2024. február 23. péntek
Ma Alfréd, Polikárp névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Válaszúton a VMSZ

A közösségáruló hagyaték folytatása, vagy a magyar közösség érdekének képviselete?

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Válaszúton a VMSZ

Lehetséges, hogy a pártban mégis történik valami. A nyilvánosság csak most értesült, hogy „a háttér-információk szerint a VMSZ december végén Pacséron tartott gyűlésén gyakorlatilag indexre tették Lovas Ildikót. Hogy ez pontosan mit jelent, az még nem látszik igazán. Ha látszani fog egyáltalán… Az ebbéli bizonytalanság ugyanis szervesen adódik az adott politikusi habitus jellegéből”. Lovas Ildikó „kultúrtanti” a néhai Pásztor István élettársaként híresült el. Ebből az „árnyékpozícióból” irányította a magyar közösség művelődési-szellemi életét, ami most talán veszélybe került. Egyeseknek már feltűnt, hogy a Magyar Kultúra Napjának január 26-ai, Zentán tartott vajdasági központi ünnepségén készült fotókon nem látni Ildikót. Az első káderváltozás Lovasnak a VMSZ Elnökségéből és a Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottságának elnöki, valamint a VM4K koordinátori posztjáról való menesztése lehetne, ami szellemi életünk gyógyulásának akár a kezdetét is jelenthetné. Válaszúthoz ért a VMSZ: folytatja a közösségáruló politikai hagyatékot, vagy megpróbál átalakulni. A súlyos politikai örökség birtokában, valamint az Orbántól és a Vučićtól való függőség miatt azonban nehezen képzelhető el, hogy a párt képes szembenézni önmagával és szakítani az eddigi vezetési politikával. Ugyanis akkor padlón találná magát. A sok karrierista, Hajbókoló János, tányérnyaló szolga nem ilyesmire született! Ha viszont II. Pásztort választják elnöknek, a magyar közösség száguld tovább a megkezdett hanyatlási pályaíven. Bozóki Antal:

– Nemrég ért véget (január 22-én – B.A.) a Vajdasági Magyar Szövetség Tanácsának ülése, amelyen, javaslatomra, egyhangú döntés született arról, hogy a VMSZ tisztújító közgyűlésére március 2-án, Zentán kerül sor. Ahogyan azt már korábban is mondtam, amennyiben a párttársaim jelölnek, vállalom a munka folytatását, a VMSZ elnöki tisztségét, teljes mandátumra is – írta január 22-én II. Pásztor (Bálint) a Facebook oldalán, közli a Szabad Magyar Szó.

Azért hivatkozok az internetes portálra, mert II. Pásztor közösségi oldala számomra nem érhető el. Letiltottak. Csak azok számára hozzáférhető és írhatnak oda kommentet, akik kritikátlanul támogatják ezt a szégyenpártot. Ez is bizonyíték arra, hogy a Véemeszben nem tűrik a kritikát.

A párt antidemokratikusságát mutatja az is, hogy a VMSZ Tanácsának ülése – ismereteim szerint – soha nem volt sajtónyilvános, és hogy minden kérdésben „egyhangú döntés születik” (amiről aztán a „megbízott elnök” értesíti a nyilvánosságot). Mert akkora az összefogás.

A Pásztor-világ csúcsa a tökéletes monolitizmus, mint a régi kommunista korban. Amit a pásztorok javasoltak/javasolnak, azt a nyáj egyhangú bégetéssel elfogadja.

A néhai Pásztor István évekig gürcölt, tűzzel-vassal, megtorlással irtotta a másként gondolkodókat, azokat, akik elfogadhatatlannak tartották a pártalapú, kontraszelekciós foglalkoztatást, jutalmazást, a politikai megalkuvást, mindazokat, akik elutasították a vajdasági magyar közösség életébe bevezetett korrupciót és szervilitást. Miután sikerült végképp eltaposnia a vajdasági magyar ellenzéket, „örömmel” nyugtázta, hogy egész Vajdaságban és a Magyar Nemzeti Tanácsban is végre egyszólamúság – jobban mondva – némaság uralkodik.

Erre mondaná Walter Lippmann amerikai közíró: „Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki sem gondolkodik igazán”.

A VMSZ Tanácsácsának az üléséről még a Magyar Szó nevű pártlap is csak január 24-én írt, annak alapján, amit a trónörökös pásztor Bálint a Szabadkai Magyar Rádió (a VMSZ házi rádiójának) Napindító című műsorának nyilatkozott.

– Ami a tisztújító közgyűlést illeti, a VMSZ helyi községi, városi és körzeti szervezetei február 19-éig jelölhetnek elnököt, valamint tanácstagokat – emelte ki Pásztor Bálint.

„A beszélgetés során a VMSZ megbízott elnöke rámutatott: a VMSZ kiemelkedő választási eredménye feljogosítja a pártot, hogy részt vegyen a koalíciós tárgyalásokban. A köztársasági parlamentnek legkésőbb február 11-éig kell megalakulni, míg a tartományi parlamentnek február 13-áig, tette hozzá, mondva, hogy a koalíciós tárgyalások feltehetőleg az említett időszakban kezdődnek majd meg. A VMSZ a Szerb Haladó Párttal folytatná az együttműködést, koalíciós szerződés alapján” – nyomatékosította Pásztor Bálint, közölte a lap.

A VMSZ elnöki posztjának várományosa is – Aleksandar Vučić szerb elnökkel együtt –siettetné a parlamentek felállását és a kormányalakítást, hogy „elkendőzzék a (választási – B.A.) lopást”.

A Kispásztor – aki érzelgős, hatásvadász módon minden egyes megszólalásában apja elévülhetetlen vívmányait emlegeti fel, amelyek közé nyilván önmagát is beleszámítja – bejelentette, „vállalja” a VMSZ elnöki tisztségét, „amennyiben a párttársai jelölik”. Ezt a szégyentelen önkínálgatós módszert is apjától tanulta. Nem kell aggódni, lesznek, akik jelölik. Vannak a pártban elég sokan, akik tőle függnek.

II. Pásztor (Bálint) számára (úgy látszik) most ismét sürgős – mint tavaly október 31-én, amikor az apját még el sem temették, – hogy a párt élére kerüljön, hogy a „megbízott” státust állandóra váltsa. Biztosítsa, hogy – a szavai szerint – folytathassa az elődje, I. Pásztor „hatalmas életművét”, tovább vigye (közösségáruló, közösségromboló – B.A.) „politikai hagyatékát”, hogy minden tekintetben megfeleljen „az ő (mármint az elhunyt apja – B.A.) nagy elvárásainak”. Azt a politikát, amit a vajdasági magyar közösség nehezen fog kiheverni.

Lehet találgatni, miért ilyen sietős. Az elnökválasztás előrehozása talán az áprilisban esedékes helyhatósági választásokkal van összefüggésben, amikor már a Kispásztor vezetné a párt választási listáját. Egy esetleges választási sikertelenség esetén azonban – amennyiben a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és Magyar Polgári Szövetség megemberelné magát és a VMSZ ellenében közös listát állítana – az elnökké választása bizonytalanná válna.

A VMSZ „kiemelkedő választási eredményéről” szó se nincs. Ez csak önámítás, propaganda. Az előrehozott és köztudottan elcsalt decemberi választásokon a VMSZ egyedüli magyar pártként – vagyis konkurencia nélkül – vett részt. A köztársasági parlamentben 6 képviselői mandátumot szerzett, ami eggyel ugyan több, mint az előző ciklusban, de a tartományi parlamentben csak 9 helyet kapott, ami viszont kettővel kevesebb, mint eddig. Mennyivel kevesebb szavazatot kapott volna, ha lett volna kihívója? Le kellene végre szállni a pásztori gőgös magasságokból, csakhogy ehhez nincs önkritika és bölcsesség.

Fontos tudnunk, hogy a kapott szavazatok száma – a köztársasági választásokon 64.747, a tartományin 63.721, ami talán a közösség egyharmada (kérdés, hogy ebben mennyi a szerbek szavazata) – nem jogosítja fel a VMSZ-t a teljes magyar közösség, hanem csak a párt képviseletére!

Szégyenletes a Fideszes/Véemeszes magyar Európai Parlamenti (EP) képviselők El a kezekkel Szerbiától! c. sajtóközleménye a decemberi választásokkal kapcsolatos EP-vita kapcsán, miszerint „az Európai Parlamentnek több tiszteletet és megértést kell mutatnia Szerbia iránt”. Az EP képviselők többsége ugyanis úgy értékelte, hogy „a választásokat súlyos szabálytalanság és választási csalás terheli”.

Az önkényuralmat, a törvénytelenséget és az „orosz-szerb” világot építők kórusához Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is csatlakozott, aki január 22-én Strasbourgban azt találta kijelenteni, hogy „a január közepén (sic!!) megtartott, előrehozott szerbiai parlamenti választások alkalmával esetlegesen tapasztalt rendellenességek nem léptek át olyan szintet, amelyek alapján meg lehetne kérdőjelezni a választások legitimitását”. Ez az ember még azt sem tudja, hogy Szerbiában mikor voltak a választások!

Péntek este az alkotmánybíróság előtt tüntetett a Szerbia az erőszak ellen koalíció (SPN) „az elcsalt választások megsemmisítését követelve”, az Európai Parlamentben pedig határozattervezet készül a szerbiai választásokról, amiről a február nyolcadikai plenáris ülésen szavaznak. A Demostat brüsszeli forrásokból nem hivatalosan úgy értesült, az EP „határozat kemény és a szerb hatalom számára kedvezőtlen lesz”.

A Fideszes és a Véemeszes tisztségviselők álláspontja érthetőbb, ha szem előtt tartjuk a két önkényúr, Orbán és Aleksandar Vučić barátságát és tudjuk, hogy a magyar miniszterelnök veje, Tiborcz István, a Diófa Alapkezelő Zrt. „tizenegy, összesen 122 ezer négyzetméternyi területű irodaházat vásárolt Belgrádban az Indotektől”.

Orbánt és a VMSZ-t már rég nem a vajdasági magyar közösség érdekli, hanem csak a levélszavazatuk és a saját gazdagodásuk!

A trónörökös bejelentette azt is, hogy pártja a Szerb Haladó Párttal (SNS/SZHP) „folytatná az együttműködést, koalíciós szerződés alapján”. Azzal a párttal, amelyikkel a VMSZ koalíciója már 2014 óta tart, és amiből a vajdasági magyar közösségnek éppen semmi haszna nem származott! Azzal a párttal, amelyiknek 2023. május 27-ig alkotmányellenesen Aleksandar Vučić volt az elnöke, és amelyiknek a választási listáit a decemberi választásokon is törvénytelenül vezette. Aki – a Danas belgrádi napilap cikke szerint – „háborús uszító, profitőr és hazudozó, aki először tíz évet töltött el kizárólag ilyen minőségben a kilencvenes évek háborúi alatt, aztán tíz évet ellenzékiként a posztforradalmi időkben, aki magasztalta a háborús bűnösöket, inspirálta a más vallásúak, nemzetiségűek és szexuális beállítottságúak elleni támadásokat és a megverésüket, hogy karrierjének utolsó évtizedét azzal jelölje, hogy uralmát a világ minden releváns intézménye autoriternek nevezze”.

A VMSZ és a SZHP évtizedes koalíciója abból állt, hogy a VMSZ képviselői a szerb koalíciós partner által beterjesztett minden javaslatot megszavaztak. Még akkor is, ha az magyar közösségre hátrányos vagy még megalázó is volt! Erre az időszakra esik a magyar közösség eddig soha nem tapasztalt mértékű fogyása is! Vajon miért fordított hátat annyi vajdasági magyar a szülőföldjének? Csupán egzisztenciális okokból? Vagy azokhoz hozzájárult a Pásztor-Lovas-féle intézményesített erkölcsi-szellemi zülléstől való undorodás is?

A március 2-ára bejelentett VMSZ tisztújító közgyűlés jó alkalom lenne, hogy a párt önvizsgálatot tartson. Vállalni kellene a felelősséget a magyar közösségnek az utóbbi évtizedben való 30 százalékos csökkenésért, a csaknem minden téren való leépüléséért, a tényleges magyar érdekképviselet megszűnéséért, a sajtószabadságnak, a kritikának és a párbeszédnek a megszüntetéséért, a közélet megmérgezésért, a kultúra belterjesítéséért.

Lehetséges, hogy a pártban mégis történik valami. A nyilvánosság csak most értesült, hogy „a háttér-információk szerint a VMSZ december végén Pacséron tartott gyűlésén gyakorlatilag indexre tették Lovas Ildikót. Hogy ez pontosan mit jelent, az még nem látszik igazán. Ha látszani fog egyáltalán… Az ebbéli bizonytalanság ugyanis szervesen adódik az adott politikusi habitus jellegéből”.

Lovas Ildikó „kultúrtanti” a néhai Pásztor István élettársaként híresült el. Ebből az „árnyékpozícióból” irányította a magyar közösség művelődési-szellemi életét, ami most talán veszélybe került. Egyeseknek már feltűnt, hogy a Magyar Kultúra Napjának január 26-ai, Zentán tartott vajdasági központi ünnepségén készült fotókon nem látni Ildikót.

Az első káderváltozás Lovasnak a VMSZ Elnökségéből és a Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottságának elnöki, valamint a VM4K koordinátori posztjáról való menesztése lehetne, ami szellemi életünk gyógyulásának akár a kezdetét is jelenthetné.

Válaszúthoz ért a VMSZ: folytatja a közösségáruló politikai hagyatékot, vagy megpróbál átalakulni. A súlyos politikai örökség birtokában, valamint az Orbántól és a Vučićtól való függőség miatt azonban nehezen képzelhető el, hogy a párt képes szembenézni önmagával és szakítani az eddigi vezetési politikával. Ugyanis akkor padlón találná magát. A sok karrierista, Hajbókoló János, tányérnyaló szolga nem ilyesmire született! Ha viszont II. Pásztort választják elnöknek, a magyar közösség száguld tovább a megkezdett hanyatlási pályaíven.

2024. január 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább

Janicsárok: Pásztor után Juhász?

Juhász Bálint (1982, Szabadka) nyilatkozatából – aki eddig a VMSZ pénztárnoka szerepben és Pásztor István szófogadó, >

Tovább

Topolya fejlődésének krónikása

Vele Topolya krónikása távozott az élők sorából. Az az ember, aki a kamera objektívján keresztül megmutatta, >

Tovább

DUPLA POFON A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK!

Gál Kinga, Deli Andor és Kovács Elvira képviselőkhöz nem méltó módon próbálják csökkenteni az EP határozatainak >

Tovább

A Himnusz

Éjfél előtt Nagy Imréről beszéltek a Szabad Európa rádióban majd következett a magyar Himnusz. A szobában >

Tovább

A csendes esthablishment

Egyedül csak az ejti gondba a mai középnemzedéket, hogy miként ítélik meg őket azok az egyelőre >

Tovább

Vajdaságban 53 százalék az őslakos

Az előző tíz évhez viszonyítva (2011-2022) Vajdaságban 32,5 százalékkal kevesebb horvát, 27,4 százalékkal kevesebb magyar, 21,4 >

Tovább

Üres populizmus, vak nacionalizmus

Ehhez hasonló gondolatokat ma ritkán hallunk a kormánypárti politikusok szájából. Német László mindeközben hivatkozik a szörnyű >

Tovább

Jegyrendszer korszaka

Sokan már hírből sem ismerik, szerencsére. Én még emlékszem a jegyrendszerre. Valahol az ötvenes évek közepén. >

Tovább

TÖRVÉNYSÉRTŐ ÉS MEGOSZTÓ EGYHÁZI VISZONYULÁS

Szükség lenne most Német László érsek intő szavaira, különösen az említett három egyház vezetőinek címezve, hogy >

Tovább

Aranyláz Erdélyben

Csakhogy közben az erdélyi magyarokat a szó szoros értelmében túszul ejtette az a magyarországi retorika, hogy >

Tovább

Válaszúton a VMSZ

Lehetséges, hogy a pártban mégis történik valami. A nyilvánosság csak most értesült, hogy „a háttér-információk szerint >

Tovább