2019. augusztus 18. vasárnap
Ma Ilona, Rajnald névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

32 nap alatt a Föld körül

Tijuana, a Cézár-saláta őshazája (05.)

Németh Árpád
Németh Árpád
Tijuana, a Cézár-saláta őshazája (05.)
Kakukktojás

Régóta motoszkál a fejemben az a történet, ami miatt nekem Mexikóba kellett mennem. Heinrich Böll eredeti novellája ugyan Nyugat-Európában játszódik, ám én először a tengerentúli változatot hallottam. Az élet értelmének definíciója:

Egy amerikai üzletember bámészkodott egy mexikói halászfalu mólójánál, amikor egy halász egy szál magában kikötött, csónakjában néhány tonhallal.

– Ejha – csettintett az amerikai –, szép fogás! Sokáig volt kint?

– Á, csak pár órát.

– Miért nem maradt tovább? – kíváncsiskodott állhatatosan az idegen.

– Ennyi hal épp elég nekem, meg a családomnak, sőt egy-két darab még a piacra is jut – hárított a mexikói.

Kezet fogtak, bemutatkoztak egymásnak: John és Juan.

– Hogy tölti szabadidejét? – kérdezte John.

A mexikói elmélázott:

– Hát, sokáig alszom, halászok, játszok a gyerekekkel, délben kisütjük a halat, aztán sziesztázok a feleségemmel, Mariával. Esténként kimegyünk a faluba, ahol elkortyolunk egy-két pohár bort az amigókkal. Néha a gitárom is megpendítem. Egyszóval eléggé elfoglalt vagyok.

– Figyeljen rám – szakította félbe a turista. – Én a Harvardon végeztem, és miután ön nagyon rokonszenvesnek tűnik, szívesen segítek. Több időt kellene a halászattal töltenie. Több halat fogna. Idővel egy nagyobb hajót vehetne, még többet halászhatna, még nagyobb hajóra telne, és a végén egy egész flottája lenne. Ahelyett, hogy egy-két halat adna el a piacon, egy teljes rakományt értékesíthetne. Akár egy konzervgyárat is nyithatna. Költözzön el innen. Menjen Mexikóvárosba, Los Angelesbe, sőt, New York-ba, ahol néhány éven belül egy cégbirodalmat irányíthatna.

– De señor, mennyi idő kell ehhez? – kérdezte Juan.

– Úgy 15-20 év.

– És utána, señor?

– Most jön a java! – mosolyodott el John. – Egy alkalmas pillanatban eladja a céget, és egy csapásra milliomossá válik.

– Ó, milliomos… – révedezett el a mexikói tekintete. – És utána?

– Utána nyomban nyugdíjba vonulhatna. Leköltözhetne például egy tengerparti halászfaluba, ahol sokáig alhatna, a kedvére halászhatna, játszhatna a gyerekekkel, délben kisüthetné a halat, aztán sziesztázhatna a feleségével. Esténként kimehetnének a faluba, ahol elkortyolhatnának egy-két pohár bort az amigókkal. Néha a gitárját is megpendíthetné.

***

Hát, egy ilyen halászfalut kerestem. Legalább mutatóba.

Tijuana ugyan nem ilyen halászfalu, de megtette.

Nézzünk körül*:

Az előző részben már többször idézett Béla barátom megpróbált lebeszélni a mexikói kiruccanásról. – Messze van, fárasztó – mondta. – Nézzétek meg inkább a kaliforniai óriásfenyőket.

Én azonban kitartó voltam. Igaz, Las Vegasban az autó bérlése során megkérdeztem, átmehetünk-e a kocsival Mexikóba, amire egy magától értetődő nem volt a válasz, de ez sem tudott eltántorítani a szándékomtól.

Béla végül azt javasolta: hagyjuk az autót a határ előtti utolsó parkolóban, 25 dollárérét megőrzik, mi pedig kényelmesen sétáljuk át a közvetlenül a határ mellett fekvő, közel két milliós városba.

Los Angelesből kényelmesen autózva négy óra alatt értünk le a határra.

A határ előtti utolsó kijárat azonban le volt zárva.

Egyszerűen áttereltek bennünket Mexikóba

Innen nem volt visszaút. Közvetlenül a határon kb. 10 centi magas, 45 fokos szögben fektetett (Kínából rendelhető) szöges akadályok állítják meg a nem baráti szándékkal érkezőket. Az Egyesült Államokból Mexikó felé haladva olyan, mintha egy alacsony fekvőrendőrön mennénk át, visszafelé azonban a szögek menthetetlenül szétrobbantják az abroncsokat, és megakadályozzák az áthaladást.

Így hát – kicsit félszegen – átporoszkáltunk az autóval a Forradalom sugárútjára.

Tulajdonképpen nincs sok látnivaló. Tijuana a XIX. század végén vált várossá.

A spanyolok – Los Angeles térségéhez hasonlóan – már a XVI. század derekán felfedezték, de utána évszázadokig nem történt említésre méltó esemény. A történészek írásos dokumentumokat találtak egy Tia Juana (Juana néni) névre hallgató farmról, de egyetértenek abban, hogy a város elnevezése nem ebből, hanem a kumejai őslakosok tiuán kifejezéséből származik. Ennek jelentése: a tenger mellett.

Tijuana a húszas években, az amerikai szesztilalom idején élte fénykorát. A Forradalom sugárútja sorra nyíltak a bárok, ahol amerikai haditengerészek (d)öntötték magukba a tequilát. Mindaddig, amíg meg nem tiltották számukra a határátlépést. Onnantól kezdve csak bevetésben mentek külföldre.

A kaszinókban amerikai gengszterek és a hollywoodi csillagok játszották el pénzüket. A lóversenypálya közelében ekkoriban nyílt meg az előkelő Aqua Caliente fürdőszálloda játékszalonjaival, amelyeknek Rita Hayworth volt gyakori vendége.

A szerencsejátékot Cárdenas elnök tiltotta be 1935-ben, és attól kezdve Tijuana csillaga halványulni kezdett.

A vallásos mexikóiak templomba kezdtek járni.

Assisi Szent Ferenc temploma


Áhítatos fohász a hűs templomhajóban

A Guadalupei Szűzanyáról elnevezett katedrális a múlt század elején még csak egy kis plébánia volt.

1964-ben nyerte el a katedrális címet

Közben már épül a legújabb főtemplom, amelyikben 3000 hívőnek lesz ülő-, 14 ezernek pedig állóhelye.

Tijuanában, akárcsak az egész amerikai földrészen, még mindig nagy divat a cipőtisztítás.

Limpiador zapatos

Ennek ellenére Tijuana Mexikó egyik leggyorsabban, legdinamikusabban fejlődő városa. Az idegenforgalom mellett a gyógyászat a legfontosabb iparág, egészen pontosan a gyógyászati eszközöket tekintve Észak-Amerika vezető városa.

Egészségügyi szolgáltatásokat kínálnak lépten-nyomon az óvárosban is.

Az ár a töredéke a szomszédos amerikainak

Néhány pillanatfelvétel a városból:

Csúcsforgalom


Ünnepre készülve

Az utcákon folyton főznek:

Egyszerűen úgy hívtam: La Cantina


Nagyon ízletes saláta volt

A hozzávalókat készségesen elmagyarázták, de sajnos nem értettem.

Apropó, saláta: amint azt a címben is jeleztem, Tijuana a Cézár-saláta őshazája.

Caesar Cardini, az olasz származású, a kaliforniai San Diegóban letelepedett séf a szesztilalom idején Tijuanában is üzemeltetett egy vendéglőt. 2003-ban elhunyt Rosa lánya úgy emlékezett vissza a saláta létrejöttére, hogy 1924. július 4-én az amerikai turisták megrohamozták a várost, köztük apja éttermét is. Miután szinte minden elfogyott, éhes vendégek pedig továbbra is érkeztek, Caesar abból kevert az asztaluknál, amiből éppen maradt. A hagyományos Cézár-saláta hozzávalója tehát: a darabolt pirítós salátaágyon, parmezán, citromlé, olívaolaj, tojás, Worcestershire-mártás és feketebors.

Ma Cardini étterme helyén a Casear Hotel üzemel.

Közben még néhány fotó:

El Mariachi – a zenészek


Elképesztő méretű mexikói zászló


A munkavédelmi előírások betartása (elsősorban a háttérben)


A kötelező szieszta ideje

Mielőtt visszaindulnánk, még megcsodáljuk az 1925-ben épült, a baszk jegyeket is magán viselő Jai Alai palotát, ahol pelotát játszottak. Pontosabban a pelotához, a mai fallabda őséhez hasonló mexikói játékot, a jai alait (ejtsd: hajalaj).

Visszafelé…

… talán közmunkában zászlókat festenek a tűző napon egy hídra

Bámészkodok, és beállok az USA irányába tartó hosszú kocsisorba. Pontosabban: beállnék, mert ott terem egy terebélyes, amerikai méretű hölgy mexikói rendőregyenruhában, és mutatja, hogy nem ott a sor vége, ahol én próbálok beállni, hanem legalább négy saroknyival hátrébb.

Elaraszolunk a sor végére, és megpróbáljuk megsaccolni, mennyi időbe telik átjutni a határon. Szerintem két óra, Hajni szerint négy.

Évente 50 millió utas kell át San Ysidrónál

Ez a világ legforgalmasabb határátkelője. Röszke ehhez képest kellemes kirándulóhely. Bélának tökéletesen igaza volt: gyalog kellett volna jönni.

Én nyerek. Majdnem.

Viszlát, barátaink

Két óra alatt egy fiatal, barátságos amerikai útlevélkezelőhöz érünk. Kedélyesen kérdezgeti, milyen volt odaát, sokat vártunk-e, majd megkérdi: mikor lopták el útleveleinket?

Kérdése annyira meglepett, hogy el kellett gondolkoznom, mi is történt útleveleinkkel.

– Nem lopták el, elvesztettük** – habogtam zavartan.

– Hát sajnos ezt az én számítógépemmel nem tudom leellenőrizni – válaszolt változatlanul mosolyogva a határőr. – Kérem, hajtsanak át abba a másik sorba.

Ebbe a másik sorba terelték át a gyanús elemeket. Bennünket is. És úgy is bántak velünk. De újabb fél óra elteltével tisztázódott, hogy nem vagyunk bűnözők, így egy újabb barátságos mosoly után továbbot intettek.

És aztán a bérelt kocsit is kifogástalan állapotban, gond nélkül visszaadtuk.

Az előző rész: A hűvös Kalifornia (04.)

A következő rész: Aloha, Hawaii (06.)

* Az animált térkép megtekintéséhez telepíteni kell a Google ingyenes, Föld nevű alkalmazását (ld. sorozatunk első részét).

** 2008-ban elvesztettünk egy kistáskát. Ebben volt két útlevél is. Az esetet természetesen bejelentettük Spanyolországban, ahol táskánk eltűnt, valamint Magyarországon, ahol új útlevelekért folyamodtunk. Mindmáig nem értem, hogy került ez az információ az amerikai hatóságokhoz. És azt sem, hogy ezt egy héttel korábban, New Yorkban hogy nem szúrták ki.

2011. szeptember 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább

Hívd fel egy barátod

Az, hogy „A korrupció öl” (ez volt a Colectiv tűzesetet követő országos tüntetések és tiltakozások központi >

Tovább

Az új osztály és a múltgyalázás

A múltgyalázás az új kleptokapitalista osztály politikai terméke, az új osztály ezzel kompromittálja az egyébként is >

Tovább