Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
32 nap alatt a Föld körül
Az ötlet, az előkészületek, az előzmények (01.)
Németh Árpád
Igen, tudom, a felcím nem túl eredeti – már Verne is megírta 1873-ban. Nem titkolom, Phileas Fogg kalandjai a könyvben és a filmben egyaránt megihletettek, bár a föld körüli utazás évtizedeken át szó szerint távolinak és elérhetetlennek tűnt.
Aztán egyszer csak láttunk valahol egy fényképet Bora Boráról, olvasni kezdtünk róla, és egyre inkább megigézett a gondolat, hogy oda el kell jutni. Akárhogy is forgattam a földgömböt, hozzánk képest csaknem pontosan bolygónk túlsó felén van, az Egyenlítő alatt. Társaságunkban már régen eldőlt, hogy aki az ötösön nyer, elvisz mindnyájunkat Francia Polinézia eme gyöngyszemére.
Bora Bora, a háttérben az Otemanu 727 m magas csúcsa
A sziget ettől agyamban rövidítve már csak Bora 2 (ejtsd Bora a négyzeten) névvel szerepelt. Tőlünk két irányból lehet megközelíteni keletre vagy nyugatra indulva, és a felismerésből adódóan pattant ki az isteni szikra: közelítsük meg keletről, majd utazzunk tovább nyugatra. Egyszóval kerüljük meg a Földet.
Öt éve már a köztes pontokat is kitaláltam: az Egyesült Államok keleti, majd nyugati partja, Hawaii, Tahiti, Bora 2, Új-Zéland, Ausztrália… és Szingapúron át haza.
Tavaly a bőröndöket is megvettük. A korábbi utazások túlsúlyfizetési kötelezettségéből okulva két pehelykönnyű Samsonite-ot, egy közepes és egy valamivel kisebb méretűt.
Indulás előtt az immár Liszt Ferencen
A Mauri utazási irodával már korábban is utaztunk, jó tapasztalataink voltak, így tavaly ősszel nem volt kétséges, hogy újra őket kérjük meg a szervezésre.
Egy ilyen túra nem társasutazás. Általában egyedül utazunk, ezzel megkímélve magunkat az útitársak szeszélyeitől, a felesleges várakozásoktól. Ráadásul föld körüli utat – legalábbis ismereteim szerint – nemigen szerveznek, bár most kiderült, hogy az új-zélandi légitársaság értékesít föld körüli jegyet... de behatárolt, az elképzelésinktől távol eső útvonalon.
A helyzetet kissé bonyolította, hogy (úti)társamnak, Hajninak csupán 25 munkanap szabadsága maradt az idei évre, másrészt Papeete és Auckland között hetente csak egy gép repül, de végül ezekhez a paraméterekhez igazodva sikerült összeállítani az útvonalat.
Különböző szállásajánlatok közül válogattuk ki a nekünk tetszőt. Az eredeti álom szerint Bora Borán, víz feletti bungalóban szerettük volna kipihenni az út fáradalmait, de ezek nekünk annyira drágák voltak, hogy alaposan lerövidítettük ottani látogatásunkat. Az év elején aztán már megvolt a végleges útiterv, és a szálláshelyeket is lefoglaltuk.
Csak még Hajninak el kellett kéredzkednie. Munkahelyén legfeljebb két hét szabadságot illik egyhuzamban kivenni. Hetekig gyűjtötte a bátorságot, hogy kérvényezze megmaradt napjai kihasználását, amit végül főnöke jóvá is hagyott.
Áprilisban már azon törtük a fejünket, hogy mit vigyünk magunkkal. Korábban általában az egy nap-egy ruhadarab elvével összhangban csomagoltunk, de ez most számításba se jött.
Méregettem a két bőröndöcskét, végül úgy döntöttünk: nem cseréljük nagyobbra. Tíz váltás ruhával vágunk az útnak, és majd útközben mosunk. A helyzetet kissé bonyolította, hogy a 32 nap alatt lementünk a déli féltekére is, ahol júliusban javában tombol a tél, vagyis vastagabb ruházatra is szükségünk volt. Miután azonban összecsomagoltunk, még bőven maradt hely a kofferekben. Nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy a korábbi utak vaskos könyvei helyett most két karcsú villanykönyvben fértek el olvasnivalóink.
Tavasz óta böngésztem a netet, elektronikus, elsősorban a Lonely Planet útikönyveket kerestem az iPhone-ba, a látnivalókat rendszereztem főként a TripAdvisor segítségével. Felfedeztem a TripIt nevű utazásszervezőt, ahová aprólékos gondossággal beírtam a repülőjegyek adatait, a szállásfoglalásokat, és természetesen a látványosságokat. 178 tételt gyűjtöttem össze, és ezt is szinkronizáltam az iPhone mobil alkalmazásával, így mindig kéznél voltak a legfontosabb adatok.
Egy héttel az indulás előtt arról értesültem kollégáimmal, hogy senki sem mehet szabadságra.
És aztán 14 órával az indulás előtt berendeltek. Közölték, hogy van egy jó és egy rossz hírük számomra: szabadságra ugyan elmehetek, utána azonban kirúgnak.
Amióta a Dunában dolgoztam, vagyis 14 éven át felkészülten vártam ezt a hírt. Az irodámból ki se kellett pakolnom, hisz sose rendezkedtem be. A döntés ugyan kicsit meglepett, mert az EU-elnökséggel kapcsolatos televíziós feladatok levezénylését épp néhány nappal korábban köszönte meg a Külügyminisztérium, de nem ért váratlanul.
Ilyen körülmények között, megkönnyebbülve, derűsen július 6-án kora reggel indultunk Frankfurtba, onnan átszállással New Yorkba.
A frankfurti kifutópályán a világ pillanatnyilag legnagyobb óriásgépe, a Lufthansa A-380-as, emeletes Airbusa várt bennünket.
Superjumbónak is becézik (iPaddel készült a fotó)
Turistaosztályon kényelmesebb gépben még nem ültem. Bőven volt hely lábaimnak, a 8 és fél órás repülés ezúttal nem viselt meg.
Szükség esetén akár 900 utast is szállíthat
Utunk további részét megpróbálom a Google Föld alkalmazásával is illusztrálni. Az ingyenes program innen tölthető le.
A lejátszó gombra kattintva betöltődik az útvonal, ami akár meg is ismételhető.
13 részes sorozatunk hétfőnként folytatódik.
A következő rész: New York, a kialvatlan város (02.)
Kommentek
Árpi, nem lehetne a két hétfő közé beiktatni a csütörtököket is? A 13 részt is kevesellem egy kicsit! Tudom, a tévés újságíró tömören fogalmaz, de ilyen témánál nem kellene fukarodni a szavakkal, a fényképekkel! Kiváncsian várjuk a folytatást.
Nagyon tetszik, hallatlan érdeklődéssel várom a folytatást.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >