2024. május 1. Szerda
Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be

Végel László
Végel László
A  Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be

Akad két-három kritikus hang, két-három politikusra terjed ki a figyelmük, hogy ezen kívül ki és mit gondol, abba nincs betekintésem. Az intézményekben a középnemzedék gyakorolja a hatalmat, ők diszkrét csendben maradnak, hallom, egyik-másik titokban zsörtölődik is, megértem őket, nincs más választásuk, amennyiben meg akarják őrizni a tisztségüket, csak nagy titokban zsörtölődhetnek. Ugyanaz ismétlődik meg, amiről a Wittgenstein szövőszékében írtam: művelt, érzékeny, tehetséges emberek felelőtlenül behódoltak a hatalomnak, s közben áldozatnak tüntették fel magukat, mert nem éltek vissza teljesen vele. Ez a jobbik eset, hiszen legalább fellelhető a lelkiismeret-furdalás nyoma. A pártkatonákról nincs kedvem szólni, évek óta nem veszek róluk tudomást. Lehet, hogy a régiek nyugdíjba vonultak, s újak foglalták el a helyüket. A legfiatalabb nemzedék még keresi a helyét a nagy bizonytalanságban. Nekik sem könnyű. Végel László:

  • 2023. november 21., kedd
  • Esős szomorkás nap Budapesten. Nagyon várom, hogy visszatérjek Újvidékre. Az utóbbi időben egyre idegenebb  vagyok Budapesten. Sok barátom nincs többé az élők sorában, néhány számomra kedves fiatalabb barátomból pedig reményvesztett túlélő lett, akik az íróasztal mellé menekülnek, az irodalom az egérútjuk lett, miközben azt is be kell látniuk, hogy az egérút elhagyatott. A fiatalabb írók iparkodnak, de nem tudom, mi célból és hová. Amilyen gyorsan felejtenek ők, olyan gyorsan felejtik el őket is.  Az újvidéki visszaút előtt még csak a Kis Jánossal  való  találkozás maradt hátra… Borongós időben a Széll Kálmán téren találkoztunk, majd leültünk egy közeli kávézóban. Gratulálok neki az életműdíjért. Régen láttuk egymást, ezért az újvidéki  életemről kérdez. Elmondtam neki, hogy eléggé elszigetelten élek. Természetesen itt is a Fidesz testvérpártja, a VMSZ uralkodik. Még olyasféle kritikai szellemiség sincs, amely Budapesten mégis felbukkan, legalább a szociológusok, a filozófusok és a hírlapírók között. Az írók között kevésbé. A  Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be. Akad két-három kritikus hang, két-három politikusra terjed ki a figyelmük, hogy ezen kívül ki és mit gondol, abba nincs betekintésem. Az intézményekben a középnemzedék gyakorolja a hatalmat, ők diszkrét csendben maradnak, hallom, egyik-másik titokban zsörtölődik is, megértem őket, nincs más választásuk, amennyiben meg akarják őrizni a tisztségüket, csak nagy titokban zsörtölődhetnek. Ugyanaz ismétlődik meg, amiről a Wittgenstein szövőszékében írtam: művelt, érzékeny, tehetséges emberek felelőtlenül behódoltak a hatalomnak, s közben áldozatnak tüntették fel magukat, mert nem éltek vissza teljesen vele. Ez a jobbik eset, hiszen legalább fellelhető a lelkiismeret-furdalás nyoma. A pártkatonákról nincs kedvem szólni, évek óta nem veszek róluk tudomást. Lehet, hogy a régiek nyugdíjba vonultak, s újak foglalták el a helyüket. A legfiatalabb nemzedék még keresi a helyét a nagy bizonytalanságban. Nekik sem könnyű. Aztán Jánossal a magyarországi helyzetről beszélgettünk. Az újabb tapasztalataim eléggé nyomasztóak: soha még az a baráti kör, amellyel rokonszenvezem nem volt ennyire csüggedt, mint ezekben a hónapokban. Szerinte ez a legutóbbi parlamenti választásokkal magyarázható. Ez döntött romba minden reményt. Mindenki tisztában van azzal, hogy nehéz lesz az új építkezés.
2023. december 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább