Ma Bernadett, Simon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
Jogsérelmek (2.)
Nem lehet persze megtagadni a többségi szerb lakosságtól, hogy azoknak és olyan emlékművet állítson, amilyet csak akar. Kérdés azonban, hogy, mennyire szolgája ez a békés együttélés ügyét, a „történelmi csúcson lévő szerb-magyar barátságot”? A szenttamási „emlékművön” azt írja, hogy a helység polgárai állították. Megkérdezték-e a helyi magyar lakosságot, hogy mi a véleménye, mit gondol erről? A szenttamási magyarok is állítsanak emlékművet a szerbek által 1948-ban lemészárolt lakosságnak? Bozóki Antal:
Május 10.
„Szerb Spárta”
– Szenttamáson emlékhelyet állítottak az 1848/49-ben a magyar szabadságharc ellen küzdő szerb csapatoknak, akik a Délvidék legdurvább etnikai leszámolását hajtották végre, teljesen kiirtva Szenttamás magyar és zsidó lakosságát.
Mint ismeretes, a magyar szabadságharc idején a szerb felkelők sok száz magyar civilt mészároltak le, a fejeikből a város főterén egy piramist is felállítottak a visszaemlékezések szerint. […]
1848. június 22-én Szenttamáson a helyi és környékbeli szerb felkelők tettlegesen bántalmazták a magyar lakosokat, rablásokat és egyéb erőszakos cselekményeket követtek el. […]
Ennek a történelmi eseménynek állítottak most emléket Szenttamáson, azon a településen, ahol a Szerb Haladó Párt (SNS) mellett a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is a hatalom részét képezi és az ő beleegyezésük is kellett a város területén hivatalos körülmények között felavatott emlékhely kialakításához.
A magyar áldozatok emlékét gyalázó emlékmű a Makszim Gorkij téren, az Újvidéki út és a Doszitelj Obrádovity utca kereszteződésében található, nem messze a Ferenc-csatorna hídjától. Azt, hogy pontosan mikor avatták fel az emlékhelyet vagy, hogy azt ki készíttette, nem nyilvános. Annak avatásáról egyetlen szerb vagy magyar nyelvű médiaház sem számolt be. Ám beszédes, hogy a szobor még nem szerepel a szenttamási köztéri szobrok jegyzékében sem, vagyis nemrég került kihelyezésre.
A VMSZ nem az első alkalommal árulja el azt a közösséget, amelytől a saját politikai felhatalmazását kapta, hiszen mint az ismert néhány éve megszavazták, hogy Vajdaság tradicionális zászlaja az a stilizált lobogó legyen, amelyet a szerbek 48/49-ben használtak, amikor a magyar falvakat koncolták fel, de megszavazták Délvidék elcsatolásának napját is „Vajdaság” hivatalos ünnep napjának.
Majd ezek után még ők tiltakoznak, amikor valaki rajtuk kéri számon a délvidéki magyarság rohamos és tömeges fogyását – írja a Délhír portál.
Nem lehet persze megtagadni a többségi szerb lakosságtól, hogy azoknak és olyan emlékművet állítson, amilyet csak akar. Kérdés azonban, hogy, mennyire szolgája ez a békés együttélés ügyét, a „történelmi csúcson lévő szerb-magyar barátságot”?
A szenttamási „emlékművön” azt írja, hogy a helység polgárai állították. Megkérdezték-e a helyi magyar lakosságot, hogy mi a véleménye, mit gondol erről?
A szenttamási magyarok is állítsanak emlékművet a szerbek által 1948-ban lemészárolt lakosságnak?
Május 15.
Szerb nemzetgyűlés
A tartományi parlament épületében ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a karlócai szerb nemzetgyűlés 175. évfordulójáról, amelyen jelen volt többek között Igor Mirović tartományi kormányfő, Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke stb.
Az 1848. május 15-én, Karlócán megtartott nemzetgyűlés során kikiáltották a Szerb Vajdaság megalakítását, amely a tartományban élő szerbség egyik jelentősebb ünnepe is egyben. Igor Mirović ez alkalommal hangsúlyozta, hogy ez az 1848. május 15-ei nap egyike azon dátumoknak, amelyek megváltoztatták a történelem menetét, és örök időkre bevésték magukat a nemzetek emlékezetébe.
– Ezeknek a dátumoknak előtörténetük van, magukban foglalják a több nemzedéken keresztül folyó, évszázados küzdelmeket. Népünknek csak egyetlen célja volt: a Szerb Vajdaság megalakítása. Ez a döntés koronázta meg a szabadságért és a más népekkel való egyenjogúságért folytatott, évszázados küzdelmet – mondta Mirović.
A VMSZ képviselői 2018. június 19-én megszavazták a tartományi képviselőházi határozatot, miszerint Vajdaság napjaként ünneplik november 25-ét, amikor 1918-ban Szerbiához csatolták a Délvidéket. Kiemelt jelentőségű lett május 15-e is, mivel 1848-ban ekkor történt a Szerb Vajdaság kikiáltása a karlócai népgyűlést követően. A Véemeszesek ezzel (is) megalázták a választóikat és a magyar közösséget.
Május 29.
„(Apró) győzelem”
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) közleménye „(apró) győzelemről” számol be Bácsgyulafalván.
A párt közbenjárására „Bácsgyulafalva HK Tanácsa (prosperálók + haladók) meghozta azt a döntést, amivel követelik Zombor Város Községi Tanácsától, lásson hozzá a magyar felirat kihelyezéséhez”.
A közleményhez mellékelték Borsos Máriának, a helyi közösség tanácsa elnökének aláírásával ellátott, Zombor város közigazgatásához intézett május 22-ei „követelést”, miszerint a testület „egyhangú döntést hozott” Bácsgyulafalva helység „magyar nyelven, fehéren világító szavakkal való kiírásáról”, a már kihelyezett szerb nyelvű helységnév „folytatásában”.
– Kérjük a Városi Tanácsot, amennyiben lesz pénz a város költségvetésének átütemezése után, hogy lásson hozzá ehhez – áll az átiratban.
A VMDK közleményében azt írja, hogy „a költségvetési MÓDOSÍTÁST”, és a „HA MARAD PÉNZ”, részt meg felejtsétek el! Ha volt pénz az egyikre (mármint a helységnév szerb nyelven való kihelyezésére – B. A.), VAN PÉNZ a másikra is! Semmilyen diszkriminációt nem tartunk elfogadhatónak! Addig fogunk a „nyakukra járni”, míg az kint nem lesz (a magyar nyelvű helységnév – B.A.)!
Bácsgyulafalva helyi közösségi tanácsa másmilyen döntést nem is hozhatott volna. Egyrészt, mert jogsértés történt, mivel a helység nevét – a hatályos törvények értelmében – elmulasztották szerb és magyar nyelven egyszerre kihelyezni. Másrészt, a testület még jobban maga ellen hangolta volna a helyi magyar (72,36 százalékos – a 2011. évi népszámlálási adatok szerint) többségű lakosságot.
Most a zombori Városi Tanácsnak kell lépnie.
Zombor város (szerb nyelvű, cirill betűs) Alapszabálya 6. cikkének 2. bekezdésében ezt írja: „A város területén egyenrangú hivatalos használatban van a latin írás, valamint a magyar nyelv és írás is, az Alkotmánnyal, a törvénnyel és a város alapszabályával összhangban”.
Az alapszabály idézett rendelkezéséből azonban vajmi kevés, vagy éppenséggel semmi sem valósul meg a gyakorlatban.
Amint az idézett dokumentum is tanúsítja, a hatósági szervek között a kommunikáció szerb nyelven és cirillírással történik. A Helyi Közösség Tanácsának elnöke latin betűkkel ugyan, de szerbül írja alá a nevét. Ezek szerint, vagy nem tud magyarul írni, vagy gond lehet a nemzeti identitásával (is).
Már 2020-ban voltak olyan jelek, hogy „Zomborból eltűnik a magyar nyelv”.
– Zombor város honlapjáról „egyik napról a másikra – magyarázat vagy indoklás nélkül – eltűnt a latin betűs közlés”. Ebből arra lehet következtetni, hogy latin betűs tájékoztatás ugyan volt, de magyar nyelvű nem!
A város hivatalos prezentációja kizárólag szerb nyelven és cirill betűvel készül, annak ellenére, hogy a lakossága többnemzetiségű. A szerbeken kívül – a honlap adatai szerint – 27 nemzeti közösség tagjai élnek itt, magyarok, horvátok, bunyevácok…
Hogyan lehetséges az, hogy senki eddig nem vette fel a többnyelvűség alkalmazását és nem követelte az anyanyelvű tájékoztatás biztosítását a város hivatalos honlapján? Vannak-e Zomborban magyar képviselők, magyar pártok egyáltalán?
Az egykori magyar járási székhelyen már nincsen, aki a mindenkori hatalomtól számon kérje még a nyelvhasználati jogok tiszteletben tartását se? A nyelvi jogok megvonásának elfogadása az asszimilálás biztos útja – írtam három évvel ezelőtt.
Mivel foglalkozik egyáltalán a Magyar Nemzeti Tanács és a nyelvhasználati bizottsága?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„VAJDASÁG SZERBIA RÉSZE”
Vučić most még a tartomány jelenlegi (kvázi) autonómiáját is meg akarja szüntetni! Újabb uszításokkal feszültséget akar >
Szerbiában „a forradalom már javában zajlik!”
A polgárok bizalma nélkül pedig egyetlen hatalom sem működhet! Szerbiában hatalomváltásra van szükség. A jelenlegi teljesen >
Ők nem a „buborék hercegei”
Emlékszem az Otpor tagjai elfogadták nyilvános fellépést a hivatalos rendezvényen, de nem hívták meg őket erre. >
Támadááás!
Zentán például, ötvenöt évvel ezelőtt, az asztalitenisz szentélyben: nem is tudom hány asztal egymás mellett, mint >
A VMSZ korifeusa
Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >
Szerbia – mi lesz ennek a vége?
Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >
A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt
A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >
VMSZ-es „normalitás”
A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >
I šta će sada biti sa nama?
Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >
A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása
Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >
Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet
A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >
Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál
Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >