Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tusnádfürdőn Pásztornak volt is mivel dicsekedni. Pártja eredményeinek a legjobb szemléltetője, hogy Vajdaságban az utóbbi 11 alatt 27,36 százalékkal, vagyis 69.457 magyar emberrel kevesebb lett és most már 182.321-re csökkent a magyar közösség tagjainak száma. Azok száma, akik a magyart tekintik anyanyelvüknek pedig még kevesebb – mindössze 170 875 személy... A magyar-szerb párt kül- és kisebbségi ügyekkel megbízott tisztségviselője, Kovács Elvira se mondott semmi újat Tusnádfürdőn, de a tájékozatlan erdélyi közönség legalább (részben) megismerkedhetett a VMSZ-nek a Szerb Haladó Pártot (SNS) mindenben kiszolgáló lakájpolitikájával és a magyar csúcskáderek magasröptű szellemi kapacitásaival is. A VMSZ-különítmény fellépése a 32. Bálványosi hepajon esetleg csak arról marad emlékezetes, hogy Pásztornak az (ízléstelen) pólójával „divatsikolyt sikerült becsempésznie Tusványba”. Valamiből csak meg kell élni! Jó kis kirándulás lehetett. Ingyen kaja, pia, napidíj… Bozóki Antal:

Tusnádfürdőre vonult a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nevű magyar-szerb párt első csapata (is), a csapatkapitány Pásztor István pártelnök vezetésével, hogy részt vegyenek a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (július 18. – 23.) beszélgetésein „az aktuális társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális történésekről, a felmerülő problémákról és ezek megoldási stratégiáiról”. Mások szerint, hogy ott (Erdélyben) „együtt keressék” a 70 ezer elveszett vajdasági magyart, hátha ott vannak.

Megjelent a rendezvényen Kovács Elvira, a párt (egyik) alelnöke, Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács – MNT (Pásztor által megtett) elnöke, Sárközi István, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke, Lovas Ildikó, az MNT Kulturális Bizottságának elnöke, Pásztor élettársa (a mi Míránk), az ifj. Juhász Bálint, a Prosperitati Alapítvány ügyvezetője, és még jó néhány felfuttatott nímand a vajdasági magyar közösség (ön)képviseletében.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök (ismét) „új korszakot” hirdetett. A Véemeszesek részvétele is persze kötelező volt, hogy úgymond „jelenlétükkel emeljék az esemény színvonalát”, az amúgy Orbán nemzetközi botrányt kiváltott beszédjének jelentőségét, hogy demonstrálják a hűbérúr támogatását, „bólogassanak a Főnöknek”. (Orbán beszéde miatt a román és a szlovák külügy is bekérette a magyar nagykövetet, az Amerikai Népszava pedig egyenesen „Tusványos betiltását kéri Romániától”.)

 Pásztor István vazallusnak az a reménytelen szerep jutott, hogy az orbáni nemzetpolitika, vagyis a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszerének) eredményeit, sikerességét magasztalja a délvidéki/vajdasági magyar közösség vonatkozásában.

A „nemzetpolitikai kerekasztalon” (július 21-én) elhangzott beszédében hangoztatta, hogy „a magyar–szerb kapcsolatrendszer fejlettsége, a kiépített kölcsönös bizalom, a vajdasági magyarok kárpát-medencei szinten legkiemelkedőbbnek számító széleskörű jogai (?? – B. A.) mind bizonyítékai annak, hogy a nemzetpolitika együttműködésre hajlandó partnerekkel óriási eredmények elérésére is képes” (?? – B. A.). Képes, képes, de hol vannak ezek az eredmények, a pásztormeséken kívül?

Pásztor, az Orbán jóvoltából örökös pártvezér, agyba-főbe dicsérte a nemzetpolitikát, mert szerinte „a határon túli magyar közösségek a nehéz időkben is mindvégig meg tudták őrizni az önszerveződési képességüket (?? – B. A.), s ezt a képességet a továbbiakban is istápolniuk kell. Az eredményeket ma is garantálja az intézményrendszer működésének a stabilitása (?? – B. A.), a megkezdett fejlesztések folytatása (?? – B. A.), melyet nemcsak az anyaországi források, hanem a belföldiek is szavatolnak (?? – B. A.), ez pedig annak köszönhető, hogy a vajdasági magyar párt már jó ideje része a döntéshozásnak”.

Miféle önszerveződő képességről beszél az elnök úr? Hiszen a VMSZ épp azt fojtja el szisztematikusan. A vajdasági magyar közösség intézményeiben már régóta minden csakis úgy lehet, ahogy a klán megrendezi, nincs itt semmi önszerveződés, alkotókedv!

A pártvezér hangoztatta azt a véleményét is, miszerint „Szerbia és Magyarország között már nem csupán jószomszédi kapcsolatokról lehet beszélni, ennél sokkal többről van szó, a két állam stratégiai tervezésbe, együttműködésbe kezdett, s a folyamatból természetesen a vajdasági magyarság is kiveheti a részét, valamint haszonélvezője lehet a jövőben megvalósuló elképzeléseknek is”.

 Az egypárti (Véemeszes) MNT-vel kapcsolatban Pásztor elmondta, hogy „a következő hónapok még a stratégiai tervezés időszakának számítanak majd”. – Olyan időkben, amikor kevesebb összeg áll a rendelkezésre, arra kell törekedni, hogy az elért eredményeket fenntartsa a közösség, s kidolgozza a következő prioritások, teendők listáját – fogalmazott. Ebből is jól látszik, hogy Pásztor irányítja az MNT is, nem pedig a testület elnöke, Fremond Árpád.

Rámutatott arra is, hogy az előttünk álló évben általános választásokkal kell számolni, így az ezekre való felkészülés jelenti majd az egyik legfontosabbat. Ugyancsak hangoztatta, hogy „a jövő évi európai parlamenti választásokkal kapcsolatban is érdekelt a vajdasági magyarság a kettős állampolgárság révén”.

Végezetül Pásztor, „az óriási nyomásgyakorlás ellenére”, „támogatásáról biztosította az oroszellenes szankciók bevezetését elutasító szerb politikát”. Mint közölte, „ha a szabad döntés jogáról lemond valaki, akkor semmije sem marad”.

Az utóbbi mondatot jobb lett volna, ha nem ejti ki, hiszen önmagára kellene alkalmaznia, mert az általa „kedves Ácónak” titulált „Aleksandar Vučić szélsőnacionalista mélyszerb önkényuralkodóval” kötött egyessége, bűnszövetkezése épp azt okozza, hogy mi magyarok itt már semmilyen érdekünket nem védhetjük. Ha mi támogatnánk a tüntetéseket, nem lehet. Ha mi bevezetnénk a szankciókat az oroszok ellen, nem lehet.

Tusnádfürdőn Pásztornak volt is mivel dicsekedni. Pártja eredményeinek a legjobb szemléltetője, hogy Vajdaságban az utóbbi 11 alatt 27,36 százalékkal, vagyis 69.457 magyar emberrel kevesebb lett és most már 182.321-re csökkent a magyar közösség tagjainak száma. Azok száma, akik a magyart tekintik anyanyelvüknek pedig még kevesebb – mindössze 170 875 személy.

Ezt a bagatell körülményt azonban szóra se méltatta, mert ha fontosnak tartaná, akkor lemondott volna. Ehelyett inkább ismét kiszavaztatta magát a párt élére.

Az általa „kedves Ácóval” kötött (hátrányos) egyezsége alapján meghirdetett részarányos foglalkoztatás nemhogy nem valósult meg, hanem a magyarok száma a közigazgatásban, az igazságügyben és a közhivatalokban folyamatosan csökkent. Szűkültek az anyanyelv használati jogok, csökkent a magyar iskolai tagozatok száma, nem/illetve csökevényesen valósult meg az óvodától az egyetemig anyanyelven tanulás lehetősége számunkra. Nem valósult meg az arányos/biztosított képviselet a döntéshozatali szervekben, a sajtó és a gondolat szabadsága, a szellemi élet és a kiadói tevékenység mélyrepülésben van, nincs tudományos nemzeti kisebbségkutatás, migránsok tartják tűzfegyverek alatt az észak-bácskai erdőket, gyümölcsösöket stb. A magyar közösségen belül megszűnt mindenfajta politikai párbeszéd és pluralizmus. A Pásztor-klán taposó-zsaroló önkényuralma lezüllesztette, megmérgezte a vajdasági magyar életet.

Kovács Elvira a Nyugat-Balkán helyzete címmel tartott panelbeszélgetésen „leszögezte, hogy Szerbia európai integrációja a közelmúltban szinte reményvesztett kategóriába került, a féltávnál sem igazán tartó folyamat befagyottnak tekinthető, aminek elsődleges oka – a szintén akadozó Belgrád–Pristina párbeszéd mellett –, hogy Szerbia az egyetlen európai ország, amely nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben a háború kapcsán”. – Az Európai Uniót (EU) ugyanis kizárólag ez érdekli, hogy Szerbia mikor vezeti be ezeket. Természetesen a vajdasági magyarok, de az össz szerb (talán szerbiai – B.A.) lakosság érdeke, hogy az ország mielőbb EU-tag legyen, azonban erre most igen halványak a kilátások – magyarázta.

Kovács szerint – aki a szerb parlament egyik (napidíjai szerint legköltségesebb) alelnöke is stb. – az uniós csatlakozási folyamat során „Szerbia megpróbál önálló maradni, de amellett, hogy teljesítenie kell a feltételeket, az EU-nak is őszintének kellene lennie az előrelépéshez”. – Az akadozás elvezetett Szerbiában a növekvő EU-szkepticizmushoz, hiszen a hivatalos felmérések alapján már 40 százaléknál is kevesebb polgár támogatja a csatlakozást – mondta a VMSZ politikusa.

Magyar–szerb viszonyról megismételte Pásztor jól ismert álláspontját, miszerint „a történelmi szintű barátság legnagyobb haszonélvezője a vajdasági magyarság” (?? – B. A.). (Azt viszont már nem mondta, hogy ez konkrétan miben is látszik ez meg.)

– Így van ez annak ellenére, hogy a Balkánon a választások alkalmával jellemzően a nacionalizmus hozza a szavazatokat, de a partnerséget fenn kell tartani, mert ez még váratlan eredményeket is hozhat, például egykori radikális többségi politikusok tekintetében – mondta Kovács, de arra már nem tért ki, hogy a „váratlan eredmények” alatt mit ért, és hogy ez vajon a pártjára is vonatkozik-e.

A magyar-szerb párt kül- és kisebbségi ügyekkel megbízott tisztségviselője, Kovács Elvira se mondott semmi újat Tusnádfürdőn, de a tájékozatlan erdélyi közönség legalább (részben) megismerkedhetett a VMSZ-nek a Szerb Haladó Pártot (SNS) mindenben kiszolgáló lakájpolitikájával és a magyar csúcskáderek magasröptű szellemi kapacitásaival is.

A VMSZ-különítmény fellépése a 32. Bálványosi hepajon esetleg csak arról marad emlékezetes, hogy Pásztornak az (ízléstelen) pólójával „divatsikolyt sikerült becsempésznie Tusványba”.

Valamiből csak meg kell élni! Jó kis kirándulás lehetett. Ingyen kaja, pia, napidíj…

 

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egyre lejjebb a lejtőn

A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >

A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA

A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >

Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?

Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >

A halálnál is rosszabb: a szolgaság

Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >

Állítsuk meg Pásztor Bálintot!

Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >

„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”

A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >

Alaptalan önreklámozás

Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >

„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás

Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >

Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?

Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >

Gazdátlan telefonfülkék

Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >

„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”

Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >

FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?

Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |