Ma László, Domonkos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
„A világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett!
A Magyar Szó mélyrepülése
Bozóki Antal
Lehetne a Magyar Szó nevű – névlegesen a Magyar Nemzeti Tanács alapította – pártújság szerkesztéspolitikáját minden áldott nap bírálni, de az „falra hányt borsó”. Amíg az önmagát újságírónak nevező Varjú Márta és Máriás Endre irányításával szerkesztik a lapot, változásra itt nem kell számítani! A lap felelős szerkesztői merész felelőtlenséggel tájékoztatják félre a lap (még megmaradt) olvasóit. Szolgálnak, megfelelnek, cinkosan kézre játszanak Vučić és a Pásztorok önkényuralmához. Miközben a vajdasági magyar hagyományra hivatkoznak demagóg módon. Egy közszolgálati lapnak nem a párt (a VMSZ), hanem a közösség érdekeit kell szolgálni – a mindenkori hatalom felé ellenőrző szerepet betöltve. A Varjú-Máriás duó cinikusan visszaél a közösség anyagi és szellemi javaival, a hetvenes évek közepén a „világ legjobb magyar nyelvű napilapjának” tartott Magyar Szóból silány (párt)közlönyt csinált. Varjúnak ezért még magyar kitüntetést is adtak! Úgy fognak bevonulni a vajdasági magyar újságírás történetébe, mint a szakma szégyenei, a megvásárolható lakájmédia iskolapéldái, a vajdasági magyar közösség és a közérdekek gátlástalan elárulói. Bozóki Antal:
A vajdasági magyar közösség egyetlen napilapjáról legutóbb június 3-án írtam, annak kapcsán, hogy „a lapszerkesztő számára – a forrongó országban – a legfontosabb belpolitikai hír – Pásztor István és munkatársai fotójával – az volt, hogy »Költözik a Magyar Szó nyomdája«.
Az írásom alcíme a Van-e még lejjebb? volt. Az egyik kommentelő a Facebookon megjegyezte: „Biztos van még lejjebb is.” Lett is elég gyorsan, és lesz is lejjebb!
Most, amikor Szerbiában politikai és hatalmi válság van, amikor az ország egyre jobban egy kitörő tűzhányóra kezd hasonlítani, amikor június 16-ára (a tüntetők követeléseinek teljesítésére a kormánynak adott határidőre) újabb Szerbia az erőszak ellen nevű tömeges felvonulást jelentettek be, a lapot úgy szerkesztik, mintha mi sem történne, mintha éppen a boldog békeidők nyári holtszezonjának a közepén lennénk. (Jovanović Ćuta az utak és a hidak lezárását jelezte, amennyiben nem teljesítik a tiltakozók követeléseit.)
Ezzel el szeretnék terelni az olvasók és a magyar közösség figyelmét az országot sújtó problémákról és Aleksadar Vučić szerb elnököt segítik a hatalma (meg)őrzésében, akiről már ország-világ tudja, hogy alkalmatlan a tisztsége ellátására, s akiről épp a napokban körözött egy videó, amelyen a gyerekei keresztapjával, a hágai büntetett Šešeljjel issza épp le magát Šešelj fiának lakodalmán.
Ez (is) bizonyára annak a koalíciós szerződésnek az eredménye, amit Pásztor István, a vajdasági magyar közösség érdekképviseletének szégyenfoltja, párt- és képviselőházi elnök kötött a számára „kedves Ácóval”.
A hétfői (június 12-ei) Magyar Szó vezércikke arról szól, hogy Oromhegyesen megtartották „a környék egyik legnagyobb rendezvényét”, a traktoristák ünnepét! Fontosabb még annál is, hogy „Torontálvásárhelyen lezajlott a 33. Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléje”.
Nincsen nekem az égvilágon semmi bajom a traktoristákkal, nagyon is tisztelem ezeket a nehéz szakmát gyakorló embereket, csakhogy nem lehet tánccal-muzsikával, ünneppel-szemlével eltussolni az egész országot feszültségben tartó tömegmegmozdulásokat egyetlen napilapunkban.
A lap a belgrádi hatodik (június 9-ei) tömegfelvonulásról csak a negyedik oldal alján, mintegy mellékesen közöl egy rövid írást. A kisebbségek vajon nem ebben az országban élnek? Vagy legyenek csak maradiak, bugyuták, nekik ilyen tájékoztatás jár közpénzen?!
A keddi (június 13.) szám címoldalának legfőbb híre, hogy „emelik a nyugdíjakat”, és hogy „az idén 15 közgazdászhallgató nyerte el a kiválósági ösztöndíjat.”
A nyugdíjemelésről és a 16 évnél fiatalabbaknak ígért „10 000 dináros támogatásról”, valamint a közszférában dogozók bérének emeléséről és a különböző juttatásokról szóló írás Vučić hatalmának meghosszabbítását segíti, a szerb elnök szánalmas idővásárlási kísérletéről szól. Hogy honnan, miből lesz pénz ezekre az ajándékokra, juttatásokra, arról viszont egy mukkot nem ír a pártújság pennabajnoka.
A 15 ösztöndíj parádés odaítélése is legalább 15 évet késik! Csak arra jó, hogy Pásztor Bálintot és pártvezér apját (Pásztor Istvánt) reklámozza. Olyan eseményről készült, amelyiken Bálintka a házigazda a szabadkai városházán, az apuka pedig az egyik fővendég („felszólaló”).
A junior olyan badarságokat is mondott, miszerint „a program hozzájárul a vajdasági magyarság versenyképességnek erősítéséhez”, miközben még az is kérdés, hogy a hallgatók mikor fejezik be a tanulmányaikat, és hogy egyáltalán mikor lesznek közgazdászok. A cikkíró a címben ezt azzal fokozta, hogy „közösségi boldogulást segítő támogatásról” van szó.
A fáma arról viszont nem szól, hogy miért nem ad a szerb állam is ösztöndíjakat a magyar jogász- és közgazdász egyetemi hallgatóknak! Itthon nincs pénzbeli előnyöket hozó jog- és érdekérvényesítő ereje a kérkedésben világbajnok Pásztoroknak?
Lehetne a Magyar Szó nevű – névlegesen a Magyar Nemzeti Tanács alapította – pártújság szerkesztéspolitikáját minden áldott nap bírálni, de az „falra hányt borsó”. Amíg az önmagát újságírónak nevező Varjú Márta és Máriás Endre irányításával szerkesztik a lapot, változásra itt nem kell számítani!
A lap felelős szerkesztői merész felelőtlenséggel tájékoztatják félre a lap (még megmaradt) olvasóit. Szolgálnak, megfelelnek, cinkosan kézre játszanak Vučić és a Pásztorok önkényuralmához. Miközben a vajdasági magyar hagyományra hivatkoznak demagóg módon.
Egy közszolgálati lapnak nem a párt (a VMSZ), hanem a közösség érdekeit kell szolgálni – a mindenkori hatalom felé ellenőrző szerepet betöltve. A Varjú-Máriás duó cinikusan visszaél a közösség anyagi és szellemi javaival, a hetvenes évek közepén a „világ legjobb magyar nyelvű napilapjának” tartott Magyar Szóból silány (párt)közlönyt csinált. Varjúnak ezért még magyar kitüntetést is adtak!
Úgy fognak bevonulni a vajdasági magyar újságírás történetébe, mint a szakma szégyenei, a megvásárolható lakájmédia iskolapéldái, a vajdasági magyar közösség és a közérdekek gátlástalan elárulói.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >
A VMSZ vezetőinek valóban nincs mit szégyellniük?
A VMSZ vezetőinek részvétele Tusványoson ismét azt jelezte, hogy a párt továbbra is kitart a Fidesszel >
A VMSZ-nek valóban ott a helye
Ezúttal is összesereglett a Tusványoson a Fidesz-tábor. Természetesen megjelentek a VMSZ vezetői is élükön Pásztor Bálinttal, >
A vajdasági magyarság utolsó esélye
Én – ahogy eddig is – a vajdasági magyarság érdekeit tartom elsődlegesnek, ezért vállalom egy ilyen >
Az első száz nap Orbán után: hogyan bontanak le egy rendszert
Magyar Péter áprilisban megnyerte a választásokat, de csak májusban értette meg igazán, mit is nyert meg. >