Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Balkáni road-movie
Bence Erika
„Az élet egy road-movie”, amelyben a „nappalok és éjszakák átmenet nélkül torlódnak egymásba”, miközben „sebességváltó nélkül rohan” a választott jármű: „van, aki gyorsvonaton vagy repülőgépen éli le a fél életét”, ez esetben viszont egy Volkswagen szeli a kanyarokat. Az utazásélmény metaforává (tudatfolyammá, mint metaszövegében, az Ulyssesben) alakítása után az elbeszélő a Balkán-jelenséget is körüljárja a könyv Balkánról szólva című második fejezetében. Megkerülhetetlen kérdés a térségi irodalmi diskurzusban, jelzőként (balkáni, balkanizálódott) is kiterjedt kontextust jelent. A Mély vizek, magas hegyek előtt többek között Végel László Újvidék-trilógiájának darabjaiban, a Bűnhődés, a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje és a Balkáni szépség, avagy Slemfil fattyúja című regényekben, illetve Végel magyarul és szerbül egyaránt olvasható naplóiban reflektálódik. Tematizálja a kérdést Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című nagyregénye is. Valamennyi említett szöveg a Balkán-fogalom vadságra, erőszakra és háborúra vonatkozó jelentéseit mozgatja, a lenyűgöző természeti környezet, a színpompás és gazdag kulturális meghatározottság mellett a térség kibékíthetetlen közösségi konfliktusokat, háborúkat és népirtásokat jelentő történelmi örökségéről, súlyos mentális állapotáról beszélnek. Fenyvesi Ottó útikönyvét az teszi különlegessé és egyedivé a Balkánról szóló irodalomban, hogy látványképeit és -leírásait, élménybeszámolói éppúgy, mint a térség történelméről és félmúltjáról szóló történeteket személyes élettapasztalatain, olvasás- és utazásélményein átszűrve teszi láthatóvá számunkra. Bence Erika (Élet és Irodalom):
Fenyvesi Ottó Mély vizek, magas hegyek. Utazás a Miljacka, a Drina, a Radika és a Vardar folyókhoz, valamint az Ohridi-tóhoz című könyvének tetszetős kék borítója Gáspár Gábor fotójának felhasználásával készült. Címe az Ike és Tina Turner által előadott, magyarra Mély folyó, magas hegyek címmel fordított River Deep-Mountain High-ra reflektál. Alcímében viszont utazásra, útikönyvre, bédekkerre vonatkozó argumentumok szerepelnek. Egy 2018-as, Bosznia-Hercegovinát, Montenegrót, Albániát és Észak-Macedóniát érintő körutazás hívta életre megjelentetésének igényét. A könyvet a Művészetek Háza adta ki Veszprémben, 2022-ben. Magát az utazást azonban Ivo Andrić Híd a Drinán című remekművének olvasásélménye ihlette: a Nobel-díjas író könyvének elolvasását követően a szerző barátja látni szerette volna a térséget, Boszniát. Hatan keltek útra egy kisbusszal, és a környező országok felé terjesztették ki a Balkánra vezető út irányát.
Csak első látszatra tűnik úgy, hogy fényképekkel illusztrált útikönyvről, útleírásról, utazási albumról van szó. Igaz, a Mély vizek, magas hegyek ilyen is, és ez is. De már az első fejezet címe, Bölénymáj helyett korpaleves, majd a fragmentumokra tördelt szöveg is elbizonytalanít bennünket. Az idézett cím ugyanis egyáltalán nem valamilyen, az út során tapasztalt gasztronómiai élményre vonatkozik, hanem metaforikus beszéd a nomád és a városlakó ember létformáiról; történetfilozófiai utalás, idézet Vilém Flusser Nomádok című művéből. A hivatkozott szemlélet értelmében a vándor a tapasztalatszerző, a szabad élet letéteményese, akit a körülmények kényszerítettek arra, hogy letelepedjen: a vadászkalandot a ciberére cserélje. Az ősi életformák emlékét idéző modern kori kalandozások kontextusában az életút is metaforizálódik: „road-movie”, ahogy az utazó szerző beszél róla. A „létmozi” motívuma mellett a sebesség jelenti az utazás másik jelölőjét, amely az indulás és az érkezés közötti folyamatot hozza létre; irodalmi háttérnarratíváját James Joyce Ulyssese alkotja.
„Az élet egy road-movie”, amelyben a „nappalok és éjszakák átmenet nélkül torlódnak egymásba”, miközben „sebességváltó nélkül rohan” a választott jármű: „van, aki gyorsvonaton vagy repülőgépen éli le a fél életét”, ez esetben viszont egy Volkswagen szeli a kanyarokat. Az utazásélmény metaforává (tudatfolyammá, mint metaszövegében, az Ulyssesben) alakítása után az elbeszélő a Balkán-jelenséget is körüljárja a könyv Balkánról szólva című második fejezetében. Megkerülhetetlen kérdés a térségi irodalmi diskurzusban, jelzőként (balkáni, balkanizálódott) is kiterjedt kontextust jelent. A Mély vizek, magas hegyek előtt többek között Végel László Újvidék-trilógiájának darabjaiban, a Bűnhődés, a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje és a Balkáni szépség, avagy Slemfil fattyúja című regényekben, illetve Végel magyarul és szerbül egyaránt olvasható naplóiban reflektálódik. Tematizálja a kérdést Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című nagyregénye is. Valamennyi említett szöveg a Balkán-fogalom vadságra, erőszakra és háborúra vonatkozó jelentéseit mozgatja, a lenyűgöző természeti környezet, a színpompás és gazdag kulturális meghatározottság mellett a térség kibékíthetetlen közösségi konfliktusokat, háborúkat és népirtásokat jelentő történelmi örökségéről, súlyos mentális állapotáról beszél.
Fenyvesi Ottó útikönyvét az teszi különlegessé és egyedivé a Balkánról szóló irodalomban, hogy látványképeit és -leírásait, élménybeszámolóit éppúgy, mint a térség történelméről és félmúltjáról szóló történeteket személyes élettapasztalatain, olvasás- és utazásélményein átszűrve teszi láthatóvá számunkra. Amikor balkáni népek és nemzeti közösségek történelméről, életfilozófiájáról és kulturális hovatartozásról beszél, a belső perspektíva nemcsak saját nézőpontjait jelenti, hanem az itt élő nemezetek sokféle identitásképét is. A világról alkotott eltérő elképzeléseiket ismétléssel nyomatékosítja. „Európa legváltozatosabb tere: Délkelet-Európa” – mondja az elbeszélő, és kilencszer ismétli meg a mondatot: „A világ másképpen néz ki, ha [behelyettesíti a térségben élő etnikumok neveit] gondolkodunk róla.” Még tovább árnyalható ez a kulturális és etnikai diverzitástérkép, ha a regionális nyelvi és magatartásbeli vagy vallási eltéréseket is figyelembe vesszük; a mikrokulturális viszonyokat: a likai, a vajdasági, a boszniai vagy a šumadijai szerbek, a bunyevácok, sokácok, ruszinok, szlovákok és más térségi népcsoportok világát.
Nem véletlen s nem tévedés a Mély vizek, magas hegyek kapcsán elbeszélőről beszélni. A szöveg poétizáltsága, nyelvének a korábbi Fenyvesi-könyvekre mutató megértési kódjai, a mögötte álló hihetetlenül gazdag és kiterjedt intertextuális háló személyessége, az útleírásnak a saját történetbe, a magánmitológiába való ágyazottsága miatt – az olvasás haladtával – egyre inkább az az érzésünk, végül a meggyőződésünk, hogy mégis regényt olvasunk. A megjelenített térben született, nevelkedett és életének jelentős idejével ehhez a világhoz kötődő én-elbeszélő története bontakozik ki előttünk: vallomásregényről van szó, amelyben azonban a térségi ember sors-, társadalom- és kultúrtörténete is tükröződik. A történetiség mozzanata – mint a hagyományos értelemben vett történelmi narratíva esetében – Fenyvesi elbeszéléseinek is fontos eleme: a múltreprezentáció és a jövőre való rákérdezés eljárása. Ennek nyomán bontja ki a balkáni tér elbeszélését: megmutatja és bevezet az itt élő népek kultúráját teremtő mítoszok, mondák, művészetek, néplélek és gasztronómia világába, a táj és az épített környezet sajátosságaiba, jelentéshordozó, szimbolikus tartalmaiba.
A gazdag és színpompás szellemi közeg, az itt élő egyének életigenlő, befogadó és toleráns magatartása a kollektív történet borzalmas és pusztító tendenciáival áll ellentétben: itt zajlottak le Európa a második világháború utáni legvéresebb háborúi és genocídiumai, ami nem kevésbé elrettentő történelmi múlton és hagyományon alapul. A térségi emberélet útjai tehát transzcendens és reális értelemben is mindig háborúkhoz vezetnek. Az elbeszélő, miközben Délkelet-Európa egyszerre zordon és lenyűgöző útjait járja be barátaival, Bosznia-Hercegovinán, Montenegrón, Albánián és Észak-Macedónián át (az örök ellenség Albánia kivételével valamennyi volt jugoszláv köztársaság), ezeket a képzeletbeli – az iszlám hitű bosnyákok történelme, Szarajevó kulturális és vallási szempontból is rendkívül összetett, a török hódítások, a szefárd zsidó és az örmény kereskedőszellem, a Monarchia közigazgatási rendszere és építészeti törekvései, a szerb kollektív azonosságtudat meghatározta – utakat is bejárja. Épp ezért a könyv legjelentősebb és legélményszerűbb fejezetei a Szarajevót, illetve az ismert, az Andrić-regény bemutatta višegrádi híd történetét, illetve az észak-macedón határvidék múltját és jelenkori életét tematizáló fejezetek: a Ramadan Szarajevóban, a Híd a Drinán, Višegrad és a Godot-ra várva, Rostuša. Ezekhez egyedi átélések, megértési modellek kapcsolódnak, tehát az általános vagy a kollektív tartalmakon túl személyes történet is fűzi az elbeszélőt: irodalmi utazások és barátságok Szarajevóban, az albán–macedón határon teljesített sorkatonai szolgálat. Amíg a montenegrói út – néhány kitérőt és egyedi pillanatot kivéve – külső képekből tevődik össze, az elbeszélő és társai is a magas hegyek és a fenséges természet nyújtotta látványban gyönyörködnek, fényképeket készítenek, az elbeszélő meghatottan áll a völgy felett, ugyanakkor e kimerevített pillanatokból – az érintettség hiánya miatt – nem nagyon nyílnak lényeges távlatok és rálátások a múltra, rákérdezések a jövőre.
Az utazáskönyv/vallomásregény legdöbbenetesebb pillanatai – paradox módon – statikusak: a folytonos, elmúlás/megújulás fémjelezte változásban, az utazás dinamikájában egy-egy állókép, időtlen mozzanat: 1993-ban, miközben egy nap több mint 3700 lövedék csapódik be Szarajevóban, gránátvetőkkel lövik a várost – többek között egy Edicska Limonov (1943–2020) nevű orosz celeb-költő is megjelenik a színtéren, hogy kilőjön rá egy sorozatot –, Susan Sontag a népszínház pincéjében a Godot-t rendezi. Godot a balkáni lét egyik legfontosabb metaforája: „Megállt az idő, elveszett a remény, hacsak arra nem gondolunk, hogy az országút szélén, ahol mindez történik, az első felvonás kiszáradt fája a másodikra kizöldül, tehát a vegetatív lét még nem szűnt meg.” A Godot-jelenet szürreális környezetben, a rostušai hídnál, Albánia és Észak-Macedónia határvidékén, egy útkereszteződésnél képződik újra. Az én-elbeszélő ugyanis itt, a volt jugoszláv tagköztársaság e vidékén volt sorkatona, ahonnan 1979 novemberében szerel le, s az útkereszteződésben található megállóban száll fel a Debárba tartó autóbuszra, hogy onnan visszautazhasson a reális, civil valóságba, a bácskai Topolyára. Akkor is várakozott ott egy férfi a buszra, mondandójuk nemigen volt egymásnak. 2018-ban, letekintve a hídról, ugyanez a kép fogadja. „Mintha időtlen idők óta ott állna ez az öreg csavargó, Godot-ra vár talán? Vagy engem vár, immár majdnem negyven esztendeje? Várja, hogy tovább folytassuk – negyven éve – elkezdett beszélgetésünket?” Nem véletlenül hangsúlyos balkáni létmetafora: az itteni ember évszázadok óta vár egy Godot-szerű individuumra, aki majd megmondja, mit kellene tenni.
A XVI. századi török hódítások fémjelezte európai nagytörténelem, Mehmed Paša Sokolović oszmán hadvezér, a višegradi híd építtetőjének élettörténete, a bosnyák népköltészet mondavilága, illetve Ivo Andrić regénye – amelynek ez a híd jelenti központi motívumát – képez háttérnarratívát a Mély vizek, magas hegyek višegradi fejezetéhez. A legkáprázatosabb epizódja, ahogy az elbeszélő – Andrić regényére reflektálva – elénk vetíti az ismert képet, Mehmed pasa egyetlen emlékét szülőföldjéről: amint a 11 éves pravoszláv fiút elrabolt társaival együtt tutajon szállítják a háborgó Drinán, hogy az Oszmán Birodalom janicsárjává neveljék. Az elhurcolt fiú fényes karrierje csúcsán, nagyvezírként sem felejtette el Sokolovićit, szülőfaluját – a legenda szerint ezért bízta meg a kor legjelentősebb török építészét, Mimar Sinant a híd felépítésével. Az évszázados alkotmány az állandóság jelképe a délkelet-európai viharos történelemben, amelyhez természeti kulisszát az alant futó zavaros folyó képez.
A bárányfejtől a részeges albán szamárig a könyv gasztronómiai fejezete: „utazás” a regionális és lokális kulinária világába. Egyedivé az teszi, hogy a különböző étkek elkészítésének és fogyasztásának rituáléja, története és legendái révén a térségi ember szokáskultúráját, az ilyen jellegű áthatásokat és hagyományozódásokat (például a burek és cseváp elterjedése és népszerűsége Európában), illetve a kulturális különbözőségeket (például a bárány- vagy borjúfej megsütésének és felszolgálásának vagy a bélbe töltött belsőségeknek a fogyasztása) is „olvassuk”: megismerjük és megértjük – persze, csak ha akarjuk. A Fenyvesi-könyvnek, természetesen, nincsenek kifejezetten didaktikus célzatai, de ha mégis tanulságot értünk ki belőle, az a megismerés fontossága: jobban érted a társadalmat és a közösséget, ha olykor elmerülsz a nomádban.
A részeg albán szamárra vonatkozó szóláshasonlatnak anekdotikus és reális alapja is van: egyrészt az errefelé ritka részeg embert nevezik „gomar”-nak, vagyis szamárnak. Másrészt a legenda úgy tartja, errefele mindenki iszik, de soha, senki sem részeg, kivéve a szamarat, a legelterjedtebb igavonó állatot. A mediterrán környezetben ugyanis magas cukortartalma miatt hamar erjed a hullott gyümölcs: az ezekből sokat elfogyasztó állat emiatt delíriumos állapotba kerülhet.
A könyv gazdag fényképanyagát Fenyvesi Ottó utastársai, Gáspár Gábor, Korbély Barnabás és Kovács Endre készítették. A balkáni road-movie végső lezárását utóbbi 2020-ban bekövetkezett halála jelenti, a regényét az írónak az alsóörsi temetőben elmondott búcsúszövege.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >