Ma Jusztin, Jusztina, Auréliusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A kisebbségi viktimológia
Végel László
A jelenleg uralkodó irodalmi kánonok közé tartozik, de nem lépek erre az útra, nem vagyok híve a kisebbségi panaszirodalomnak, nem kívánok báb lenni egy határon túli bábszínházban, amelyet megértően szemlélnek a pesti zsöllyékből és amelyek láttán homlokukat ráncolják a belgrádi urak. Inkább leszek a Shakespeare drámákból ismert udvari bolond. Nem siránkozom, hiszen ez kikerülhetetlen. Hátránynak sem tartom a megkettőzött világomat. A kisebbségi író ismerős idegen „otthon” is, és „itthon” is, tehát örök ambivalencia határozza meg a mondatát, a motívumait, a világképét. Sztoikusan viselem el az ambivalencia átkát, de - gyorsan hozzátenném: kegyét is. Végel László:
2023. november 30., csütörtök
Egyre gyorsabban múlnak a napok, a hetek a hónapok és belátom, hogy egyedül a naplóírásra telik az időmből. Az immár több mint húsz éve rendszeresen vezetett naplóm írása közben gyakoroltam az önfegyelmet. Kezdetben csak napi teendő volt, később belső kényszer, olyannyira, hogy nyugtalankodni kezdtem, ha nem írtam le legalább néhány mondatot. Ilyenkor felesleges embernek éreztem magam. Felülkerekedett bennem a kisebbségi tudat szükségszerű velejárója, a feleslegesség érzése, amit monológgal ellensúlyozok, a napló pedig a monológ igazi műfaja. Valamiképpen a monológ-tudat uralkodik el bennem, akkor is, ha regényt vagy esszét írok. A napló magánbeszéd – a virtuális közről. Deleuze és Gathari írta, hogy a kisebbségi irodalom meghatározója a hangsúlyozottan politikus továbbá többnyelvű környezet mindennapi befolyása. A többnyelvű környezetben pedig a mondat címzettje rejtélyes, sosem tudni, hogy ki és mit ért belőle. Legtöbbször az egyik világ más jelentést olvas ki a mondatból mint a másik, annak ellenére, hogy legtöbbször a mondat mindkettőről ugyanazt állítja. Ez azt jelenti, hogy az anyanyelvem hazájában is, de a valós életem hazájában is csak az énem egyik felét érzékelik, a másik fele idegen marad. A kisebbségi viktimológia a jelenleg uralkodó irodalmi kánonok közé tartozik, de nem lépek erre az útra, nem vagyok híve a kisebbségi panaszirodalomnak, nem kívánok báb lenni egy határon túli bábszínházban, amelyet megértően szemlélnek a pesti zsöllyékből és amelyek láttán homlokukat ráncolják a belgrádi urak. Inkább leszek a Shakespeare drámákból ismert udvari bolond. Nem siránkozom, hiszen ez kikerülhetetlen. Hátránynak sem tartom a megkettőzött világomat. A kisebbségi író ismerős idegen „otthon” is, és „itthon” is, tehát örök ambivalencia határozza meg a mondatát, a motívumait, a világképét. Sztoikusan viselem el az ambivalencia átkát, de - gyorsan hozzátenném: kegyét is. Minden más, ami ebből következik az én vétségem, az én hibám. Időnként egy vakmerő felismerés vigasztal. Manapság egyre több – főleg nyugati – író műveiben ismerem fel az ambivalencia szülte otthontalanság jegyeit. A nemzetállam eszméje Keleten erősödik, Nyugaton hanyatlik. Nyugaton a nemzetállam gyermekei elidegenednek a nemzetállamtól, Keleten viszont a nemzetállam végezetül felkarolja a tékozló fiait is. A kelet európai író tüntetheti az ellenzékiséggel, de sorsát nem kerüli el, a nemzetállam jegyzi a nevét és előbb vagy utóbb bebocsájtja a nemzeti Pantheonba.
Következő cikk: Ha a választásig valamelyik perben elítélik Trumpot az az elnökségébe kerülhet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Politikai tehetetlenség
A VMSZ és az MNT jelenlegi vezetése nem töltötte be a szerepét, az ellenzéki oldal pedig >
Elbagatellizálni, eltussolni, elsikálni
De visszatérve a Palicson megvert magyar fiatalok esetére: még ha valóban igaz is lenne, hogy a >
A szerb hatalom enigmája
Jól tudja mindezt a VMSZ (és médiája) is, amely olyan vehemenciával folytatott propagandát a Fidesz mellett, >
Lázadnak a könyvek
Egyre hangosabban lázadnak a könyvek. Egyre nagyobb számban látnak napvilágot olyan művek, amelyeket Franz Kafka ajánlott. >
Nem lehetünk többé a demokrácia szkeptikus udvari bohócai
A könyv felesleges luxus lett. Mindenki a nemzeti identitás nevében prédikál, tülekednek az alapítványoknál az identitás-iparosok, >
A VMSZ a hatalom kiszolgálója
A VMSZ részvétele az SZHP oldalán a kúlai választásokon Pásztor Bálint és pártja politikai, de erkölcsi >
Nekem sincs magyarázatom a történtekre
Nem tudtam megvigasztalni a fiatalembert, ezért nem maradt más hátra, minthogy jómagamat vigasztaljam azzal, hogy az >
Forsthoffer Ágnes kérjen bocsánatot a vajdasági magyar közösségtől!
Nagyot esett a TISZA tekintélye a vajdasági magyar ellenzékiek szemében, akik támogatást és változást vártak, nem >
A sebek emiatt még fájóbbak
Olvasom a közösségi háló kommentárjait, találkozom ismerősökkel és barátokkal és megdöbbenten tapasztalom, hogy Forsthoffer Ágnes a >
VMDK: Pénz, aktivisták, választások
Felszólítjuk Pál Károlyt, az Agenda Polgárok Egyesületének képviselőjét, valamint dr. Pásztor Bálintot, a Vajdasági Magyar Szövetség >
DINKO GRUHONJIĆ: Mi maradt Vajdaságból?
Ezért a felgyújtott magyar zászló nem csupán egy felgyújtott zászló. A Jelačić-házon megjelent gyűlöletgraffiti nem csupán >
TÁMOGATÁS VAGY TÉKOZLÁS?
Az anyaországi támogatások jelentős része nem autonóm közösségépítést szolgált, hanem politikai függőségi hálózatot épített ki. A >