2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

32 nap alatt a Föld körül

Az ötlet, az előkészületek, az előzmények (01.)

Németh Árpád
Németh Árpád
Az ötlet, az előkészületek, az előzmények (01.)
A távolságok Bora Boráról (a szerző felvételei)

Igen, tudom, a felcím nem túl eredeti – már Verne is megírta 1873-ban. Nem titkolom, Phileas Fogg kalandjai a könyvben és a filmben egyaránt megihletettek, bár a föld körüli utazás évtizedeken át szó szerint távolinak és elérhetetlennek tűnt.

Aztán egyszer csak láttunk valahol egy fényképet Bora Boráról, olvasni kezdtünk róla, és egyre inkább megigézett a gondolat, hogy oda el kell jutni. Akárhogy is forgattam a földgömböt, hozzánk képest csaknem pontosan bolygónk túlsó felén van, az Egyenlítő alatt. Társaságunkban már régen eldőlt, hogy aki az ötösön nyer, elvisz mindnyájunkat Francia Polinézia eme gyöngyszemére.

Bora Bora, a háttérben az Otemanu 727 m magas csúcsa

A sziget ettől agyamban rövidítve már csak Bora 2 (ejtsd Bora a négyzeten) névvel szerepelt. Tőlünk két irányból lehet megközelíteni keletre vagy nyugatra indulva, és a felismerésből adódóan pattant ki az isteni szikra: közelítsük meg keletről, majd utazzunk tovább nyugatra. Egyszóval kerüljük meg a Földet.

Öt éve már a köztes pontokat is kitaláltam: az Egyesült Államok keleti, majd nyugati partja, Hawaii, Tahiti, Bora 2, Új-Zéland, Ausztrália… és Szingapúron át haza.

Tavaly a bőröndöket is megvettük. A korábbi utazások túlsúlyfizetési kötelezettségéből okulva két pehelykönnyű Samsonite-ot, egy közepes és egy valamivel kisebb méretűt.

Indulás előtt az immár Liszt Ferencen

A Mauri utazási irodával már korábban is utaztunk, jó tapasztalataink voltak, így tavaly ősszel nem volt kétséges, hogy újra őket kérjük meg a szervezésre.

Egy ilyen túra nem társasutazás. Általában egyedül utazunk, ezzel megkímélve magunkat az útitársak szeszélyeitől, a felesleges várakozásoktól. Ráadásul föld körüli utat – legalábbis ismereteim szerint – nemigen szerveznek, bár most kiderült, hogy az új-zélandi légitársaság értékesít föld körüli jegyet... de behatárolt, az elképzelésinktől távol eső útvonalon.

A helyzetet kissé bonyolította, hogy (úti)társamnak, Hajninak csupán 25 munkanap szabadsága maradt az idei évre, másrészt Papeete és Auckland között hetente csak egy gép repül, de végül ezekhez a paraméterekhez igazodva sikerült összeállítani az útvonalat.

Különböző szállásajánlatok közül válogattuk ki a nekünk tetszőt. Az eredeti álom szerint Bora Borán, víz feletti bungalóban szerettük volna kipihenni az út fáradalmait, de ezek nekünk annyira drágák voltak, hogy alaposan lerövidítettük ottani látogatásunkat. Az év elején aztán már megvolt a végleges útiterv, és a szálláshelyeket is lefoglaltuk.

Csak még Hajninak el kellett kéredzkednie.  Munkahelyén legfeljebb két hét szabadságot illik egyhuzamban kivenni. Hetekig gyűjtötte a bátorságot, hogy kérvényezze megmaradt napjai kihasználását, amit végül főnöke jóvá is hagyott.

Áprilisban már azon törtük a fejünket, hogy mit vigyünk magunkkal. Korábban általában az egy nap-egy ruhadarab elvével összhangban csomagoltunk, de ez most számításba se jött.

Méregettem a két bőröndöcskét, végül úgy döntöttünk: nem cseréljük nagyobbra. Tíz váltás ruhával vágunk az útnak, és majd útközben mosunk. A helyzetet kissé bonyolította, hogy a 32 nap alatt lementünk a déli féltekére is, ahol júliusban javában tombol a tél, vagyis vastagabb ruházatra is szükségünk volt. Miután azonban összecsomagoltunk, még bőven maradt hely a kofferekben. Nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy a korábbi utak vaskos könyvei helyett most két karcsú villanykönyvben fértek el olvasnivalóink.

Tavasz óta böngésztem a netet, elektronikus, elsősorban a Lonely Planet útikönyveket kerestem az iPhone-ba, a látnivalókat rendszereztem főként a TripAdvisor segítségével. Felfedeztem a TripIt nevű utazásszervezőt, ahová aprólékos gondossággal beírtam a repülőjegyek adatait, a szállásfoglalásokat, és természetesen a látványosságokat. 178 tételt gyűjtöttem össze, és ezt is szinkronizáltam az iPhone mobil alkalmazásával, így mindig kéznél voltak a legfontosabb adatok.

Egy héttel az indulás előtt arról értesültem kollégáimmal, hogy senki sem mehet szabadságra.

És aztán 14 órával az indulás előtt berendeltek. Közölték, hogy van egy jó és egy rossz hírük számomra: szabadságra ugyan elmehetek, utána azonban kirúgnak.

Amióta a Dunában dolgoztam, vagyis 14 éven át felkészülten vártam ezt a hírt. Az irodámból ki se kellett pakolnom, hisz sose rendezkedtem be. A döntés ugyan kicsit meglepett, mert az EU-elnökséggel kapcsolatos televíziós feladatok levezénylését épp néhány nappal korábban köszönte meg a Külügyminisztérium, de nem ért váratlanul.

Ilyen körülmények között, megkönnyebbülve, derűsen július 6-án kora reggel indultunk Frankfurtba, onnan átszállással New Yorkba.

A frankfurti kifutópályán a világ pillanatnyilag legnagyobb óriásgépe, a Lufthansa A-380-as, emeletes Airbusa várt bennünket.

Superjumbónak is becézik (iPaddel készült a fotó)

Turistaosztályon kényelmesebb gépben még nem ültem. Bőven volt hely lábaimnak, a 8 és fél órás repülés ezúttal nem viselt meg.

Szükség esetén akár 900 utast is szállíthat

Utunk további részét megpróbálom a Google Föld alkalmazásával is illusztrálni. Az ingyenes program innen tölthető le.

A lejátszó gombra kattintva betöltődik az útvonal, ami akár meg is ismételhető.

13 részes sorozatunk hétfőnként folytatódik.

A következő rész: New York, a kialvatlan város (02.)

2011. augusztus 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: ipanema, írta: 2011. augusztus 15. 22:28:43

Árpi, nem lehetne a két hétfő közé beiktatni a csütörtököket is? A 13 részt is kevesellem egy kicsit! Tudom, a tévés újságíró tömören fogalmaz, de ilyen témánál nem kellene fukarodni a szavakkal, a fényképekkel! Kiváncsian várjuk a folytatást.
Név: Francisco, írta: 2011. augusztus 15. 1:35:30

Nagyon tetszik, hallatlan érdeklődéssel várom a folytatást.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább