Ma Júlia, Rita, Emil névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nyugodj békében, Barátom!
Elment a Béci
Bódis Gábor
Egy majd fél évszázados barátság szakadt meg hirtelen, de, sajnos nem váratlanul az augusztusi este csendjében. Csodálni való méltósággal viselted a kegyetlen kórt és az utóbbi évek viszontagságait. Még a napokban is tudtál bosszankodni az Eurosport teniszközvetítései közben sugárzott bugyuta bejátszókon. Megbeszéltük, hogy Újvidékről elhozom a nyugdíjadat, de az utat el kellett halasztanom. Már erre sem fogsz megkérni.
Valamikor nagyon-nagyon régen az első szerkesztőm voltál az Újvidéki Televízióban. Idővel össze is barátkoztunk, pláne azután, hogy 1979 legvégén megindítottad a Világunk magazinműsort, amelynek kis csapatát Tolnai Jutkával, Rácz Jóskával, Horváth Lacival, velem és a többiekkel vezetted szerte a Vajdaságban. Igazi tévés közszolgák voltunk, habár ezt akkor nem így éreztük, vagy legalábbis én nem. Benned azért több tudatosság volt. Már akkor is. Imádtad a munkádat és ránk ragadt a buzgóság. Megfertőztél bennünket a profizmusoddal.
Emlékszem, még jártam is többször az újvidéki otthonotokban, ahol focimeccseket néztünk. A sarokban ott voltak az újságkupacok: az internet előtti korszak szerkesztőjének memóriafelhői. Ezt az alaposságot az első munkahelyedről, a Magyar Szóból hozhattad.
A nyolcvanas évek elején még a régi békeidőket éltük: híradóztunk, magazinokat gyártottunk és utazgattunk, jártuk a világot. A televízió élén történt káderforgás következtében Kovács Laci főszerkesztőként tért vissza a szerkesztőségbe, és én lettem az egyik helyettese. Egy három évvel későbbi kádercsere után azonban Kovács a műsorigazgatói posztra lépett vissza, engem pedig kineveztek főszerkesztőnek – Németh Árpád és Korpa Béla lettek a főszerkesztő-helyettesek.
Ez volt a magyar szerkesztőség aranykora, és ezt azért merem ilyen szerénytelenül kijelenteni, mert a többiek érdeme ebben mérhetetlenül nagyobb volt: Béci a kádertoborzásban, -képzésben, műsorkészítésben, Árpád meg a híradó tökélesítésében jeleskedett. Ennek a csúcsa talán az volt, hogy a Jugoszláv Rádió és Televízió neumi versenyében első díjat nyertünk. Vigyázat: kisebbségi nyelven készült műsorért! Egy bizonyos napon, amelyet a zsűri választott ki, mind a nyolc JRT tagtelevízió elkészítette a versenyhíradóját. Ezeket osztályozták. Árpád híradója nyert.
Béci lelkén meg a szerkesztőség felduzzasztása szárad: több mint 100 tagú volt a nyolcvanas évek közepén a magyar tájékoztatási műsorok szerkesztősége, mely két híradót, több mint egy tucat „állóműsor”-t (így neveztük akkor a magazin- és tematikus állandó műsorokat) készített.
És akkor jött a joghurt-forradalom. A főszerkesztőket elsöpörte, viszont a televízióban volt egy olyan csapat, amely azt gondolta, hogy kompromisszumokkal meg lehet állítani, vagy legalább lelassítani a soviniszta ideológiát. Így kerültél a magyar szerkesztőség élére, habár ezt sokkal előbb megérdemelted volna. Mentettétek a menthetőt, de ez csak ideig-óráig tartott: beköszöntött a Fekete-időszak. És a szerkesztőségben még volt annyi szusz, hogy belülről megbuktassa a vállalhatatlan utódodat. De ez már a végjáték volt. Kitört a háború is. Neked sem volt maradásod. Irány az anyaország.
Az Új Magyarország után jött az akkor indult Duna Televízió, amelynek híradóját alakítgattad erős ellenszélben, hiszen az akkori művészlelkű vezetőség fel sem foghatta, hogy minek egy közszolgálati médiumban híradó. Ki látott már ilyet. Később a gazdasági műsorban, a Váltóban lelted meg a helyedet. Mígnem jött az anyaországi joghurt, és elsöpört minden közszolgálatiságot.
Visszavonultál: a családnak, a haveroknak és nem utolsósorban a tenisznek szentelted az életedet. Megnyertél mindent, amit lehetett: többszörös veterán újságíró világbajnok lettél. Az egyik legfájdalmasabban az érintett, hogy le kellett mondani a játékról. „Irigykedve” hallgattad az én teniszélményeimet, pedig azok fel sem érhettek a tieiddel.
Árpádot és engem is te tanítottál teniszezni az újvidéki Novi Sad pályáin, ahol egykor Szeles Mónika is edzett.
Számtalanszor meg is fenyegettelek, hogy eljön még az én időm és előbb utóbb megverlek. Hát nem jött el.
De azért nem adom fel: amikor utánad megyek, viszem a teniszütőmet is.
Következő cikk: Ukrajna győz, de ez nem lesz meg karácsonyig
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A VMSZ, a civil szervezetek és az egyházak összefonódása
A két esemény, illetve cikk alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vajdasági magyar civil >
Viharfelhők Szerbia égboltján
Hónapokkal ezelőtt Vučić nagylelkűen ígérgette, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, moszkvai üzenetében azonban nem mondott >
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben >
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új >
AZ ÚJSÁGÍRÁS LEZÜLLESZTÉSE, AZ OLVASÓK MEGALÁZÁSA
A VMSZ tisztségviselői és az anyaországi vendégek ezúttal is „eligazították” az MNT „alapítású” médiák „újságíróit”, hogy >
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >