Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pattogás
Szerbhorváth György
Pattog, mint a labda, így a mondás. Vagy mint gedaszar a deszkán, így a népi bölcsesség – írja jegyzetében (rólunk is) a parameter.sk portálon Szerbhorváth György. Íme, a teljes szöveg:
Valami ilyesmi történt, szó szerint is, amikor Orbán Viktor a múlt héten a Vajdaságba látogatott, hogy nyíltan kiálljon a választási kampányban a Vajdasági Magyar Szövetség mellett. Erről már írtunk – de hát a VMSZ lett a Fidesz legjobb tanítványa a régióban, a többi vajdmagy párt meg csak pislog, mert nem értik, ha ők már tizenéve nyalják Orbán focista talpát, ő hogyan borulhat most össze Pásztor Istvánékkal, akik pár éve még Gyurcsánnyal bratyiztak? (Hogy Szerbiában meg a legmorbidabb koalíciók megkötésére is hajlamosak a hatalom egy darabkájáért, arról majd a választások után.)
Vasárnap ki fog derülni, mennyit hozott Orbán Pásztorék konyhájára. Az azonban már Orbán monomániájának – jó, nevezzük sima foci-imádatának – újabb bizonyítéka, hogy vajdasági kampánysegítő körútját a hajdújárási focipályán kezdte. A Szabadka melletti település csapatának amúgy még magyar neve sincs (Vinogradarnak) hívják, de ez tökmindegy – Orbán odament, és fejelgetett zakóban az egyik kölyökkel, fényképezték őket ezerrel. Príma fotó, hozta is a pártsajtó.
A röhej tárgya azonban az, hogy Orbán – írd és mondd: összesen – egy labdát ajándékozott a focicsapatnak. Igaz, dedikálva. Lesz mit a vitrinbe tenni, dekázni meg semmivel. Igaz, ez nem a mi gondunk. De a sajtó arról is beszámolt, hogy ez nem akármilyen focilabda, hanem a lengyel-ukrán Európa Bajnokság hivatalos labdája, szóval, bazi nagy az értéke, gondolom, lehet, vagy ötven euró (és ázsiai gyerekmunkában varratták, ahogy az már lenni szokott). A magyar adófizetőknek ez kb. úgy 6-8 ezer SMS-ébe fog pluszba fájni… Pontosabban nem fog fájni – s ez a jó hír -, mert e labdát a magyar miniszterelnök személyesen Kijevben kapta az ukrán államelnöktől. (Aki szabadidejében volt politikai ellenfelét vereti a börtönben, lásd a német kormány üzenetét fociügyben Kijev irányába.)
Persze, a gondos kampányszervezők találtak a Vajdaságban ilyen-olyan épülőfélben lévő kollégiumot, amiket Orbán felavathatott, megnézhetett, elvitték virágkiállításra és templomba is, hogy ott pihenhesse ki a hajdújárási fejelgetés fáradalmait, de a kijevi kormányzat nevében azért én küldenék egy üzenetet, avagy kérdést: illik ajándékot továbbajándékozni? Még akkor is, ha nem aranycsövű vadászpuskáról van szó, vagy az esküvőre kapott ötödik mikrohullámúról, hanem csak egy „pöttyösről”? Mert ajándékot továbbajándékozni, khmm, pitiáner dolog.
Oké, ezer olyan történetet tudunk, amikor az államfők az egymásnak osztogatott ajándékokat továbbadták, lehetőleg a nép emberének. Vagy múzeumba rakták. Főképpen azért, mert jobb helyeken hivatásos politikusok csak szimbolikus értékű ajándékot tarthatnak meg. Egy focilabda meg hát nem a világ.
Csak az a probléma, hogy Orbán számára a focin kívül nincs világ. Innentől ijesztő, hogy számára az ország fejlesztése egyenlő a stadionépítéssel (főleg Felcsúton), ha meg a határon túliakhoz megy, rögvest egy focipályán köt ki. Mondani sem kell, hogy körútján a focistákon kívül csak papokkal, hivatásos politikusokkal találkozott, és maximum akkor láthatott egyébként szintén a politikában vagy a pártsajtóban forgolódó „kultúrmunkást”, amikor beszédet tartott Szabadkán.
Nem mintha egy művész számára nagy dicsőség lenne vele kvaterkázni, vagy azoknak a civileknek, akik például az elesettek megsegítésén dolgoznak a faluszéleken, szinte a semmiből. Nekik úgysem hozott volna semmit. Ahogy a vajdasági magyarok többségének sem, akik ki sem mennek szavazni, és annyi józan eszük is van, hogy nem az ún. anyaországban látják az egyedüli megmentőt, mert nem ott élnek fizikailag és munkaügyileg.
De mi sem jellemzőbb, hogy ama szombati Magyar Szóban, amelyben vagy tíz egész oldalon reklámozzák Orbánt, Pásztort, a VMSZ jelöltjeit, egy propagandista a független értelmiségieknek esett nekik, így (az egyedüli vajdmagy) Kossuth-díjas íróknak, Tolnai Ottónak és Végel Lászlónak, mondván, kisebbségben nincs függetlenkedés, az maga a nemzetárulás, mert a felelős értelmiségi csakis nemzetben gondolkodik a határon túl.
Na meg ezentúl fociban. Szegény Tolnai, szegény Végel: ha jól tudom, egyiket se érdekelte sosem a foci.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bőnyi rendőrgyilkos?
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >