2022. július 7. csütörtök
Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

32 nap alatt a Föld körül

New York, a kialvatlan város (02.)

Németh Árpád
Németh Árpád
New York, a kialvatlan város (02.)
Unalomig lerágott csont, de most épp ez a fotó a kedvencem (a szerző felvételei)

Íme, néhány, mind a mai napig érvényes New York-i előírás:

– Vasárnap senki sem sétálhat fagylaltos tölcsérrel a zsebében.

– A felhőkarcolóból történő kiugrás büntetése halál.

– Liftezés közben tilos bárkivel beszélgetni. Az utas összekulcsolt kezekkel tekintetét a liftajtóra köteles szegezni.

– Papucs viselete este 10 után tilos.

Ez utóbbi szabályból nem derül ki pontosan, hol is tilos a papucs viselete. Este 10 után.

Mielőtt azonban megérkeznénk a városba, nézzük, mit is fogunk körbejárni*:

Hajni még nem, én már voltam néhányszor New York-ban. Először éppen 40 éve, 1971-ben bámultam meg Manhattant az East Riveren és a Hudsonon hajózva, utoljára pedig az akkor még mereven a felhőbe hasító World Trade Center ikertornyai tövében vadásztunk szakadó esőbe taxira Laci barátommal. Azóta sok terrorista szemét szúrta az erőtől duzzadó város.

Kora délután érkeztünk meg, és a Kennedy-reptéren posztoló CBP-s (határőr-vámtiszt egyben) szinte unott arccal ellenőrizte útleveleinket számítógépében. Ja, és természetesen ujjlenyomatokat vett – na, nem a hagyományos tintás módszerrel, hanem elektronikusan. De simán beengedett bennünket. Mindezt csak azért írom le ilyen körülményesen, mert másodszori belépési kísérletünk az USA-ba néhány nappal később már nem volt ennyire eseménymentes.

Egy óra múlva már a kiváló helyen, az Ötödik sugárút tőszomszédságában, a Central Park közelében levő szállodánkba értük, de – dacára annak, hogy ez a napunk a 24 helyett 30 órás volt – nem henyéltünk.

Az írek védőszentjéről, a Szent Patrikról elnevezett katedrális szinte eltűnik a felhőkarcolók tövében, holott valóban katedrális méretű. Tornyai 330 láb, kereken 100 méter magasak, a környező épületek, kivált a szemközti Rockefeller központ mellett eltörpülnek. Nem sokkal nemzeti ébredésünk után kezdték el tervezni, alapkövét egészen pontosan 1858. augusztus 15-én, helyezték el. A Észak-Dél polgárháború során hét évig állt az építkezés. Végül 1879. májusában szentelték fel.

A Szent Patrick katedrális a többi között francia és angol művészek építették, Szent Mihály és Szent Lajos oltárát pedig Tiffany & Co. díszítette

Itt, a közelben van a mai kor másik szentélye. Az ugyancsak az Ötödik sugárúton lévő hófehér épület kivülről letisztult, és csak egy apró alma jelzi a bejáratnál, hogy ez a világ jelenleg legértékesebb cégének a bemutatóterme.

Apple, Ötödik sugárút

Valahol itt találkoztunk azzal a magát tadzsik közgazdász egyetemistának való riksással, aki felajánlotta, hogy triciklijén körbevisz bennünket. A kért árból ítélve kiváló közgazdász válik belőle. Végül megállapodtunk, és ő halált megvető bátorsággal száguldott be a buszok, és tülkölő sárga taxisok közé.

Elmentünk a Radio City Music Hall mellett, ahol mind a mai napig a show business legnagyobbjai lépnek fel. Gyerekkoromban sóvárogva néztem a Riverdance plakátját. A legolcsóbb jegy akkoriban 100 dollárba került... istenem, mit nem adtam volna egy belépőért!

A Rockefeller központ földszintjén terpeszkedik az RCMH

A tadzsik fiúnak azonban azt mondtam, hogy a Dakota felé vegye az irányt, amit első hallásra nem értett, nem is ismerte. Amikor viszont John Lennont említettem, felcsillant a szeme:

– Á, a felesége, Yoko Ono még mindig ott lakik.

Ezt viszont én nem ellenőriztem le. Az azonban bizonyos, hogy néhány lakás a tulajdonában van. (Yoko Onóval egyébként Budapesten, az Országházban ismerkedtem meg – úgy látszik kedveli a New York-tól elütő stílust.)

A tádzsik közben a Central Parkon át karikázott olyan orrfacsaró bűzben, amit nálunk nyáron az Állatkert környékén sem érezni.

Hajninak egy pillantás alatt könnybe lábadt a tekintete. A riksás hátrafordult, és vidáman elmagyarázta, hogy az átható illat forrása a konflislovak vizelete. A turistákat szállítják napestig, kivált nyáron, és bizony gyakran űrítenek:

– Mert hát a ló is csak ember! – kacsintott a tádzsik.

A Central Park nyugati negyede

A Central Park egyébként gyönyörű. A felhőkarcolókkal túlzsúfolt Manhattan-félszigetnek a lélegeztető készüléke. Nem csoda, hogy a park mentén a legdrágábbak az ingatlanok. Érthető hát, hogy John Lennon is itt, ezen a környéken szemelte ki magának az amerikai otthonát.

Az északnémet reneszánsz jegyeit magán viselő Dakotát 1880-ban kezdték el építeni Edward Clark, a Singer varrógépgyár akkori tulajdonosának a megrendelésére. Manapság azt mondanánk: zöldmezős beruházás volt. Nevét arról kapta, hogy a terület a névadó indián törzs birodalmának végein feküdt.

John Lennon 1973-ban költözött ide, és a szemközti parkban tett sétája után itt, a ház előtt végzett vele David Chapman 1980. december 8-án. Egy évvel később a park általa kedvelt részét Strawberry Fieldsnek nevezték el slágere nyomán.

A Beatles akkori vezéregyéniségére az Imagine mozaikja emlékezik

A Dakota után a tádzsik fiútól némi vita után elváltunk, mert még 20 dollárt kért szerinte két háztömbnyi többlet útért.

Mivel végül is rendes volt, kapott tőlem még egy húszast, de abban a pillanatban az ott ténfergő rendőrök félreállították, és arra való hivatkozással, hogy nem működik az irányjelzője vagy nincs sapka a fején – a részleteket nem tudtam kihámozni –, nyomban megszabadították bevételétől. De akkora már odébb álltunk.

Laza, majd egy órás séta után a Central Park túloldalán

Amint az a műholdas térképről tökéletesen látszik, a Dakota túloldalán, az Ötödik sugárúton, valahol a park közepe táján bújik meg a kortárs művészetnek helyet adó Guggenheim, teljes nevén a Solomon R. Guggenheim Múzeum. A jellegzetes, akkoriban iszonyúan modern épületet még 1959-ben emelték, és rövid idő alatt New York ugyanannyira emblematikus jelképe lett, mint az Opera Sydneyben.

Dél felé visszaindulva következik a Metropolitan múzeum, a Met, amelyiknek a létrehozásáról lelkes amerikaiak döntöttek a polgárháború végén – francia minta alapján magától értetődően Párizsban.

A Met eredeti épületet megannyiszor körbeépítették, így aztán ma a világ egyik legnagyobb múzeuma

A Central Park déli csücske alatt, a Plaza előtti téren a multikultúra jegyében Ai Weiwei remekei, a kínai állatöv jegyei sorakoznak.

A Sárkány évében születtem

A „demokratikus” Kínában a művészt folyamatosan bírálják politikai hitvallása miatt, magyarán a legutóbb idén áprilisban vették őrizetbe a pekingi reptéren, majd vádemelés nélkül két hónapig tartották fogva.

A kínai kitérő után térjünk vissza Amerika legnagyobb városába. Kissé pilledten, de nyaktörő mutatvánnyal megbámultuk a Trump tornyot, akinek névadója, Donald Trump iparmágnás tavaly még bejelentette, hogy indul a 2012-es amerikai elnökválasztáson, majd nem sokkal később szándékát visszavonta – és utána elindultunk az éjszakai életbe: a Broadwayre és a Times Square-re.

A Trump – békanézetből

A Nyugati 47-ik utcán ballagtunk végig, ahol már húzták le a redőnyöket a Gyémántnegyedben üzemelő pajeszos ékszerkereskedők.

A húszas évektől ez a gyémántkereskedelem központja

És itt már hallatszott a tombolás, aminek a forrását még akkor sem fejtettük meg, amikor kiértünk a holland széles utcából, a Breede wegből fordított Broadwayre. Az Amerika sugárúttal való találkozása a Times Square, a nemrég még, a Taxisofőr és az Éjféli cowboy c. filmekből megismert vöröslámpás negyed.

Ma turisták ezrei ücsörögnek-ácsorognak órákon át a téren, kivált sötétedés után

Iszonyatos méretű reklámok villognak, igazi szilveszteri-karneváli hangulat.

Az egyik reklámon magunkat is felfedezzük – segítek –, a kivetítő bal szélén, középmagasságban

Erőnk ugyan fogytán, de este 10 körül még felkapaszkodunk az Empire State Building 86. emeleten levő kilátójába. Az Art Deco stílusú torony a Világkereskedelmi Központok lerombolása után újra a város legmagasabb épülete.

S ha már a WTC-t említettem, hadd jegyezzem meg, hogy 1945. július 28-án az Empire State Buildingbe is egy B-25-ös bombázó csapódott. Ez azonban nem terrortámadás volt. A balesetet a sűrű köd okozta. Tizennégyen vesztették életüket, csodával határos módon Betty Lou Oliver liftkezelő azonban túlélte a repülőgép becsapódása okozta 75 emeletnyi zuhanást. 1997. február 23-án viszont Abu Kamal nyitott tüzet a kilátóban. Heten megsebesültek, egy látogató meghalt, végül a 69 éves palesztin tanító öngyilkos lett.

Azóta, különösen pedig 2001. óta csak a reptérivel vetekedő biztonsági ellenőrzés után lehet belépni az épületbe.

A pazar éjjeli látvány kárpótol az órákig tartó sorban állásért

Éjfélkor, a harmincórás nap végén kimerülten zuhantunk ágyba. Véget ért a 32 nap alatt… projekt első napja.

Másnap reggel első felindulásomban úgy döntöttem, gyalog sétálunk le a Manhattan déli csücskéig, de amikor elnéztem az Ötödik sugárúton, és nem láttam a végét, a józan ész diadalmaskodott a fiatalkori hevesség felett. Találomra lementünk egy metrómegállóba.

Kár lett volna kihagyni. Igaz, már lecsengett a reggeli csúcs, az állomáson alig lézengtek utasok. A tisztára sikált peront jegy nélkül nem lehet megközelíteni.

A bliccelést még hírből sem ismerik

Mindössze egy pénztáros ügyelt a rendre, ő magyarázta el, hogy juthatunk el egy átszállással a Battery Parkba, nyolc dollárért pedig adott egy jegyet.

– De – hebegtem –, ketten vagyunk, és át is szállunk.

– Az a jegy kétszemélyes, és egy átszállásra is feljogosít – mosolygott.

A Battery Park a Manhattan déli csücske. A 18. században itt helyezkedtek el a várost védő ütegek, ma a 10 hektáros park az üzleti negyed tüdeje.

A környékről indulnak a kompok a déli szigetekre, köztük a legnagyobbra, a Staten Islandre, mi azonban ezúttal egy kisebbre, a Liberty Islandre igyekeztünk.

Alig egyórás sorban állás után jegyhez jutottunk, utána további másfél órát álltunk sorba a biztonságos beléptetésre várva.

Itt, a Battery Park partja mellett van a kereskedelmi tengerészek emlékműve. Hajóikat az Atlanti-óceánon a második világháborúban a német U-bootok torpedózták. A süllyedő hajókat végtelen hidegvérrel fényképezték a németek.

Az egyik feltárt fénykép ihlette meg a Párizsban felnövő, venezuelai származású Maria Sol Escobart, egyszerűsített művésznevén Marisolt a megrázó pillanat megörökítésére.

Marisol: American Merchant Mariners’ Memorial

2001. óta szigorú a beléptetés szinte minden helyen, ahol egynél több ember fordul elő. Ez ugyan lelassítja az életet, az amerikaiak azonban egykedvűen tűrik. Megszokták.

S míg a Battery Parkban állunk sorba, kárpótlásul szól némi zene. A kikötőben egy Benjamin Franklin-idézet: „Ahol szabadság van, ott a hazám.”

Maga a Szabadság-szobor, és története az én szívemet is megdobogtatja, de a hajóról nem szállunk le, mert…

… tömött sorokban várakoznak a turisták, hogy visszajuthassanak Manhattanbe

Hajónk lassan megtelik, és elindulunk visszafelé.

Pazar látvány: a Szabadság-szobor háttérben a Manhattannel

A komp az Ellis-sziget mellett is kiköt. Az Újvilág kapujának is nevezik. 1892. óta több mint 12 millió bevándorló lépett itt az Egyesült Államok területére.

A holland és a brit gyarmatosítás korában még osztrigáiról volt híres, ezért akkoriban Osztriga-szigetnek hívták

„Az amerikai élet testszövetét mindenütt a bevándorlók gazdagították és erősítették” – olvasom John F. Kennedy gondolatait, miközben lassan visszacsordogálunk a manhattani kikötőbe.

Nem messze a Charging Bull, a Wall Street újkori jelképe szegi le veszedelmesen fejét a Bowling Green Park bejáratánál.

Arturo Di Modica alkotásának neve szabad fordításban Az erőtől duzzadó bika, és a város pénzügyi és gazdasági erejét hivatott szimbolizálni. A jelképekben jártas és hívő erőszakos kínaiaktól alig férek oda a behemót alkotáshoz. Vélhetően úgy gondolják, egyedül kell megsimogatniuk a behemót szarvát, hogy maguk is erőt nyerjenek a fujtató állatból. A bika jobb szarva így aztán fényesre koptatott. Bevallom:

… engem is megfertőztek a szarvsimogatással

Néhány háztömbnyivel odébb van a New York-i tőzsde, a világ egyik legnagyobb tőzsdéje, ahol a cégek értéke 2006-ban meghaladta a 25 ezer milliárd dollárt.

Egyszer a délutáni négy órai zárást jelző harangkongatás előtt végigvezettek néhány termén, köztük a hűvös, ablaktalan tanácstermen is, ahol a patinás, elképesztő méretű tárgyalóasztalt néhány magas, faragott karfás szék vette körül. Az asztalon réztáblák jelezték, kit illetnek meg a karosszékek, és a neveket olvasva azóta is meggyőződésem, hogy a világ egy részének, legalábbis Amerikának a sorsa ott dől el, abban a sötét teremben.

A tőzsde épülete járművel megközelíthetetlen. Két sarokkal odébb masszív torlaszok állják el az autók útját, a látogatók kocsiját pedig idomított kutyákkal vizsgálják át.

A New York-i rendőrségnek külön kutyaosztaga van, ezek egyike állandóan a tőzsde előtt posztol

Itt már 1920-ban harminc áldozattal járó bombamerényletet követtek el, érthető az óvatosság.

A közelben bújik meg – a Szent Patrik katedrálishoz hasonlóan a felhőkarcolók árnyékában – a Szentháromság temploma. A 17. század végén, 1696-ban már gyűjtöttek egy egyházközség létrehozására a hívők, 1698-ban pedig már imádkozhattak is a mai templom elődjében.

1790-ben húzták fel a templom második változatát, 1891-ben pedig hozzáfogtak a mai templom építéséhez, amelyik forradalmasította a vallás gyakorlását: 1922-ben már a rádió hullámain közvetítette a karácsonyi szertartást.

II. Erzsébet 1976-ban tett látogatása során visszaadta a Trinitynek a történelmi bérleti díjat, egészen pontosan 279 borsszemet

A környék 2001. szeptemberében egy hétre le volt zárva. Sűrű porfelhő telepedett az épületekre. A város gyászba borult a Világkereskedelmi Központ ikertornyai elleni támadás után.

A mentés során 343 tűzoltó vesztette életét.

A WTC tornyait mentő tűzoltók emlékére

Az ikertornyok alapzatából ma még semmit sem látni. A tízéves évforduló alkalmából emlékközpontot nyitnak; ennek befejezésén dolgoztak magas kerítés mögött.

Ground Zero Memorial

Élénken él bennem a tíz évvel ezelőtti derűs szeptemberi keddi nap, amikor magyar idő szerint kora délután a CNN közvetítését néztem, és elégedetten nyugtáztam, hogy a hollywoodi trükkmesterek milyen remek munkát végeztek a WTC tornyainak lángra lobbantásával. És csak amikor immár ki tudja hányadszor ismételték meg a hírt, hittem el, hogy Al-Kaida terroristák irányította repülőgép csapódott előbb az egyik, nem sokkal később – élő közvetítésben – a másik toronyba.

Attól a pillanattól számítva számomra megváltozott a világ alakulása. Ha nekem valaki a hetvenes években azt mondja: utasszállítók fogják lerombolni a két kecses épületet; polgárháború tör ki Jugoszláviában; vagy hogy tönkremegy a világ legerősebb légitársasága, a Swissair – egyszerűen kinevetem botorságát. És, lám, mindez bekövetkezett. Isten tudja, milyen meglepő fordulatokra számíthatunk a jövőben…

Innen gyalog bandukoltunk vissza a Central Park környékére. Gyalog, hogy végigsétálhassunk New York számomra legkedvesebb, bohókás művésznegyedén, a Greenwich Villagen.

Nemes egyszerűséggel Falunak is nevezik a szerintem egyedül élhető városrészt – ahonnan mellesleg a melegmozgalom indult hódító útjára.

Jellegzetes amerikai tűzlépcsők a Faluban

Egyetem, barátságos boltok, hívogató kávézók, kisszínházak, kis parkok váltogatják egymást… így még a váratlan záporban is jól érezzük magunkat.

A legnagyobb park a Washington téri.

A Washington-diadalív mögött kezdődik az Ötödik sugárút, a háttérben az Empire State Building

Útközben ütközünk bele Jaume Plensa szürreális alkotásába, a Visszhangba.

Madison Square Park: Echo

A barcelonai művész a szomszédságában élő kilencéves kislányról mintázta a megnyugtató, ábrándozó arcot közép Manhattan zajában.

Egy kis kitérővel elsétálunk a Park sugárúton, a patinás, 47 emeletes Waldorf Astoria mellett, amelyik az Empire State Building mellett a nagyváros egyetlen másik építészeti szimbóluma, és ahol – a luxus jelképeként – elsőként vezették be a mára mindenütt elterjedt szobaszervizt; majd pilledten rogyunk le a Bryant park sarkán.

Egykor itt még a brit gyarmatosítók masíroztak, a polgárháború idején pedig az északiak gyakorlatoztak. 1884-ben kapta mai nevét William Cullent Bryantről, a New York Evening Post abolicionista szerkesztőjéről, aki a rabszolgaság eltörlésért küzdő mozgalom egyik élharcosa volt.

Nem csak mi vagyunk fáradtak

És aztán, pontosan este tízkor, megjelenik egy rendőr, és mindenkit kitessékel a parkból. Hát a város – amelyik sosem alszik – emiatt kialvatlan.

Az előző rész: Az ötlet, az előkészületek, az előzmények (01.)

A következő rész: Las Vegas, a bűn városa (03.)

* Az animált térkép megtekintéséhez telepíteni kell a Google ingyenes, Föld nevű alkalmazását (ld. sorozatunk első részét).

2011. augusztus 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. augusztus 23. 0:42:03

Élvezettel olvasom és megvagyok veled elégedve.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Nem konfrontálódunk, együttműködünk”

Különösen groteszkül hatnak és nevetségesen hangzanak Pásztor szavai, miszerint pártja „továbbra is meg akarja őrizni önállóságát, >

Tovább

A demokrácia színlelése

Bátrak vagyunk, lerántjuk a leplet az anonim hatalomról. Mert a hatalmat semmiképpen sem nevezzük meg. Volt >

Tovább

Felerősödött az európai öntudat is

Putyin mozgósította nem csak az európai politikusokat, hanem az európai értékeket védelmező polgárokat is.  Felemelte a >

Tovább

Migráns ügyben (is) mosakodnak a Véemeszes politikusok!

A szerb hatalom vagy nem képes, vagy nem is szándékozik megoldani a migránshelyzetet. Olyan vélemények is >

Tovább

Play Lovas?

A jelekből arra lehet következtetni, hogy széles e tájon (ameddig csak a Vajdasági Magyar Szövetség és >

Tovább

Különbéke honol a szerbiai társadalomban

Erről számolhatok be én is. Számos régi barátom, ismerősöm mély hallgatásba merülve alkalmazkodik a rendszerhez, amelyet >

Tovább

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább