2019. október 19. szombat
Ma Nándor, János, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hova tűnt a kétharmad?

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Hova tűnt a kétharmad?
Többség (WiseWanderer illusztrációja)

Végel László elemző írása ezzel a címmel jelent meg a Népszabadság Hétvége mellékletében. A Kossuth díjas író, a Napló Kör tagja a szerbiai választások első fordulója után előállt helyzettel foglalkozik.

„A mostani választásokon kifejezésre jutott a vajdasági magyar kisebbségi politika megannyi dilemmája. A kilencvenes években a többpártrendszerű parlamentáris demokrácia bevezetése lehetővé tette nemzeti alapon szerveződő pártok alapítását. A Délvidéken kezdetben egy a közösséget sikeresen mozgósító párt alakult, amely népes szavazótábort tudott maga mögött. Erre a későbbiekben nem akadt példa. Idővel azonban ez a párt, a VMDK, a különböző világnézeti szempontok vagy anyagi érdekek nyomvonalán osztódni kezdett. Jelenleg öt bejegyzett párt van, illetve hat, mert közvetlenül a választások előtt még egy kisebbségi párt alakult.”

A szigorúan kisebbségi érdekvédelmi alapon működő párt csak egy nemes óhaj – ezt bizonyítja az elmúlt húsz év gyakorlata – írja a Népszabadságban Végel László.

„Hat párt egy 300 ezres közösségben tényleg sok, persze nem lehet „adminisztratív” úton felszámolni ezeket. Egy kis közösségben hat párt ténykedése tünetértékű, jelzi a közéleti torzulásokat, ám a bajokat kell orvosolni, nem a tüneteket. Annál inkább, mert az a tényleges dilemma, hogy egy pártra vagy pedig többre van szükség.

Elvben egy párt is elegendő lenne, amennyiben szigorúan kisebbségi érdekvédelmi alapon szerveződne. Az elmúlt húsz év gyakorlata azonban bebizonyította, hogy ez csak nemes óhaj, amelynek érvényesülését a helyi viszonyok és az anyaországi pártérdekek meghiúsítják. De nem csak ez a megoszlás oka. Oka lehet a területi érdek is, tehát az, hogy szórványról van-e szó, vagy tömbről, de szem előtt kell tartani a szociális tényezőt is, amit a kizárólagos nemzeti retorikát gyakorló, szociálisan érzéketlen kisebbségi politika gyakran a szőnyeg alá seper. Márpedig a kisebbségi helyzet egyszersmind szociális kérdés is, amelyben a szociális különbségek a szokottnál élesebben jelentkeznek. A szerbiai Helsinki Bizottság egyik régebbi felmérése szerint a kisebbség nincs arányosan képviselve a különböző szakmai, közigazgatási elitekben, annak ellenére, hogy a politikai életben, a politikai tisztségek elosztásában fennáll az arányosság. A munka világában jelentkező kisebbségi hátrányokat szinte lehetetlen megbízható számadatokkal bizonyítani, tehát ez „láthatatlan érdekként” működik. Magyar a magyar munkanélküli is és a magyar villatulajdonos is – de másként.”

A magyar választópolgárok magyar pártra szavaznak? Egyébként janicsárok?

„Az idei délvidéki választások újdonságának számít, hogy az anyaországi kormány a jobb eredmények reményében úgy döntött, hogy egyetlen délvidéki pártot támogat. Ennek köszönhetően ez a párt szinte kisöpörte a közéletből a többi kisebbségi pártot. Az anya országi politikusok a helyi vezetőkkel karöltve a nemzeti hovatartozás legfőbb bizonyítékát abban látták, hogy a magyar választópolgárok magyar pártra szavaznak, s ennek szellemében nemzetidegennek, „janicsároknak” minősültek azok a magyar polgárok, akik valamelyik többségi pártra szavaztak, vagy annak listáján szerepeltek.”

Mi történt ezek után? – teszi fel a kérdést Végel László a Népszabadságban megjelent elemző írásában.

„A Köztársasági Választási Hivatal hivatalos adatai szerint a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) államelnökjelöltje 1,65 százalékot, vagyis 63 200 szavazatot kapott. A VMSZ a köztársasági parlamenti választásokon 1,77 százalékot, tehát valamennyivel többet szerzett, amivel az eddig négy helyett öt képviselői mandátumra tett szert. 2008-ban a Magyar Koa líció 74 874 szavazattal négy parlamenti mandátumhoz jutott, tehát a magyar kormány közbelépése nem hozott változást a szavazóbázisban, a választói bázis nagysága 70 ezer körül mozog. Jellemző, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsot is valamennyivel több, mint 70 ezer polgár választotta meg. Ezek után felmerül a kérdés, hogy hova tűnt el a magyar szavazótábor kétharmada. A legfontosabb nemzeti érdek ezt megfejteni és ezt kijavítani. Mi ennek az oka?”

„A rosszabbra sikeredett helyhatósági választási eredmények vezetnek nyomra. Óbecse lakosságának száma 40 987, ebből 20 019 magyar. A VMSZ a szavazatok 15,94, a Demokrata Párt 16,81, a Szerb Haladó Párt 16,55, az Óbecsei Mozgalom pedig a szavazatok 16,55 százalékát szerezte meg. Szabadka: 148 4101 lakos, ebből 57 097 magyar. A VMSZ a szavazatok 22,67 százalékát vallhatja magáénak. Ada: 18 994 lakos, 14 558 magyar, a VMSZ 19,70 százalékos eredményt ért el, a Demokrata Párt pedig 50,40 százalékosat. Zenta: 25 568 lakos, 20 587 magyar, a VMSZ a szavazatok 33,98, a Demokrata Párt 27,42 a Szerbiai Szocialista Párt 5,1, az Egyesült Régiók Pártja 9,75, a Magyar Polgári Szövetség pedig a szavazatok 9,4 százalékát szerezte meg. Folytathatnánk a Bánsággal valamint Dél- és Közép-Bácskával. (A lakosság számát a 2002-es népszámlálás alapján tüntettem fel, mivel a legutóbbi népszámlálás adatait még nem hozták nyilvánosságra. Igaz, csökkent a magyarok száma, de tudni kell azt is, hogy a többségi nemzet lélekszáma is csökkent. Ha pedig a lélekszámcsökkenés alapjaiban változtatta meg az arányokat, akkor a kisebbségi politika felelőssége is fennáll.)”

„A számadatok figyelmes tanulmányozása kideríti, hogy a magyar választók jelentős része azért adja a többségi pártokra a szavazatát, mert a) kérdéseire nem kap választ, vagy pedig azért, mert b) önkormányzati szinten nincs másra lehetősége. A magyar szavazótáborért vívott küzdelemben azonban egyik csoport felett sem ítélkezhetünk könnyelműen. Küzdeni kell értük – de nem ellenük. Nyilvánvaló, hogy a magyarok egy részét nem elégítette ki a felkínált kisebbségi pártprogram, alternatíva híján a többségi pártokban kereste a megoldást. Mivel a Délvidéken nincs fair plurális struktúra, de Híd-Most jellegű párt sincs, a kisebbségi polgárok elsősorban a Demokrata Párt felé fordultak.”

A szórványban még bonyolultabb a kisebbségi választópolgárok helyzete.

„A Bánságban és a Dél-Bánátban élő kisebbségi választópolgárok nagy részének ennél is bonyolultabb a helyzete, mivel a kisebbségi választópolgár önkormányzati szinten, ha akarna, akkor sem szavazhatna kisebbségi pártra, az pedig szóba sem kerülhet, hogy jelöltként politikailag érvényesüljön. Az uralkodó kisebbségi retorika ezeket a polgárokat arra ítéli, hogy lemondjanak polgári jogaikról, legalábbis, ha nem akarnak a pártvezetők szavajárása szerinti janicsárok lenni. Tehát vagy kivonulnak a közéletből, vagy a többségi pártban vállalnak szerepet, és ott próbálkoznak kisebbségi jogaik érvényesítésével. A velük szemben tanúsított nemzeti kizárólagosság káros következményekkel jár, mivel elidegeníti őket a nemzeti közösségtől.”

„Mindkét csoport példája arra figyelmeztet, hogy a) a kisebbségben sem szabad elhanyagolni a politikai alternatívát, tehát ésszerű keretek között tá mogatni kellene a kisebbségi politikai pluralizmust, mert annak hiánya a kisebbségi polgárok jelentős részét a többségi pártok felé taszítja, ugyanakkor b) megfelelő választ kell adni azoknak a „szórványoknak”, amelyekre nem terjed ki a kisebbségi politikai háló, s a legjobb akarat mellett is reménytelen próbálkozásnak számít kiterjeszteni. Az ő esetükben el kell fogadni, hogy helyi szinten a többségi pártokban érvényesüljenek, ami nem jelenti azt, hogy köztársasági vagy tartományi szinten ne támogathatnák a kisebbségi pártok valamelyikét. Sajnos ezek a területek egyre nagyobbak, s nem vagyunk olyan sokan, hogy a megosztó és kizáró nemzetpolitika nevében lemondhatnánk a kisebbségi magyarok jelentős részéről.”

2012. május 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább