Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A mi ünnepünk
Bódis Gábor
Amikor néhány hónapos lázas előkészületek során 21 évvel ezelőtt – május 9-re időzítve – elindítottuk sajtóbeli mesés útjára a Naplót, még nem éreztük át, hogy ettől fogva ez a dátum – habár szándékosan választottuk ki – a mi ünnepünk is lesz. Feltámadásig. Emiatt is éreztem késztetést, hogy megszólaljak közös ügyeinkről. Mint ahogy azt a múltban is megtettem, például hosszabb kényszerpihenő után éppen tavaly ilyenkor a Napló hamvaiból feltámasztott naplo.org e-hasábjain.
Azóta a sajtószabadság újabb hatalmas pofonokat kapott a mindent uralni, és ezáltal ellenőrizni kívánó politika részéről. Egy háborúban először az igazság vész el, mert letiltják. Magasabb állami, nemzeti érdekekre hivatkozva. Nem a 19. században, hanem manapság.
Ennek a jelenségnek az egyik velejárója, hogy értelmiségiek azon vitatkoznak: melyik előbbre való, a nemzet vagy a szakmai elhivatottság. Így veszik el az igazság, hiszen ha a mindent felülíró elv (nemzet, állam, faj) uralkodik, akkor az újságíró kényszer alatt, de sokkal gyakrabban ügybuzgóságból nem azt írja, amit lát vagy hall. Hanem azt, amit mondanak neki. Még inkább: amiről azt véli, hogy főnökeinek tetszeni fog. Már észre sem veszi, hogy szakmailag vállalhatatlanná válik. Vagy leissza magát.
A néző, olvasó, hallgató pedig azt kapja, amit szavazataival megérdemelt. Megszépített valóságot, helyi potemkinok szervezésében. És ez a jobbik, igaz elviselhetetlen változat. A rosszabbik formulája következő: a helyi Pravda, Beobachter, Politika hasábjain vagy képernyőin megjelenik a verdikt és az irányított közvélemény már vért követel. Így kerülnek bitófára mindazok, akik a nemzeti/faji frigyláda megválasztott őrzői kitagadnak. Mert hiszen úgy vélik, hogy még kér a nép és annak kiapadhatatlan, általuk gerjesztett kéjes irigységét állandóan ki kell elégíteni. Ebben a rendszerben az újságíró vagy hívő pártkatona, vagy könyörtelen köpönyegforgató, vagy – mint már említettem volt – rémálmoktól szenvedő alkoholista. Kijózanodás egyikükre se vár: az első akkor lesz józan, ha vezére/istene megmondja neki, hogy az. A második nem iszik sokat, mert éberen kell figyelnie, melyik köpeny jön divatba. A harmadiknak meg nem érdemes.
Így élünk mi valahol Európában. Hát koccintsunk!
Kommentek
Hogy a fenébe nem vettem észre ezt a jó írást még időben?
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >