2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

1983

A vajdasági magyar értelmiség lelkiismereti válsága

Bódis Gábor
Bódis Gábor
1983
Új Symposion

Akkor, 1983-ban, mi kor- és sorstársak, ám egy kicsit kívülállók nem is fogtuk fel, hogy történelmi események zajlanak körülöttünk.

Az Új Symposion akkori, Sziveri-féle szerkesztőségének kálváriája híven tükrözi a vajdasági magyar értelmiség vívódását egy kellemesnek tűnő diktatúra alkonyán. Ebbe bele kell érteni egyes szereplők szolgalelkűségét, mások kétszínűségét, többek kíméletlenségét és sokak bátor kiállását. Későbbi pályafutásuk során 1983-at a legtöbben el szerették volna titkolni, kényelmetlenné vált, hogy mostani nemzetőrökként egykor éppen egy kommunista diktatúra nemzetietlen ítélet végrehajtóiként léptek fel.

E sorok íróját csak az akkori körülmények szülte kényszerű, de nem kellemetlen „kívülállóság” menti fel részben a felelősség alól. Akkor, 1983 táján, egy kicsit előtte és utána még néhány évig a vajdasági magyar hatalom (mert ilyen mindig is létezett) olyan bárgyú és rövidlátó volt, hogy csak a Fórum kiadóház, az írott sajtó és legfeljebb néhány színházi előadás érdekelte. Fel sem fogta, hogy a kezében lehetett volna a legnagyobb fegyver, az akkori Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége. Mindig is fontosabb volt, hogy ki lesz a néhány ezer (legyünk nagylelkűek: esetleg tízezer) példányszámú Magyar Szó főszerkesztője, mint az Újvidéki Televízióé, amely, a legrosszabb esetben is ennek a tízszeresét produkálta. Ennek pozitív hozadéka, hogy még egy ilyen kívülálló, mint e sorok írója is lehetett főszerkesztő.

Nos, az 1983-as év krónikája, amelyet a Faktum jóvoltából ide kattintva Önök elé bocsátunk, híven bemutatja, hogy kik voltunk, és mit akartunk. Véleményem szerint, a vajdasági magyar társadalom szempontjából ez felér egy Nagy Imre perrel.

2009. július 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább