2021. július 30. péntek
Ma Judit, Xénia, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Pattogás

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Pattogás
(tobolka illusztrációja)

Pattog, mint a labda, így a mondás. Vagy mint gedaszar a deszkán, így a népi bölcsességírja jegyzetében (rólunk is) a parameter.sk portálon Szerbhorváth György. Íme, a teljes szöveg:

Valami ilyesmi történt, szó szerint is, amikor Orbán Viktor a múlt héten a Vajdaságba látogatott, hogy nyíltan kiálljon a választási kampányban a Vajdasági Magyar Szövetség mellett. Erről már írtunk – de hát a VMSZ lett a Fidesz legjobb tanítványa a régióban, a többi vajdmagy párt meg csak pislog, mert nem értik, ha ők már tizenéve nyalják Orbán focista talpát, ő hogyan borulhat most össze Pásztor Istvánékkal, akik pár éve még Gyurcsánnyal bratyiztak? (Hogy Szerbiában meg a legmorbidabb koalíciók megkötésére is hajlamosak a hatalom egy darabkájáért, arról majd a választások után.)

Vasárnap ki fog derülni, mennyit hozott Orbán Pásztorék konyhájára. Az azonban már Orbán monomániájának – jó, nevezzük sima foci-imádatának – újabb bizonyítéka, hogy vajdasági kampánysegítő körútját a hajdújárási focipályán kezdte. A Szabadka melletti település csapatának amúgy még magyar neve sincs (Vinogradarnak) hívják, de ez tökmindegy – Orbán odament, és fejelgetett zakóban az egyik kölyökkel, fényképezték őket ezerrel. Príma fotó, hozta is a pártsajtó.

A röhej tárgya azonban az, hogy Orbán – írd és mondd: összesen – egy labdát ajándékozott a focicsapatnak. Igaz, dedikálva. Lesz mit a vitrinbe tenni, dekázni meg semmivel. Igaz, ez nem a mi gondunk. De a sajtó arról is beszámolt, hogy ez nem akármilyen focilabda, hanem a lengyel-ukrán Európa Bajnokság hivatalos labdája, szóval, bazi nagy az értéke, gondolom, lehet, vagy ötven euró (és ázsiai gyerekmunkában varratták, ahogy az már lenni szokott). A magyar adófizetőknek ez kb. úgy 6-8 ezer SMS-ébe fog pluszba fájni… Pontosabban nem fog fájni – s ez a jó hír -, mert e labdát a magyar miniszterelnök személyesen Kijevben kapta az ukrán államelnöktől. (Aki szabadidejében volt politikai ellenfelét vereti a börtönben, lásd a német kormány üzenetét fociügyben Kijev irányába.)

Persze, a gondos kampányszervezők találtak a Vajdaságban ilyen-olyan épülőfélben lévő kollégiumot, amiket Orbán felavathatott, megnézhetett, elvitték virágkiállításra és templomba is, hogy ott pihenhesse ki a hajdújárási fejelgetés fáradalmait, de a kijevi kormányzat nevében azért én küldenék egy üzenetet, avagy kérdést: illik ajándékot továbbajándékozni? Még akkor is, ha nem aranycsövű vadászpuskáról van szó, vagy az esküvőre kapott ötödik mikrohullámúról, hanem csak egy „pöttyösről”? Mert ajándékot továbbajándékozni, khmm, pitiáner dolog.

Oké, ezer olyan történetet tudunk, amikor az államfők az egymásnak osztogatott ajándékokat továbbadták, lehetőleg a nép emberének. Vagy múzeumba rakták. Főképpen azért, mert jobb helyeken hivatásos politikusok csak szimbolikus értékű ajándékot tarthatnak meg. Egy focilabda meg hát nem a világ.

Csak az a probléma, hogy Orbán számára a focin kívül nincs világ. Innentől ijesztő, hogy számára az ország fejlesztése egyenlő a stadionépítéssel (főleg Felcsúton), ha meg a határon túliakhoz megy, rögvest egy focipályán köt ki. Mondani sem kell, hogy körútján a focistákon kívül csak papokkal, hivatásos politikusokkal találkozott, és maximum akkor láthatott egyébként szintén a politikában vagy a pártsajtóban forgolódó „kultúrmunkást”, amikor beszédet tartott Szabadkán.

Nem mintha egy művész számára nagy dicsőség lenne vele kvaterkázni, vagy azoknak a civileknek, akik például az elesettek megsegítésén dolgoznak a faluszéleken, szinte a semmiből. Nekik úgysem hozott volna semmit. Ahogy a vajdasági magyarok többségének sem, akik ki sem mennek szavazni, és annyi józan eszük is van, hogy nem az ún. anyaországban látják az egyedüli megmentőt, mert nem ott élnek fizikailag és munkaügyileg.

De mi sem jellemzőbb, hogy ama szombati Magyar Szóban, amelyben vagy tíz egész oldalon reklámozzák Orbánt, Pásztort, a VMSZ jelöltjeit, egy propagandista a független értelmiségieknek esett nekik, így (az egyedüli vajdmagy) Kossuth-díjas íróknak, Tolnai Ottónak és Végel Lászlónak, mondván, kisebbségben nincs függetlenkedés, az maga a nemzetárulás, mert a felelős értelmiségi csakis nemzetben gondolkodik a határon túl.

Na meg ezentúl fociban. Szegény Tolnai, szegény Végel: ha jól tudom, egyiket se érdekelte sosem a foci.

2012. május 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tartuffe és Orgon

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >

Tovább

Vajdasági írók vajdasági írókról

Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >

Tovább

Hajnal Jenő minden határt túllépett

Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >

Tovább

Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról

Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >

Tovább

A szívderítő buli részesei

És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >

Tovább

Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?

Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >

Tovább

A Pásztor-világ második nagy kultúrbotránya

Az első kétségkívül a szabadkai Népszínház magyar társulata "betörésének" kísérlete volt egy szélsőjobbos káder kinevezésével. Ekkor >

Tovább

A „párbaj”

Verekedésre nem került sor, csak kávéházi veszekedésre. Vuk Jeremić pártelnök szerint helyesebb lenne, ha egy tévévitában >

Tovább

Magánszorgalmú dögök

Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most is éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e az akolból >

Tovább

A tömegdemokrácia Achilles sarka a nép

Abból indulok ki, hogy mindenki személyesen felel az általa választott politikai elit bűneiért. Nem elég a >

Tovább

Rezsimtelevíziós káderek

Hol vannak most ezek a „fiatal újságírók” és mikor kapnak munkalehetőséget, ha a „nélkülözhetetlen” nyugdíjjogosultak nem >

Tovább

A demokrácia bohózat lett

Diktátorra többé nincs szükség, közeleg a diktátor nélküli diktatúra korszaka. Ilyennek tűnik az önkéntes szolgaság a >

Tovább