2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A magyarok nagyon rövid története

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A magyarok nagyon rövid története
Történelem (aphostol illusztrációja)

Ezzel a címmel jelent meg az Amerikai Népszava online kiadásában Para-Kovács Imre, közismert publicista írása Magyarország legújabb kori történelméből, amelyből kivonatokat közlünk.

„Voltak szabad választások, és a Magyar Demokrata Fórum nyert, hogy a KDNP-vel és a Kisgazdákkal alakítson kormányt, ami sikerült is. Nyomorult négy évünk volt.

Úgy tettek, mintha nem történt volna semmi mostanában, és az első zsidótörvény után Magyarországon folytatódtak volna a boldog békeidők, sem nyilasok, sem világháború, csak az oroszok, de azok nagyon.

Pökhendi, álszent és nevetségesen bumfordi kormányunk volt, igaz, legalább nem loptak sokat, viszont hagyták a szocialistákat tovább lopni, mert ők már a nyolcvanas években belekezdtek rendesen.

Beégtek, mint a rongy, ami törvényszerű volt, de beindították a nyilasokat, ami viszont nem.

Utánuk Horn Gyula jött, aki nem sok tolvajt zárt börtönbe (hogy finom legyek), és igyekezett, igyekezett, de már késő volt. Itt szeretném megjegyezni, hogy hazánk esetében mindig késő volt, tulajdonképpen a húszas években kellett volna belehúzni, de mint tudjuk, elsöpört minket a történelem.

Jött is utánuk a Fidesz, de ez nem az a Fidesz volt, amelyik az MDF ellenzékeként működött, hanem egy másik, mert ott közben kinevezte magát vezérnek az Orbán nevű, de róla majd később.”…

„Az első Orbán-kormány erősen kezdett, már nem a szocialisták lopták a legtöbbet, de az is kiderült, hogy a miniszterelnök elkötelezett a bunkó országot, de gyorsan ügye mellett, és ezért mindent meg is tett. Nem mondom, ha én lennék a vezér, akkor nem biztos, hogy meg tudnám állni a balett megszüntetését, mert nem szeretem, és ugyan miért legyenek olyan dolgok az én országomban, amit nem szeretek. De csak ha iszom. Mert ha nem iszom, akkor ennél sokkal okosabb vagyok, nem is leszek miniszterelnök.

Kínos is volt, hosszúnak is tűnt, láthatóvá is váltak az alapelvek, miszerint Magyarország nincs jó helyen Nyugaton, mert ott liberálisok uralkodnak, és mindenbe belepofáznak.

Nagy meglepetésre (nem én lepődtem meg, hanem ők), leváltották őket a szocik, jött Medgyessy, ez a jó szándékú, ám végtelenül gyönge és tehetségtelen miniszterelnök, aztán Gyurcsány, aki valamivel erősebb és valamivel tehetségtelenebb volt elődjénél. Mondanom sem kell, már megint nem a Fidesz lopta a legtöbbet.”…

„Gyurcsány megbukott (hosszú történet, nem mennék bele), jött Bajnai, aki tehetségesebb volt, de mindenkinél gyöngébb, elég ha csak azt mesélem el, hogy nemrégiben megkérdezték, vállalná-e megint a posztot, mire valami olyasmit mondott, hogy amennyiben megnyeri valaki helyette a választásokat, elintézi a papírmunkát, elmondja a beiktatási beszédet, akkor esetleg beül a miniszterelnöki székbe, de nem szabad bántani.

Tökös csávó, Miskolcon már halott lenne.

Hullottak a levesbe, ahogy kell, jött megint Orbán, és volt nagy csodálkozás, mert ennyit azért még senki sem lopott, nem beszélve a szervezésről, amitől a szocialisták hirtelen az Olsen bandának látszottak, míg a Fidesz az Ocean Eleven-nek, de minimum tíznek.

Volt megint kultúrabezárás, sajtóvisszametszés, sógor-koma fékezett habzású horthyzmus, pofátlanság és primitívség, de ezerrel, és mivel megtehették, meg is tették, csak egészség legyen.”

2012. május 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább