Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Pattogás
Szerbhorváth György
Pattog, mint a labda, így a mondás. Vagy mint gedaszar a deszkán, így a népi bölcsesség – írja jegyzetében (rólunk is) a parameter.sk portálon Szerbhorváth György. Íme, a teljes szöveg:
Valami ilyesmi történt, szó szerint is, amikor Orbán Viktor a múlt héten a Vajdaságba látogatott, hogy nyíltan kiálljon a választási kampányban a Vajdasági Magyar Szövetség mellett. Erről már írtunk – de hát a VMSZ lett a Fidesz legjobb tanítványa a régióban, a többi vajdmagy párt meg csak pislog, mert nem értik, ha ők már tizenéve nyalják Orbán focista talpát, ő hogyan borulhat most össze Pásztor Istvánékkal, akik pár éve még Gyurcsánnyal bratyiztak? (Hogy Szerbiában meg a legmorbidabb koalíciók megkötésére is hajlamosak a hatalom egy darabkájáért, arról majd a választások után.)
Vasárnap ki fog derülni, mennyit hozott Orbán Pásztorék konyhájára. Az azonban már Orbán monomániájának – jó, nevezzük sima foci-imádatának – újabb bizonyítéka, hogy vajdasági kampánysegítő körútját a hajdújárási focipályán kezdte. A Szabadka melletti település csapatának amúgy még magyar neve sincs (Vinogradarnak) hívják, de ez tökmindegy – Orbán odament, és fejelgetett zakóban az egyik kölyökkel, fényképezték őket ezerrel. Príma fotó, hozta is a pártsajtó.
A röhej tárgya azonban az, hogy Orbán – írd és mondd: összesen – egy labdát ajándékozott a focicsapatnak. Igaz, dedikálva. Lesz mit a vitrinbe tenni, dekázni meg semmivel. Igaz, ez nem a mi gondunk. De a sajtó arról is beszámolt, hogy ez nem akármilyen focilabda, hanem a lengyel-ukrán Európa Bajnokság hivatalos labdája, szóval, bazi nagy az értéke, gondolom, lehet, vagy ötven euró (és ázsiai gyerekmunkában varratták, ahogy az már lenni szokott). A magyar adófizetőknek ez kb. úgy 6-8 ezer SMS-ébe fog pluszba fájni… Pontosabban nem fog fájni – s ez a jó hír -, mert e labdát a magyar miniszterelnök személyesen Kijevben kapta az ukrán államelnöktől. (Aki szabadidejében volt politikai ellenfelét vereti a börtönben, lásd a német kormány üzenetét fociügyben Kijev irányába.)
Persze, a gondos kampányszervezők találtak a Vajdaságban ilyen-olyan épülőfélben lévő kollégiumot, amiket Orbán felavathatott, megnézhetett, elvitték virágkiállításra és templomba is, hogy ott pihenhesse ki a hajdújárási fejelgetés fáradalmait, de a kijevi kormányzat nevében azért én küldenék egy üzenetet, avagy kérdést: illik ajándékot továbbajándékozni? Még akkor is, ha nem aranycsövű vadászpuskáról van szó, vagy az esküvőre kapott ötödik mikrohullámúról, hanem csak egy „pöttyösről”? Mert ajándékot továbbajándékozni, khmm, pitiáner dolog.
Oké, ezer olyan történetet tudunk, amikor az államfők az egymásnak osztogatott ajándékokat továbbadták, lehetőleg a nép emberének. Vagy múzeumba rakták. Főképpen azért, mert jobb helyeken hivatásos politikusok csak szimbolikus értékű ajándékot tarthatnak meg. Egy focilabda meg hát nem a világ.
Csak az a probléma, hogy Orbán számára a focin kívül nincs világ. Innentől ijesztő, hogy számára az ország fejlesztése egyenlő a stadionépítéssel (főleg Felcsúton), ha meg a határon túliakhoz megy, rögvest egy focipályán köt ki. Mondani sem kell, hogy körútján a focistákon kívül csak papokkal, hivatásos politikusokkal találkozott, és maximum akkor láthatott egyébként szintén a politikában vagy a pártsajtóban forgolódó „kultúrmunkást”, amikor beszédet tartott Szabadkán.
Nem mintha egy művész számára nagy dicsőség lenne vele kvaterkázni, vagy azoknak a civileknek, akik például az elesettek megsegítésén dolgoznak a faluszéleken, szinte a semmiből. Nekik úgysem hozott volna semmit. Ahogy a vajdasági magyarok többségének sem, akik ki sem mennek szavazni, és annyi józan eszük is van, hogy nem az ún. anyaországban látják az egyedüli megmentőt, mert nem ott élnek fizikailag és munkaügyileg.
De mi sem jellemzőbb, hogy ama szombati Magyar Szóban, amelyben vagy tíz egész oldalon reklámozzák Orbánt, Pásztort, a VMSZ jelöltjeit, egy propagandista a független értelmiségieknek esett nekik, így (az egyedüli vajdmagy) Kossuth-díjas íróknak, Tolnai Ottónak és Végel Lászlónak, mondván, kisebbségben nincs függetlenkedés, az maga a nemzetárulás, mert a felelős értelmiségi csakis nemzetben gondolkodik a határon túl.
Na meg ezentúl fociban. Szegény Tolnai, szegény Végel: ha jól tudom, egyiket se érdekelte sosem a foci.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >