2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

1983

A vajdasági magyar értelmiség lelkiismereti válsága

Bódis Gábor
Bódis Gábor
1983
Új Symposion

Akkor, 1983-ban, mi kor- és sorstársak, ám egy kicsit kívülállók nem is fogtuk fel, hogy történelmi események zajlanak körülöttünk.

Az Új Symposion akkori, Sziveri-féle szerkesztőségének kálváriája híven tükrözi a vajdasági magyar értelmiség vívódását egy kellemesnek tűnő diktatúra alkonyán. Ebbe bele kell érteni egyes szereplők szolgalelkűségét, mások kétszínűségét, többek kíméletlenségét és sokak bátor kiállását. Későbbi pályafutásuk során 1983-at a legtöbben el szerették volna titkolni, kényelmetlenné vált, hogy mostani nemzetőrökként egykor éppen egy kommunista diktatúra nemzetietlen ítélet végrehajtóiként léptek fel.

E sorok íróját csak az akkori körülmények szülte kényszerű, de nem kellemetlen „kívülállóság” menti fel részben a felelősség alól. Akkor, 1983 táján, egy kicsit előtte és utána még néhány évig a vajdasági magyar hatalom (mert ilyen mindig is létezett) olyan bárgyú és rövidlátó volt, hogy csak a Fórum kiadóház, az írott sajtó és legfeljebb néhány színházi előadás érdekelte. Fel sem fogta, hogy a kezében lehetett volna a legnagyobb fegyver, az akkori Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége. Mindig is fontosabb volt, hogy ki lesz a néhány ezer (legyünk nagylelkűek: esetleg tízezer) példányszámú Magyar Szó főszerkesztője, mint az Újvidéki Televízióé, amely, a legrosszabb esetben is ennek a tízszeresét produkálta. Ennek pozitív hozadéka, hogy még egy ilyen kívülálló, mint e sorok írója is lehetett főszerkesztő.

Nos, az 1983-as év krónikája, amelyet a Faktum jóvoltából ide kattintva Önök elé bocsátunk, híven bemutatja, hogy kik voltunk, és mit akartunk. Véleményem szerint, a vajdasági magyar társadalom szempontjából ez felér egy Nagy Imre perrel.

2009. július 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább