Ma Gyárfás, Romuald névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Volt egyszer egy Jugoszlávia
Valójában a kis esszéfűzér-kötet nem a horvátországi és a boszniai háborúról szól, arról írtak kiváló boszniai és horvátországi íróbarátaim, hanem azokról a civilizációs és szellemi vérnyomokról, amelyek ide vezettek, ahol manapság vagyunk. Annak az időnek a magjáról írtam, amely napjainkban már „kivirágzott”, s mi lassan-lassan rádöbbenünk, hogy a mérgező virágok az egész közép-európai régióban meghonosodtak, egyesek pompásnak nevezik, és hallani sem akarnak arról, hogy mérgezőek, hanem mámorosan lehelik be az egyre inkább terjedő illatokat. Mit is mondjak ezek után? Azt, amit harminc évvel ezelőtt a Volt egyszer egy Jugoszlávia című kiseszében jegyeztem le. „Marad Atlantisz, Ninive és Babilon.” Végel László:
- 2023. november 29., szerda
- Ez a nap volt három-négy évtizeddel ezelőtt a köztársaság napja, amelyre csak kevesen emlékeznek, a legtöbben a sírba vitték az emlékeiket. Magyarul a Hitelben 1991. december 12-én, szerbül jóval előbb az újvidéki Stav hetilapban leírtam a mondatot, amelyet aztán sokszor visszahallottam. Volt egyszer egy Jugoszlávia. Időközben a szerbiai választásokon a szerbiai elnökjelölt Milošević kiérdemelte a választók 65,35 százalékának bizalmát. Pártja a Szerbiai Szocialista Párt 190 képviselőt juttatott be a 250 tagú szerbiai parlamentbe. Így kezdődött; főlényes kétharmados győzelemmel. Ismerős, nemde? Ne mondja senki, hogy nem akarta a nép. Volt egyszer egy Jugoszlávia, írtam, majd így folytattam: „Mintha csak azt mondanám: volt egyszer egy Monarchia”. Manapság kevesen akadnak, akikkel megoszthatom a köztársaság napi emlékeimet, nem maradt más hátra: gyászolom az elhunyt barátaimat. Több mint három évtized múltán arra gondolok, hogy Jugoszlávia valóban úgy tűnt el, mint az Osztrák-Magyar Monarchia. Háborúban. A Monarchiát senki sem kívánja feltámasztani, de emlékétől nem lehet szabadulni. Nyilván azért mert csodálatos európai kultúrát hagyott maga után. Megkockáztatom a feltevést: Jugoszláviát sem kívánja senki feltámasztani, szerencsére az uralkodó hatalmaknak nincs erejük emlékének elhantolására. Ha volt valami értékes az egykor országban, akkor a sokszínű kultúrája volt. Nem a jugonosztalgikus szólal meg bennem hiszen, látva a Vukovár felé tartó szerbiai harckocsikat, attól régen elbúcsúztam. Ha ilyen kegyetlen módon kell „összetartani” Jugoszláviát, akkor jobb ha mielőbb megszűnik - gondoltam. Ettől kezdve úgy találtam, hogy nincs más hátra, mint a szétomlás. A Peremvidéki élet, amelyben megtalálható a Volt egyszer egy Jugoszláviában, még nem látszanak, de sejthetők azok a vérnyomok, amelyek a Wittgenstein szövőszékében kiolvashatók. Valójában a kis esszéfűzér-kötet nem a horvátországi és a boszniai háborúról szól, arról írtak kiváló boszniai és horvátországi íróbarátaim, hanem azokról a civilizációs és szellemi vérnyomokról, amelyek ide vezettek, ahol manapság vagyunk. Annak az időnek a magjáról írtam, amely napjainkban már „kivirágzott”, s mi lassan-lassan rádöbbenünk, hogy a mérgező virágok az egész közép-európai régióban meghonosodtak, egyesek pompásnak nevezik, és hallani sem akarnak arról, hogy mérgezőek, hanem mámorosan lehelik be az egyre inkább terjedő illatokat. Mit is mondjak ezek után? Azt, amit harminc évvel ezelőtt a Volt egyszer egy Jugoszlávia című kiseszében jegyeztem le. „Marad Atlantisz, Ninive és Babilon.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >