2020. december 5. szombat
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A mi ünnepünk

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A mi ünnepünk
A szabadság és szabályai (Bosniak illusztrációja)

Amikor néhány hónapos lázas előkészületek során 21 évvel ezelőtt – május 9-re időzítve – elindítottuk sajtóbeli mesés útjára a Naplót, még nem éreztük át, hogy ettől fogva ez a dátum – habár szándékosan választottuk ki – a mi ünnepünk is lesz. Feltámadásig. Emiatt is éreztem késztetést, hogy megszólaljak közös ügyeinkről. Mint ahogy azt a múltban is megtettem, például hosszabb kényszerpihenő után éppen tavaly ilyenkor a Napló hamvaiból feltámasztott naplo.org e-hasábjain.

Azóta a sajtószabadság újabb hatalmas pofonokat kapott a mindent uralni, és ezáltal ellenőrizni kívánó politika részéről. Egy háborúban először az igazság vész el, mert letiltják. Magasabb állami, nemzeti érdekekre hivatkozva. Nem a 19. században, hanem manapság.

Ennek a jelenségnek az egyik velejárója, hogy értelmiségiek azon vitatkoznak: melyik előbbre való, a nemzet vagy a szakmai elhivatottság. Így veszik el az igazság, hiszen ha a mindent felülíró elv (nemzet, állam, faj) uralkodik, akkor az újságíró kényszer alatt, de sokkal gyakrabban ügybuzgóságból nem azt írja, amit lát vagy hall. Hanem azt, amit mondanak neki. Még inkább: amiről azt véli, hogy főnökeinek tetszeni fog. Már észre sem veszi, hogy szakmailag vállalhatatlanná válik. Vagy leissza magát.

A néző, olvasó, hallgató pedig azt kapja, amit szavazataival megérdemelt. Megszépített valóságot, helyi potemkinok szervezésében. És ez a jobbik, igaz elviselhetetlen változat. A rosszabbik formulája következő: a helyi Pravda, Beobachter, Politika hasábjain vagy képernyőin megjelenik a verdikt és az irányított közvélemény már vért követel. Így kerülnek bitófára mindazok, akik a nemzeti/faji frigyláda megválasztott őrzői kitagadnak. Mert hiszen úgy vélik, hogy még kér a nép és annak kiapadhatatlan, általuk gerjesztett kéjes irigységét állandóan ki kell elégíteni. Ebben a rendszerben az újságíró vagy hívő pártkatona, vagy könyörtelen köpönyegforgató, vagy – mint már említettem volt – rémálmoktól szenvedő alkoholista. Kijózanodás egyikükre se vár: az első akkor lesz józan, ha vezére/istene megmondja neki, hogy az. A második nem iszik sokat, mert éberen kell figyelnie, melyik köpeny jön divatba. A harmadiknak meg nem érdemes.

Így élünk mi valahol Európában. Hát koccintsunk!

2011. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. május 29. 0:47:39

Hogy a fenébe nem vettem észre ezt a jó írást még időben?

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gonosz demokrata álarcot vett fel

A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >

Tovább

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább