2022. október 4. kedd
Ma Ferenc, Hajnalka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A magyar jacht

Végel László
Végel László
A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen kár, hogy Magyarországnak nincs tengere. Boldogan hallgatta a magyar szavakat, elégedett volt, annak ellenére, hogy borravalót nem kapott. Veronka unokájának a történetét hallva megfordult a kérdés a fejemben, hogy kinek fájt jobban a Trianon. Veronka unokájának vagy a magyar jacht tulajdonosainak? Azt gondolom, hogy Veronkának, csakhogy ő nem panaszkodott senkinek. Ebből viszont azt is felfogtam, hogy miért nem vesznek tudomást a kisebbségi szociális ollóról. Azért, mert kiderülne, hogy nem minden magyarnak fáj egyformán a Trianon. Végel László:

Beköszöntött a nyár, a Covid ugrásra készen áll, ezért jobb lenne, ha mielőbb

útnak erednél Dubrovnikba, olvasom az egyik hozzám intézett baráti meghívót. Tényleg, több mint három éve nem jártam az Adrián, érdemes lenne elindulni, gondolom, hogy lássam, milyen változást idézett elő az orosz agresszió.

A kelet-közép-európai rendszerváltások különös története ugyanis az Adrián tárult fel előttem leglátványosabban. Három évvel ezelőtt álltam a spliti riván, és csodáltam a virágágyasokat. Amióta Horvátország EU-tag lett,

ezek az ágyások is szebbek, gondozottabbak. A pálmafákat kigyógyították.

Tovatűntek azok az idők, amikor a csehekkel és a lengyelekkel érkező Kádár

népe a Bačvica strandon kibontotta az elemózsiás csomagokat, kipakolta a

Trabant csomagtartójából a magyar sonkát és kolbászt, a helyi piacokon

csupán paradicsomot vásárolt, majd betért a pékhez friss kenyérért, és a

strandon boldogan megebédelt.

Kádár népe eltűnt, elnyelte a föld, helyükbe érkeztek a rendszerváltás

nyertesei, akik előkelő szállodákba költöztek, a szállodák előtti parkolóhelyek megteltek magyar rendszámú márkás autókkal. Időnként feltűnt egyegy magyar jacht is, amely nem vehette fel a versenyt az orosz luxusjachtokkal, ami némileg frusztrált, hiszen attól tartottam, hogy mi, magyarok,

lemaradunk, és sosem érjük utol Ausztriát. A jó kedélyű dalmaták viszont

vigasztaltak, nem maradtunk le túlságosan, a magyar újgazdagok immár

megtanulták fogyasztani a rákot, és gyakran rendelnek belőle a fényűző

szállodák éttermében. Egy igazi magyar úriember többé nem a strandokon

fogyasztja el az ebédjét, ugyebár. Azt viszont elismerték, hogy jachtjaik

nem versenyezhetnek az orosz jachtokkal, amelyekből évről évre egyre több

akadt a kotori, dubrovniki, spliti, fiumei és a pólai jachtkikötőkben.

A keleti és a kelet-közép-európai rendszerváltás frappáns történetét legfőképpen ezek a jachtok jelképezik. A szocializmus bukása után igencsak

megszaporodtak, s az oroszok az élvonalba kerültek. Az ő jachtjaik voltak a

legdrágábbak és a legfényűzőbbek az Adrián. A németek, a franciák fel sem

vehették velük a versenyt.

Csak most kezdem érteni a baloldali putyinistákat. Azért ragaszkodnak a

nyugati kapitalizmus ellenében az orosz kapitalizmushoz, mert az pompásabb jachtokat biztosít az orosz náboboknak.

Vajon az ukrajnai agresszió után továbbra is az orosz jachtok viszik el

a pálmát? Ezzel kapcsolatban jutott eszembe Veronka unokájának a spliti

riván hallott története.

A történet azért ütött szöget a fejembe, mert sehogyan sem szabadulok a

kisebbségi frusztrációtól. Az a kérdés kísért, hogy szerény jachtjaikkal mikor tűnnek fel a vajdasági magyar nábobok az Adrián. Nem számítok arra,

hogy olyan nagy jachtokkal cirkáljanak az Adrián, mint az oroszok, mivelhogy a kisebbségi nábob kis jachtot érdemel. Szóba sem kerülhet, hogy felvegye a versenyt az oroszokkal, de az anyaországiakkal sem versenyezhet,

hiszen észben kell tartani, hogy pompás anyaországi jachtok is cirkálnak

az Adrián, de a kisebbségiek is kiérdemlik a jachtot, hiszen ez a közösség is

szabadpiaci kapitalizmusban leledzik, amelyben léteznek vesztesek és nyertesek. Ahol pedig nyertesek vannak, ott jachtok is lesznek. Az anyaországban szorgalmasan babusgatják az új nemzeti középosztályt, logikus, hogy az

anyaországi támogatáspolitika ugyanezt végzi a kisebbségi közösségekben

is. Ahol pedig van középosztály, ott szükségszerűen születik néhány oligarcha is. Erre utalnak a homályosan és szemérmeskedve megjelenő sajtóhírek, amelyek arról számolnak be, hogy egyik-másik szorgos és önfeláldozó

kisebbségi nagyvállalkozó élvezi a magyarországi adófizető polgárok több

millió eurós önzetlen támogatását.

Úgy tűnik azonban, hogy ezt a jelenséget a közvélemény-formálók a szőnyeg alá seprik. A kutatókat és az elemzőket sem érdekli különösképpen a

kisebbségi közösségben zajló szociális olló tágulása. Ott is, akár egész Szerbiában, a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek.

Szerbia e téren az európai élvonalba araszolt. Se szeri, se száma azoknak a

kisebbségről szóló tanulmányoknak, amelyekben gondosan elemzik az egyik

vagy a másik kisebbségi párt ügyködését, megható elismeréssel nyugtázzák,

hogy milyen sikeresen képviselik a magyar közösség érdekeit. Könyvek jelennek meg, amelyekben a példamutató kisebbségi eminensek saját érdemeiket dicsérik, a sajtó pedig tele van a kisebbségi politikusok öndicséretével. A kisebbségi sajtóból tudomást szerzünk az ismert európai politikusok,

Emmanuel Macron vagy Angela Merkel valamelyik téves lépéséről, emellett nagyban folyik a brüsszeli EU-funkcionáriusok ostorozása, ám soha, de

tényleg soha nem kerül szóba egyik vagy másik kisebbségi vezető vagy párt

baklövése, téves stratégiája. Az pedig szóra sem érdemes, hogy a kisebbségi

közösségben milyen szociális szakadékok tátonganak a kapitalizmusban.

Ez a tabusított szociális érzéketlenség nem új keletű. Trianon után a királyi Jugoszlávia politikusai annak érdekében, hogy bizonyítékokat nyerjenek

a magyar elnyomásról, megbízták a tudósokat, hogy mérjék fel a vajdasági

lakosság háború előtti vagyoni állapotát. A felmérés eredménye nem került

nyilvánosságra, mert kiderült, hogy százalékarányosan éppen az „elnyomó

magyarok” között voltak legnagyobb számban a földnélküliek, vagyis a napszámosok, a zsellérek és a cselédek.

Mi történt a cselédekkel és a napszámosokkal Trianon után? Veronka, a

cselédlány ezentúl nem a magyar, hanem a szerb gazdának szolgált, az ő kénye-kedvének volt kiszolgáltatva. Fájt neki Trianon? Természetesen, hiszen

a munkahelyen nyelvet kellett cserélni, egy egészen új nyelvet kellett elsajátítani, ami nem kis megaláztatással járt. Egy azonban biztos: a Trianon

előtt cselédsorban volt, utána is abban maradt. Egykor a magyar a magyart

zsákmányolta ki, most viszont a szerb zsákmányolta ki a magyart.

Vele ellentétben másként élték át Trianont a magyar urak. Azok az ispánok és főispánok, akik nem szeleltek át időben, elvesztették rangjukat,

hatalmukat, de a vagyonukat nem. Vagy legfeljebb a szerb földtörvény miatt

birtokuk egy részéről kellett lemondaniuk, de azért maradt mit aprítani a

tejbe. Működtek jól menő magyar ügyvédi irodák, orvosi rendelők, de a magyar kereskedők sem jutottak koldusbotra. Fájt nekik Trianon? Bizonyára,

hiszen a további vagyonszerzés előtt akadályok merültek fel. Odalett az etnikai protekció. Az egyenjogúság érdekében létre is hozták a Magyar Pártot,

amelyről a nincstelenek oldalán gyakran hangoztatták, hogy az urak pártja.

Aztán beköszöntött a szocializmus. Veronka lánya férjével együtt az Adrián nyaralt, és kissé sajnálkozva szemlélte az adriai tengerparton szerény

körülmények között nyaraló Kádár népét. Nekik ugyanis félpanziójuk volt,

nem kellett bajlódni a szalámival és a paradicsommal. Utólag az a szemrehányás érte, hogy a jóléti szocializmus feledtette vele Trianont.

Az unoka nem felejtette el szülei szép adriai nyaralásait, ezért elhatározta, hogy ő is az Adriára utazik. Egy bécsi kávéház pincérnőjeként egy nyáron kivette a szabadságát, és a spliti riva éttermében pizzafutárként vállalt

munkát. Gyakran hordta ki a pizzát a parton kikötő jachtokra. Legtöbbször

az oroszokra, akik hálásan euróban fizettek, és jókora borravalót adtak.

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az

utasok éppen arról cseverésztek, milyen kár, hogy Magyarországnak nincs

tengere. Boldogan hallgatta a magyar szavakat, elégedett volt, annak ellenére, hogy borravalót nem kapott.

Veronka unokájának a történetét hallva megfordult a kérdés a fejemben,

hogy kinek fájt jobban a Trianon.

Veronka unokájának vagy a magyar jacht tulajdonosainak?

Azt gondolom, hogy Veronkának, csakhogy ő nem panaszkodott senkinek.

Ebből viszont azt is felfogtam, hogy miért nem vesznek tudomást a kisebbségi szociális ollóról. Azért, mert kiderülne, hogy nem minden magyarnak

fáj egyformán a Trianon.

(Mozgó Világ)

 

2022. szeptember 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Holt lelkek kifosztása, avagy apámat visszahozta a sírból a bank

Oké, mindenkinek van valami hasonló esete a bürokráciával, az örökösödés kapcsán is biztosan. Hogy ez kell, >

Tovább

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”?

Az MNT működésére rányomta bélyegét a Pásztor István által meghirdetett nemzeti kisebbségi politika, amit a „konfrontáció >

Tovább

Putyin totális háborúja

Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan >

Tovább

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább