2022. július 6. Szerda
Ma Csaba, Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A mi ünnepünk

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A mi ünnepünk
A szabadság és szabályai (Bosniak illusztrációja)

Amikor néhány hónapos lázas előkészületek során 21 évvel ezelőtt – május 9-re időzítve – elindítottuk sajtóbeli mesés útjára a Naplót, még nem éreztük át, hogy ettől fogva ez a dátum – habár szándékosan választottuk ki – a mi ünnepünk is lesz. Feltámadásig. Emiatt is éreztem késztetést, hogy megszólaljak közös ügyeinkről. Mint ahogy azt a múltban is megtettem, például hosszabb kényszerpihenő után éppen tavaly ilyenkor a Napló hamvaiból feltámasztott naplo.org e-hasábjain.

Azóta a sajtószabadság újabb hatalmas pofonokat kapott a mindent uralni, és ezáltal ellenőrizni kívánó politika részéről. Egy háborúban először az igazság vész el, mert letiltják. Magasabb állami, nemzeti érdekekre hivatkozva. Nem a 19. században, hanem manapság.

Ennek a jelenségnek az egyik velejárója, hogy értelmiségiek azon vitatkoznak: melyik előbbre való, a nemzet vagy a szakmai elhivatottság. Így veszik el az igazság, hiszen ha a mindent felülíró elv (nemzet, állam, faj) uralkodik, akkor az újságíró kényszer alatt, de sokkal gyakrabban ügybuzgóságból nem azt írja, amit lát vagy hall. Hanem azt, amit mondanak neki. Még inkább: amiről azt véli, hogy főnökeinek tetszeni fog. Már észre sem veszi, hogy szakmailag vállalhatatlanná válik. Vagy leissza magát.

A néző, olvasó, hallgató pedig azt kapja, amit szavazataival megérdemelt. Megszépített valóságot, helyi potemkinok szervezésében. És ez a jobbik, igaz elviselhetetlen változat. A rosszabbik formulája következő: a helyi Pravda, Beobachter, Politika hasábjain vagy képernyőin megjelenik a verdikt és az irányított közvélemény már vért követel. Így kerülnek bitófára mindazok, akik a nemzeti/faji frigyláda megválasztott őrzői kitagadnak. Mert hiszen úgy vélik, hogy még kér a nép és annak kiapadhatatlan, általuk gerjesztett kéjes irigységét állandóan ki kell elégíteni. Ebben a rendszerben az újságíró vagy hívő pártkatona, vagy könyörtelen köpönyegforgató, vagy – mint már említettem volt – rémálmoktól szenvedő alkoholista. Kijózanodás egyikükre se vár: az első akkor lesz józan, ha vezére/istene megmondja neki, hogy az. A második nem iszik sokat, mert éberen kell figyelnie, melyik köpeny jön divatba. A harmadiknak meg nem érdemes.

Így élünk mi valahol Európában. Hát koccintsunk!

2011. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. május 29. 0:47:39

Hogy a fenébe nem vettem észre ezt a jó írást még időben?

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Nem konfrontálódunk, együttműködünk”

Különösen groteszkül hatnak és nevetségesen hangzanak Pásztor szavai, miszerint pártja „továbbra is meg akarja őrizni önállóságát, >

Tovább

A demokrácia színlelése

Bátrak vagyunk, lerántjuk a leplet az anonim hatalomról. Mert a hatalmat semmiképpen sem nevezzük meg. Volt >

Tovább

Felerősödött az európai öntudat is

Putyin mozgósította nem csak az európai politikusokat, hanem az európai értékeket védelmező polgárokat is.  Felemelte a >

Tovább

Migráns ügyben (is) mosakodnak a Véemeszes politikusok!

A szerb hatalom vagy nem képes, vagy nem is szándékozik megoldani a migránshelyzetet. Olyan vélemények is >

Tovább

Play Lovas?

A jelekből arra lehet következtetni, hogy széles e tájon (ameddig csak a Vajdasági Magyar Szövetség és >

Tovább

Különbéke honol a szerbiai társadalomban

Erről számolhatok be én is. Számos régi barátom, ismerősöm mély hallgatásba merülve alkalmazkodik a rendszerhez, amelyet >

Tovább

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább