi rendőrgyilkos?
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >