2019. december 15. vasárnap
Ma Valér, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Vissza a jövőbe

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Vissza a jövőbe
A katicabogár véleménye (homedoggieo illusztrációja)

A Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási bizottságának május 16-ára összehívott, majd értesüléseink szerint, indoklás nélkül elhalasztott üléséről egy 22 évvel ezelőtti nyílt levelem jutott az eszembe.

A címe: Nyílt levél B. B. Emíliához. Az ifjabbak és feledékenyek számára a hölgy zentai származású vajdasági tisztségviselő volt, aki felszólalt – és ez lesz az utolsó ilyen, a feledés mély homályába veszett fogalom, mellyel felbosszantom Önöket – a Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének Tartományi Választmányán. És akkor idézet a nyílt levelemből:

Megnyilatkozásomnak egyetlen oka az Ön felszólalása a VDNSZSZ TV legutóbbi ülésén, amelyben a többi között erkölcsi dilem­máit ismertette egyes újságí­rók „kétarcú” tevékenysége miatt. A „tömegtájékoztatási esz­közökben dolgozó újságírók egyre gyakrabban együttmű­ködnek újonnan megalakított lapokkal, illetve maguk alakí­tanak és adnak ki lapot, oly módon, amely ellentmond azon tájékoztatási esz­közök koncepciójának és egyben a minőség kárára is megy, ott, ahol állandó munkaviszonyban vannak” – mondta Ön a többi között beszédében. A mondat első felét, megvallom őszintén, nem na­gyon értem, hiszen az újságírásnak a tényeken alapuló, tárgyilagos tájékoztatás lenne a feladata. Függetlenül attól, hogy milyen sajtóeszközben dolgozik az illető tollforgató. Hacsak nem arról van szó, hogy a „hivatalos” tájékoztatási eszközök­ben csak egyetlen igazság létezik, és en­nek megmondhatója az Egyetlen Párt. Utadról soha le nem térünk… Ha valaki mégis letérne, várja a differenciáció, szuszpendálás és egyéb, nem éppen „szervezett és demokratikus” társadal­makban alkalmazott fenyítés.

Eddig az idézet. Nem kell különösebb politikai vénával rendelkezni ahhoz, hogy a kísérteties párhuzam szembeötlő legyen. Csak most nem a Jugoszláv Kommunista Szövetség útjáról nem szabad letérni. Az említett Tájékoztatási bizottság fenyegető hangvételű napirendi pontjai a régi, szép pártállami reflexeket idézik fel:

2. Állásfoglalás a közszolgálati média-dolgozók szerepvállalásáról a Blic napilap Édes Otthon című mellékletében

3. Állásfoglalás a Szabadkai Magyar Hírlappal kapcsolatban

Csakhogy 22 évvel ezelőtt ezzel nyíltan szembeszállt a Napló és a független újságíró szervezetek. És volt egy bátor Magyar Szó.

Reméljük az újságírás esetleges politikai megzabolázását, még ha a keresztes háború a kisebbség szent védelmének zászlaja alatt zajlik is, most sem kíséri néma, cinkos csend.

2012. május 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?

A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >

Tovább

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább